A babagyűjtemény kétszáztizenhat darabos, de még gyarapszik

A babázás csak a kislányok öröme lehet?

Erre a kérdésre Elisabeth Römer a kedves történeteivel, talán meglepő, de irigylésre méltó választ adott.

– Minden nő egy kicsit romantikus kislány marad. Akkor is, ha tagadja. Ez egy álom- és mesevilág, amit a mai napig szeretek. Közöttük fiatalnak (de nem kislánynak) érzem magam. Nagy ez a babatársaság, rengeteg feladatot ad a számomra, hiszen jelenleg kétszáztizenhatan vannak. Közöttük sok a fiú is, ami természetes, hiszen ők hozzájuk tartoznak.

A babázás az női „betegség”?

– Valószínűleg a legtöbb kislány szeretne ilyen szép, karcsú és csinos lenni, mint „akik” az én világomat teszik színesebbé. Talán azt sem bánnák, ha nekik is lenne hatszáz ruhájuk, és hozzá ötszáz pár cipőjük. Minden színárnyalatból kell egy pár, hogy az összes alkalomhoz perfect legyen az öltözékük. Ez a cipő- és ruhabőség egészen biztos jele annak, hogy létezik az említett kór, mert a legtöbben egész életünkben úgy érezzük, hogy ezekből soha sincs elég.

Akár egy igazi stylist...

– Annak idején szívesen lettem volna divattanácsadó is, de másként alakult az életem. Ebben a babavilágban megvalósíthatom az ötleteimet, itt én mondom meg, hogy mi a trend. A felöltöztetésük attól függ, hogy milyen eseményre, vagy programra készülnek, másrészt az adottságaiktól. A test- és a hajszínüktől is, mert például egy vörös frizurájúra nem fogok egy piros ruhát ráadni. Amikor ezek már harmóniában állnak egymással, akkor választom ki hozzá a cipőjüket.

Mennyi időt tölt velük?

– Amikor varrok a babák számára, akkor akár egy-két nap is elillan a munka közben. Nem írok meséket és történeteket, de akár egy színpadon, vagy egy filmforgatási helyszínen, különböző élethelyzeteket rendezek be. Ezekre pedig alaposan fel kell készülnünk. Megfürdetem „őket”, mosunk hajat, amit utána balzsammal kezelek és gondosan be is szárítok, akár a valóságos életben. A ruháikat is mosom, vasalom. Természetesen a fiúk is igényesen készülődnek, komoly ruhatáruk van. A nekik való öltönyök ára az igazi konfekcióséval vetekedik. Amikor többen vannak, órákat vesz igénybe ez a tevékenység.

Költséges ez a passzió?

– Az áruk néhány tízezertől indul, de vannak olyanok is, amikért súlyosabb összegeket fizettem. Talán nincs is ebben felső határ, hiszen a következő szinthez tartozók már hét-, nyolcszázezer forintba kerülnek. Természetesen olcsóbbak is léteznek. Az enyémek között különlegesek is vannak, például a nyolcvanas, kilencvenes évekből valók. Ilyenekhez nyilván ma már csak használtan lehet hozzájutni. Az idő múlásával a küllemük és a minőségük is sokat változott. Az utóbbi a kárára.

Hol készülnek a legszebb babák?

– A világon mindenütt megtalálhatók. Ugye nem meglepő, hogy ma már Kína az egyik legnagyobb előállítójuk, ahogy az összes hozzájuk tartozó kellékeknek is?! Igazi különlegességnek számítanak a régi időket idéző porcelánbabák. Ezeket és azokat sem kedvelem, amik csupán a díszei a szobáknak. Valószínűleg az egyik legközismertebb a Barbie világa. Én az ő fanjuk vagyok.

Vannak más hazai babázók is?

– Sokan választottuk ezt a passziót, és kapcsolatban állunk egymással. Magyarországon is vannak komoly gyűjtők, de nem játszanak velük. Gyönyörűen felöltöztetve veszik meg őket, és utána már megmaradnak a kartondobozaikban. Én viszont együtt élek velük, ezért nem is illek közéjük, de nem bánom.

Milyen eseményeket szervez a babáknak?

– Nagyon jó érzés például az én játék királyaimmal és az elegáns vendégeikkel egy bált rendezni, mert úgy érzem, hogy én is közöttük vagyok. Végigvesszük az élet számos területét, hozzá sokféle felszerelési tárgyat és eszközt is be kellett szereznem, hogy minél teljesebb és élethűbb lehessen a kép, amit kialakítok belőle. Büszke vagyok rájuk, és nagy örömöt adnak nekem. A róluk készült fotókat bemutatom a Facebookon, ahol szép számban – köztük férfiak is! – lájkolják. Sokan belépnének ebbe a világba, de nem merik bevállalni.