Csatákban, tárgyalóasztalnál egyaránt érdemeket szerzett

Az esemény pedig megerősítette Savoyai hadvezéri nimbuszát, neve ettől fogva még ismertebb lett az egész ó-kontinensen.

A kistermetű férfi a kor szokása szerint hatalmas parókát viselt, de egyszerűen öltözködött, a pompától és a feltűnéstől idegenkedett, és csak egy szenvedélynek hódolt, a tubákolásnak. A tubákolás egy régi füstmentes dohányzás volt, a porrá őrölt dohányt, a tubákot, az orron át szippantották fel.

Savoyai Jenő nagy szerepet játszott abban, hogy Habsburg monarchia Európa egyik meghatározó nagyhatalma legyen a XVII. században, katonai szaktudását ellenfelei is elismerték, I. Lipót, majd utódja, I. József császár is nagyra értékelte szolgálatait, katonái pedig egyenesen bálványozták az apró termetű hadvezért.

Az örökösödési háború

A közel 13 évig tartó háború, az utolsó Habsburg-házi spanyol király, az utód nélküli II. Károly halála után kezdődött el 1701-ben, és a rastatti majd a badeni békeszerződések zárták le 1714-ben.

Az eseménynek volt magyar vonatkozása is, mert szinte egy időben zajlott a Rákóczi-szabadságharc is, a magyarok pontosan ettől a háborútól remélték, hogy sikerülni fog a kuruc felkelés, de sajnos nem így történt.

A spanyol örökösödési háborúban egyik oldalon a Habsburg Birodalom és szövetségesei, Nagy-Britannia, Hollandia, Portugália és a német fejedelemségek többsége harcolt Franciaország, Spanyolország és Bajorország ellen.

Az összecsapások Spanyolország, Spanyol-Németalföld, a Német-római Birodalom és Észak-Itália területén folytak, de kiterjedtek Észak-Amerikára is. A háborút végül a Habsburgok vezette szövetség nyerte, de Anglia és Hollandia attól tartott, hogy ezután Bécs túlságosan is megerősödik, így diplomáciai úton rendezték a problémát. A spanyol trónra végül is a francia Bourbonok kerültek, de csak azzal a feltétellel, hogy a két Bourbon-királyság sohasem fog egyesülni. XIV. Lajos unokája, Anjou Fülöp lett Spanyolország királya, V. Fülöp néven, továbbá a spanyolok megtarthatták tengerentúli birtokaikat is. Cserében átengedték Angliának az amerikai gyarmatok egy részét, továbbá Gibraltárt, ezenfelül London megkapta a rabszolga-kereskedelem monopóliumát is.

Az akkor megkötött békekötésben elismerték a brandenburgi választófejedelem királyi rangját is, amelyből később kialakult a Porosz Királyság.

VI. Károly, Ausztria uralkodója kezdetben visszautasította a békeszerződést, de később, mint német-római császár szentesítette azt kézjegyé­vel, ezzel végleg lezárult a 13 évig tartó véres háború.

A katonai akciók

Az egyébként francia származású Savoyai Jenő, mint német-római császári hadvezér betört Itáliába, ezzel egy időben pedig a britek partra szálltak Portugáliában. A hadiszerencse kezdetben a franciáknak kedvezett, sőt az is XIV. Lajos malmára hajtotta a vizet, hogy Magyarországon kitört a Rákóczi Ferenc vezette kuruc felkelés, amelyet a francia uralkodó tekintélyes összeggel támogatott.

A francia és a bajor csapatok egyesítették erőiket, majd 1703-ban a dél-bajorországi Höchstädt mellett vereséget mértek a császári hadakra, ez volt az első höchstädti csata.

A következő évben Savoyai Jenő és John Churchill, angol főparancsnok a dél-bajorországi Blindheim és Höchstädt között súlyos vereséget mért a bajor és a francia hadakra, ezt pedig, a második höchstädti csatának említik.

Két év múlva a mai Belgium területén a franciák súlyos vereséget szenvednek el az angol haderőtől, Észak-Itáliát viszont Savoyai Jenő elfoglalta a Habsburgok számára, ekkor játszódott le a híres torinói csata is.

Párizs a sok évi háború következtében anyagilag teljesen kimerült, de politikai és személyi változások történtek a másik oldalon is, ezért a háborús felek tárgyalóasztalhoz ültek és megkezdték a béketárgyalásokat.

A legnagyobb problémát Habsburg oldalon az jelentette, hogy 1711-ben fiatalon elhunyt I. József császár, és mivel nem volt fia, ezért öccsét, Károly főherceget választották meg császárnak, VI. Károly néven. Ez azonban nem felelt meg a Habsburgokkal szövetségben lévő hatalmaknak, mert nem látták biztosítottnak azt, hogy a keleti és a nyugati Habsburg területek továbbra is külön egységet képeznek. A spanyol örökösödési háborút lezáró badeni békeszerződés végül rendezte ezt a kérdést is.

A torinói csata

Torino (több európai nyelven Turin) ma Olaszország negyedik legnépesebb városa Róma, Milánó és Nápoly után.

