2021.01.14. 17:30
A macik jönnek-mennek, de van, hogy étterembe is járnak
A napokban kockázatos utazásra indultunk, de úgy voltunk vele, itt az ideje kimozdulni. Mi volt a kockázat? A járvány. De, ha menni kell, akkor menni kell. Ki is adtuk az ukázt: irány a Dunakanyar!
Indulás előtt kétségeim voltak, mondtam is, minden zárva lesz, elég hideg van, mit csinálunk majd. Kételyeim kezdtek eloszolni, amikor az M0-son olyan forgalom volt, hogy csak lépésben lehetett haladni. A Dunakanyarba megérkezve pedig azt lehetett tapasztalni, hogy óriási a nyüzsgés, parkolóhelyet nagyon nehezen lehetett találni. Innen jött az ötlet, talán megérne néhány sort, hogy milyen is az élet a járvány idején a Dunakanyarban.
Egy nap alatt lepörgettük Vácot, Verőcét, Kismarost, Nagymarost és Szentendrét. Kivétel nélkül mindegyik településen azt tapasztalta az ember, mintha a karácsony „ott felejtette” volna magát. A jászolok mellett a legtöbb helyen feldíszített karácsonyfa ékítette a főteret, és még a magánházak ablakai, erkélyei, sőt, a kertek is ünnepi pompában díszelegtek.
Az úgynevezett karácsonyi hangulathoz sok minden hozzátartozik, egy biztos, a Dunakanyar településein forralt borban nem volt hiány, öt lépést nem lehetett tenni, hogy például egy jó, aszalt gyümölcsös forralt bort ne ihassunk meg. Azt hiszem, a Dunakanyar Magyarországot a forralt bor országává tette. És ha már ott tartunk, hogy vízkereszt után még teljes karácsonyi díszben „élt” a Dunakanyar összes települése a folyó mindkét partján, akkor nem lehet kihagyni Szentendrét.
Valószínű, nem mondok vele sok újat, de Szentendre nemcsak Magyarország, hanem Európa egyik gyöngyszeme is. Ebben az írásban a helyhiány miatt nem részletezhetem az ott tapasztaltakat, de a karácsonyt már egy kicsit elhagyva mindenképpen meg kell említeni a Karácsony Múzeumot, ami véleményem szerint párját ritkítja. Arról nem beszélve, hogy 1858-ban készült szaloncukrot is láthattam ott, nagyon régi, gyönyörű szép díszekkel egyetemben, de ami még ennél is fontosabb, hogy vásárlásra is van lehetőség. Méghozzá olyan különlegességekre is rábukkanhat a látogató – és ha van elegendő pénze, akár meg is veheti –, amiket manapság nem igazán láthat az ember. A kínai műanyagból készült tömegárukhoz szokva igazán nagy ritkaság a fújt üvegből készült szépség. (Azonban az sajnálatos tapasztalat, hogy már itt is nagyon sok díszen a „Boldog karácsonyt!” helyett a „Merry Christmas!” felirat olvasható.)
A Karácsony Múzeumot elhagyva megdöbbenve lehetett tapasztalni, hogy vannak étterem-tulajdonosok, akik nem tartják be a járvány miatti korlátozásokat. Az egyik Duna-parti étteremben ugyanis telt ház volt, minden asztalnál vendégek ültek. Elképzelhető, hogy számukra a magyar rendelkezések nem érvényesek, mert hosszú utat tettek meg azért, hogy itt étkezhessenek, ugyanis minden asztalnál késsel, villával a kezében egy-egy mackó ült. Nem tudni, hogy esetleg abból a családból származnak-e, amelynek egyik jeles képviselője egy évvel ezelőtt Miskolctól Szegedig, majd Szegedtől Miskolcig vándorolt.
Feltételezhető, hogy a macik félúton megpihentek, megéhezvén bebocsátást kértek egy étterembe, ahol a jószívű gazda – kockáztatva működési engedélyét – a macikat jóllakatta.