2020.04.03. 20:00
Mi a protokoll most, ha a puszi és a kézfogás is kerülendő?
A koronavírus terjedésének megakadályozásával kapcsolatos legfontosabb szabályok közé tartozik, hogy kerüljük el a társas érintkezési formák berögzült, hagyományos változatait, lehetőség szerint magát a találkozást is. Amennyiben mégis abba a helyzetbe kerülünk, hogy embertársainkkal szükséges személyesen is kommunikálnunk, el kell kerülnünk a kézfogást, a puszit – mondja a protokollszakértő.
A járványügyi szabályok betartásához nem szükséges felrúgnunk a viselkedéskultúránk alapszabályait, vagyis az udvariasságot és a tisztelet megadását – fogalmazott Ocsenás Katalin, a Gárdonyi Géza Könyvtár és Kulturális Központ igazgatója, a Magyar Protokollosok Országos Szövetségének tagja, amikor arról kérdeztük, mitévők legyünk, ha a személyes találkozások során szeretnénk elkerülni a kézfogást vagy a puszilkodást.
Most tilos a puszi
– Valószínűleg vannak olyanok, akik a szükségszerűség elismerésén túl üdvözlik a puszilkodás jelenlegi szüneteltetését, hiszen ez az üdvözlési forma az, ami leginkább figyelmen kívül hagyja a személyes zóna biztonságát – mondja a protokollszakértő. Ocsenás Katalin szerint nemcsak nálunk megszokott üdvözlési forma ez, hanem Olaszországban, Spanyolországban, Portugáliában is. – Franciaországban tradicionális francia duplapuszi jár, amelyet la bise néven ismernek, de errefelé a puszik száma és módja olyan változatos, mint a borvidékek: Párizsban a két puszi általános, Korzikán azonban nem érik be ötnél kevesebbel. A legtöbb német azonban megveti a puszis bemutatkozást.
A puszi mint köszönési elem a kézcsók mai változata. A legkorábbi üdvözlési forma pedig az ölelés vagy az arcra adott csók volt, de mivel a középkorban rengeteg fertőző betegség volt, áttértek a kézfogásra, meg a kézcsókra. – A nyugati kultúrákban a kézfogás nagyon gyakori, s mint köszöntési forma hagyománya még a lovagkor XI. illetve XIII. század közötti időszakára vezethető vissza. Azonban csak a reneszánsz időszakában vált általánossá az európai férfiak közt, Ocsenás Katalin így mesélt erről: – A középkorban és a korai újkorban az úri és a katonáskodó rétegekhez tartozók védekezésként mindig fegyvert viseltek, mivel ekkortájt gyakran előfordult, hogy rablók vagy útonállók törjenek rá az emberre. Ha találkoztak valakivel, hogy biztosítsák a másikat, nincsenek rossz szándékaik, nyitott tenyerüket egymás fele nyújtották és kezet fogtak.
Hát ez volt a kézfogás eredeti üzenete, ma azonban általános üdvözlési formaként ismert. De most egy ideig el kell kerülni… Van miből válogatni: – A történelem során, amikor a férfiak az utcán kalapot viseltek, a férfi köszöntés az ismerősökkel szemben gyakran tartalmazott kalapemelést, biccentést. Az alapgesztus mindennapos maradt a középkortól kezdve egészen a XX. század közepéig, amíg a férfiak felhagytak a mindennapos kalapviseléssel. A kalapemelés a rabszolgaság korából származik, eleinte az alárendelt viszony kiemelésére szolgált, amikor egy felsőbb osztályú személlyel való találkozásban csak az alárendelt hajtotta végre ezt a cselekedetet. Ez aztán XIV. Lajos francia király uralkodása alatt megváltozott, aki ugyanis minden hölggyel való találkozáskor legalább megérintette a kalapját. A gesztust azonban nők sosem használták. A kalapemelés illemtana mára az, hogy a férfi a kalapját – ha az nem egyen- vagy formaruha része – mindig és mindenki előtt köteles megemelni.
Köszönések a világban
A köszönési szokások nagyban függenek a kultúrától, helyzettől. Ezek közül emel ki párat a szakértő: – Az olaszoknál a köszöntés heves érzelemnyilvánítással jár: vállon veregetés, ölelés, arcra adott csók jellemzi. A spanyol ember nagyon udvarias, szívélyes, erősen gesztikulál, nagy hangerővel beszél, s noha a kézcsók ugyan spanyol eredetű, a hivatalos kapcsolatokban bizalmaskodásnak számít.
Nagy-Britannia szokásrendszere meghatározó az európai protokollban. Itt a férfi csak akkor köszönhet előre egy nőnek, ha az már egy mosollyal, fejbiccentéssel, arckifejezéssel jelezte, hogy fogadja a férfi köszönését. A férfiak nem szoktak kezet fogni, ezt kontinentális szokásnak tartják. Franciaország az etikett szülőhazája, ahol ugyan ismeretes a kézcsók, de nem szokásos. Izraelben rugalmasan kezelik a protokoll szabályait: hithű izraelita nem érinthet idegen nőt, ezért nem nyújthat neki kezet, nálunk sem. A japánok egymással soha nem fognak kezet, helyette meghajolnak. Minél magasabb rangú személyt köszöntenek, annál mélyebbre hajolnak, miközben a hátuk mindig egyenes marad.
Vannak azonban a nagyvilágban más ismert köszöntési formák is. – Thaiföldön a legáltalánosabb köszönési forma a wai, azaz a kéz összetétele és archoz, orrhoz emelése. Ennél ismertebb talán az Indiában használatos namaste: az indiaiak a tenyerüket összeteszik és a szívhez tartják, a fejet enyhén meghajtva. A szó jelentése hódolat, tisztelet. Az Amerikai Egyesült Államokban pedig az egyszerű integetés.
Kézfogás helyett?
– Internetes mém lett abból, hogy Ő királyi fensége Károly walesi herceg a napokban a London Palladiumban tartott jótékonysági gálára érkezve ösztönösen kézfogásra nyújtotta a kezét, amit a fogadó sorfalban álló, őt köszöntő személy visszautasított – emlékeztetett Ocsenás Katalin, aki szerint ezt más körülmények között döbbent csönd követné, hogy ilyen megtörténhet… – Itt mégis Károly herceg javította ki ösztönös mozdulatát, és az ősi indiai köszönési formával, a namaste-vel üdvözölte az őket fogadókat.