1706 májusában a várost gróf Daun Wirich osztrák tábornok mintegy 7 ezer emberrel és megfelelő tüzérséggel védelmezte La Feuillade marsall 42 ezer főnyi francia ostromló serege ellen. Augusztus végére a franciák közel 60 ezerre emelték a katonák létszámát, mivel értesültek Savoyai csapatainak érkezéséről.

Savoyai Jenő herceg 1706. szeptember 6-án érkezett meg seregével a helyszínre, azzal a szándékkal, hogy mindjárt támadást intéz a francia vonalak leggyengébbnek tartott állásai ellen. A támadással egyidejűleg a turini védők kirohanást intéztek a franciák ellen, így azok két tűz közé kerülnek.

Savoyai Jenő serege 24 ezer gyalogost és 6 ezer lovast számlált, ezek zöme harc­edzett császári és porosz katonából állt.

Szeptember 7-én reggel a császári sereg nyolc oszlopban indult az ellenség felé, a bécsi hadvezér három harcvonalban, csatarendben vonultatta fel seregét, amely egy olajozott gépezetként működött.

Savoyai itt is bizonyította kivételes katonai rátermettségét és ügyességét, azonnal átlátta már csata közben a kialakult helyzetet, és alvezéreinek rögtön elrendelte a megfelelő válaszlépéseket. Különböző taktikákat és cseleket alkalmazott, mindig egy lépéssel a franciák előtt járt, így azok nagyon nehezen tudták követni szándékát.

A Habsburg csapatok sorra morzsolták fel a francia ellenállást, így a kialakult körülményeket mérlegelve La Feuillade parancsot adott a visszavonulásra.

A francia veszteség igen jelentős volt, több mint 3 ezer katona elesett, 6 ezren megsebesültek vagy fogságba kerültek és szinte az egész tüzérségüket elvesztették, ezzel szemben Savoyai serege 3 ezer embert veszített.

Savoyai Jenő herceg ezzel a győzelemmel kiszorította a francia erőket Észak-Itáliából, és bebizonyította, hogy korának egyik legkiválóbb katonai stratégája. Európa számos hadserege kezdte alkalmazni módszereit, így a poroszok jól bevált aknaharcászata is tőle származik.

Győztes csaták sora

A fiatal, apró termetű és vézna Savoyait senki sem tartotta alkalmasnak a katonai pályára, háta mögött „kis apátnak” gúnyolták, mivel azt tanácsolták neki, hogy fizikai adottsága végett válassza inkább a papi hivatást. Ő viszont mindenkire rácáfolt, sértődötten elhagyta Franciaországot, majd Bécsbe ment, ahol fényes karriert futott be.

Harcolt a török ellen Bécs ostrománál, majd annak sikeres felmentése után, egy dragonyos ezred tulajdonosává vált. Részt vett Buda ostromában és Esztergom felszabadításában. A magyar királyi székváros visszafoglalásánál jobb kezén súlyosan megsérült, 1688-ban mint altábornagy harcolt Miksa bajor választófejedelem mellett Belgrád bevételénél, akkor ott újra megsebesült.

Az itáliai háborúban szerzett érdemeiért tábornaggyá léptették elő, majd azt követően I. Lipót császár Savoyait nevezte ki a törökök ellen indított haderő fővezérévé.

Először Péterváradnál (Újvidék mellett lévő település) lepte meg a török sereget, majd a visszavonuló oszmán sereget üldözve, Zentánál akkor csapott le rájuk, amikor azok átkeltek a Tiszán. Az 1697. szeptember 11-én lezajlott ütközetben a kettészakadt török sereg két órai harc után súlyos vereséget szenvedett. A zentai diadal, amely 30 ezer török katona és a nagyvezír életébe került, véglegesen megtörte a törökök magyarországi uralmát.

Savoyai itt is bizonyította tehetségét, kivételes katonai rátermettségét

A későbbi spanyol örökösödési háború utáni béke helyreálltával, VI. Károly császár Savoyai Jenőt az Osztrák Német­alföld Habsburg helytartójává nevezte ki.

Amikor a török porta megszegte az 1699-ben aláírt karlócai békét, és újabb támadást intézett az akkori magyar területek ellen, a császár Savoyait küldte ellenük, aki másodszor is fényes diadalt aratott a török sereg felett. Visszaszerezte Belgrádot, Szendrőt, Szabácsot és Orsovát, ezek a keresztény diadalok késztették a törököt arra, hogy megkössék a számukra kedvezőtlen pozsareváci békét.

Savoyai Jenő 1736. április 21-én hunyt el Bécsben, agyvérzésben. A 73 évet megélt hadvezér nem csak a csatamezőn, de a tárgyalóasztalnál is komoly érdemeket szerzett a Habsburg birodalom gyarapodásában.

Felhasznált irodalom:

Szebelédi Zsolt (ford.): Guido Ferrari: Savoyai Eugén herceg magyarországi háborúban végrehajtott haditetteiről szóló három könyv.

http://lexikon.katolikus.hu.

Gonda Imre – Niederhauser Emil: A Habsburgok. Egy európai jelenség.

Hahner, Péter. Újabb 100 történelmi tévhit.

https://www.arcanum.hu.

http://www.rubicon.hu.