Szimbólumok lettek

2020.10.06. 07:00

A kegyelem jó dolog, de előbb egy kicsit akasztunk – mondta

A magyar köztudatba talán semmi sem hagyott olyan mély nyomot, mint az Aradon, 1849. október 6-án kivégzett honvéd tábornokok története. Ez a dátum szinte belevésődött minden magyar emberbe, jelentősége a trianoni katasztrófához mérhető. Itt a nemzet kiemelkedő egyéniségeit végezték ki, akik végső célul a magyar nép szabadságát tűzték ki, pedig jó részük nem is volt magyar nemzetiségű.

Farkas Lajos

Szimbólumok lettek, nemcsak egy nemzet szabadságharcának és egy függetlenség kivívásának, de a megtorló hatalom bosszújának is. A magyar ember évtizedekig nem tudta ezt a galád tettet megbocsájtani a bécsi udvarnak.

Sokan azt állítják, hogy Ferenc József császár nem adott parancsot a kivégzésre, de utóbb bebizonyosodott, hogy tudtával történtek meg az események. A császár még később sem tudta magát túltenni a magyar szabadságharc felett érzett felháborodásán, hálószobája és dolgozószobája falát haláláig olyan festmények díszítették, amelyek az 1848–49-es szabadságharc tragikus mozzanatait ábrázolták. Felix zu Schwarzenberg, az Osztrák Császárság miniszterelnöke és külügyminisztere így nyilatkozott, amikor a külföldi diplomaták az amnesztiára próbálták rávenni: „A kegyelem jó dolog, de előbb egy kicsit akasztunk.”

A fegyverletétel és a vád

A magyar honvédsereg a világosi fegyverletételkor az orosz csapatoknak adta meg magát, ami komoly sértés volt az osztrákok számára, és ez is hozzájárult a későbbi kegyetlen bosszúhoz. Görgey Artúr, a magyar sereg főparancsnoka szándékosan döntött így, mert ha az osztrákoknak adja meg magát, azt a látszatot kelti, hogy a magyar szabadságharc elbukott, így viszont azt mutatta, az akkori két világhatalom ellen képtelenség harcolni, és a további küzdelem csak esztelen és értelmetlen vérontáshoz vezetne. Görgey a cár kérésére kegyelmet kapott, ám a többi főtisztet lázadás és felségsértés vádjával osztrák haditörvényszék elé állították. A vádlottak 1848 előtt valamennyien a császári királyi hadsereg tisztjei voltak, ezért védekezésükben többnyire arra hivatkoztak, hogy ők hűek maradtak a királyhoz, hiszen az uralkodó beleegyezésével szolgáltak a honvédseregben, ugyanakkor katonai becsületük a magyar alkotmányra tett esküjük betartását is megkövetelte.

Rájuk emlékezünk a nemzeti gyásznapon Fotók: Wikipedia

A per során a vádlottaknak semmi esélyük sem volt, ugyanis Haynau elrettentő példát akart. A magyar kapituláció után Ivan Fjodorovics Paszkevics orosz fővezér a magyar szabadságharc főtisztjei számára megbocsájtást kért Ferenc József osztrák császártól. A bécsi udvar azonban Haynauhoz hasonlóan a megtorlás híve volt.

Testet öltött a bosszúvágy

Az eldöntött tény volt, hogy Dessewffy Arisztid tábornokot, Kiss Ernő tábornokot, Schweidel József tábornokot, Lázár Vilmos ezredest golyó által, amíg Lovag Poeltenberg Ernő tábornokot, Török Ignác tábornokot, Lahner György tábornokot, Knezic Károly tábornokot, Nagysándor József tábornokot, gróf Leininger-Wes­terburg Károly tábornokot, Aulich Lajos tábornokot, Damjanich János tábornokot és gróf Vécsey Károly tábornokot kötél által kell kivégezni.

Mindegyikük azelőtt császári tiszt volt, viszont a honvédseregben egyikük altábornagyi, tizenegyen vezér­őrnagyi és egyikük ezredesi rendfokozatot viselt. Az osztrákok egyikük rendfokozatát sem ismerték el, hiszen szemükben egy áruló hadseregről volt szó.

Thorma János: Aradi vértanúk (részlet)

Legmagasabb katonai rangja Kiss Ernőnek volt, ezredes volt a császári seregben a szabadságharc előtt, a többiek alacsonyabb rendfokozattal rendelkeztek. Tábornoki ranghoz, Lázár Vilmos ezredes kivételével, a szabadságharcban mutatott eredményességük által jutottak. Lázár ezredes viszont önálló seregtestet vezényelt, ezért büntették őt is úgy, mint tábornoktársait.

A halálos ítéleteket Julius Jacob von Haynau táborszernagy, Magyarország akkori teljhatalmú ura hagyta jóvá. Az a Haynau, akinek kegyetlensége Európa-szerte ismert volt, akit a lombardiai megtorló császári mészárlás után csak a „bresciai hiénának” neveztek, akit saját katonái is csak Einhaunak (Bökő) hívtak.

Az utolsó órák

A 13 aradi halálra ítélt utolsó óráit az aradi várba melléjük rendelt lelkészek beszámolóiból ismerjük, akik éjjel 2 órakor látogathatták meg a foglyokat. Az addig virrasztó 13 elítélt búcsúlevelet írt szeretteinek, de Damjanich­né, Láhnerné és Vécseyné még férjükkel is találkozhattak. Ezekből az elbeszélésekből tudjuk, hogy a törött lábbal fekvő, ortodox vallású Damjanich gorombán elküldte a hozzá küldött szerb pópát, szemére hányva, hogy „nemzete mennyit vétkezett a magyarság ellen”, így Sujánszky György minorita szerzetesnek gyónt meg, mindjárt azt követően, hogy áttért a római katolikus vallásra. „Most már nyugodtan halok meg, mert magyar pap által áldattam meg” – mondta a hős tábornok.

Négy aradi vértanú agyonlövetése

Az utolsó éjszakán Aulich Lajos Horatiust olvasott, Török Ignác egy francia hadmérnök várerődítési könyvét bújta, még Láhner György fuvoláján játszott. A foglyok többségét Kossuth sorsa érdekelte, róla kérdezősködtek, illetve arról, hogy mi a helyzet Komáromban, Klapka György tartja-e még a várat.

A vértanúk nemzetisége

Aulich Lajos német, Damjanich János szerb, Dessewffy Arisztid magyar, Kiss Ernő örmény, Knézich Károly horvát, Láhner György német, Lázár Vilmos magyar-örmény, gróf Leiningen-Westerburg Károly német, Poeltenberg Ernő osztrák, Schweidel József bácskai sváb, Török Ignác, Nagysándor József és gróf Vécsei Károly viszont magyar származású volt.

A szabadságharc családokon belüli szakadást is okozott. Gróf Vécsei Károly édesapja császári altábornagy volt, a magyar nemesi testőrség parancsnoka, hű a bécsi udvarhoz, fiát hazaárulónak tartotta, amiért az a magyar oldalon harcolt. A konok apa egyetértett fia kivégzésével, az mondták, házában még fia nevének kiejtését is megtiltotta.

A kivégzések

Október 6-án reggel fél 6-kor kezdődtek a kivégzések. A kiválasztott dátum sem véletlen, ez volt a bécsi forradalom évfordulója. Ugyanezen a napon végezték ki Pesten Magyarország első miniszterelnökét, Batthyány Lajost.

Az aradi várudvaron négy főtisztet katonához méltóan, golyó által végeztek ki. Kiss Ernőt, azért mert nem harcolt császári haderő ellen a szabadságharc ideje alatt, Dessewffy Arisztidet és Lázár Vilmost azért, mert osztrák csapatoknak adták meg magukat, Schweidel József pedig azért részesült ilyen „különleges kegyben”, mert Pest katonai városparancsnokaként jól bánt az elfogott osztrák tisztekkel. 12 katona hajtotta végre a halálos ítéletet, Kiss Ernőt először a vállán érte találat, megsebesül, majd ezt követően vele közelről végeztek a kivégzőosztag emberei, a másik három vértanú azonnal meghalt. A kivégzéssorozat katonához méltatlanul akasztással folytatódott. A kivégzés előtt Török Ignác szívrohamot kapott, így elkerülte a hóhért. Reggel hat óra után kezdődtek meg az akasztások, előtte a honvédtisztek elbúcsúztak egymástól, majd elkezdődött az a halálos sorozat, amely mély felháborodást váltott ki egész Európában.

Gróf Vécsey Károlyt akasztották fel utoljára, neki végig kellett néznie társai haláltusáját, eredetileg Damjanichot szerették volna az osztrákok utolsónak kivégezni, mert a szabadságharc során rengeteg kellemetlenséget okozott nekik a szerb származású tábornok, de Haynou személyes bosszúja ezt is felülírta, így végeztek utoljára Vécseivel.

Áldott legyen az emlékük!

A kivégzés után a főtisztek tetemeit elrettentésül közszemlére tették, majd a sáncárokban, illetve a bitófa tövében temették el.

Az aradi 13 kivégzése mérhetetlen nemzetközi felháborodást váltott ki, ami meghátrálásra kényszerítette az uralkodót és a bécsi kormányt, így egy időre felfüggesztették a további megtorlásokat.

Ferenc József császár 1850 májusában felmentette Haynaut Magyarország kormányzójának tisztségéből, ezzel elindult egy lassú folyamat az 1867-es kiegyezés felé, de a magyar nemzet nem felejtette el a bukott szabadságharcot, mint ahogy az aradi vértanúkat sem.

Felhasznált irodalom

Az aradi vértanúk – 1849. augusztus 16. Paszkevics előterjesztése Ferenc Józsefnek, mek.oszk.hu.

Bencze László: Uralkodók, főrangúak, katonák.

Hermann Róbert (szerkesztette): Vértanúk könyve.

Hermann Róbert: A császár felelőssége – I. Ferenc József és a megtorlás.

Hermann Róbert: „Az 1849–1850. évi kivégzések”.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!