Koronavírus-viccek, mémek megjelenése a közösségi médiában

Idehaza március közepe, vége felé jelentek meg a közösségi médiában először az óvatosabb, majd mind bátrabb humoros bejegyzések, avagy képes tartalmak, az úgynevezett mémek, nem másért, csak azért, hogy mosolyt csaljanak az arcunkra.

A hónap vicce: Egy ember besétál a bárba… Ennyi. Van, aki érti, van, aki nem. A humorra születni kell, vélik egyesek, amíg mások arra esküsznek, hogy csakúgy, mint annyi más, ez is tanulható és fejleszthető. Az biztos, hogy egyfajta érzékenység nem árt hozzá, nem véletlenül minősítünk egyeseket úgy, hogy „jó humorérzéke” van. Amikor pedig ércesen megjegyezzük, hogy „jó humora van”, azon sokkal inkább azt értjük, hogy cseppet sem vicces, amit mond. Egy biztos, a humoristának jó, ha van humora és közönsége, minimum egy befogadó másik személy, aki érti a viccet, aki el tud vonatkoztatni a felszíni valóságtól, mert a humor a mélyebb rétegekben rejlik.

A „fekete humor” nagy reneszánsza jön Francesca Melandri olasz írónő szerint a koronavírus után. Római karanténja idején írta meg levelét, amelyben az áll, hogy „lesznek, aki azt mondják: minek ez a nagy felhajtás egy kicsit erősebb influenza miatt, és lesznek, akik megértik, hogy miről van szó. Csoportok születnek a közösségi hálón, amelyek ötleteket adnak, hogy miként töltsétek hasznosan az időtöket. Mindegyikre feliratkoztok, aztán néhány nap elteltével nem bírjátok tovább.”

Fő az optimizmus!

Optimizmusának ad hangot egy másik üzenet, amely azzal indít, hogy „lehetett volna rosszabb! Ha 15 évvel hamarabb jön a vírus, akkor egy 3310-es Nokiával lennénk bezárva…” Ennek megértéséhez nem árt az információs technológiai tudás, illetve annak híján, némi magyarázat.

Az év első hónapjában több mint 18 millió bejegyzés foglalkozott a témával, és ezek a bejegyzések további 330 millió reakciót váltottak ki – derült ki Bauer Zsófia és Mezei Márk elemzéséből. – Magyarországon a közösségi médiában közel 19 ezer bejegyzés született az elemzett időszakban. Kiugrás tapasztalható január 24-én, amikortól arról cikkeztek, hogy 5 nap alatt felépítenek Kínában egy új kórházat a vírusos betegek számára.

Március elején érte el a járvány hazánkat. Az első hetek az információgyűjtéssel, tájékozódással teltek, a harmadik héten mintegy feszültség­oldásként óvatosan megjelent a közösségi médiában a humor, annak is az angolos, abszurd változata. „Az otthonmaradást úgy kell csinálni, hogy nem mész ki az ajtón.” – olvashattuk Tarr Hajnalka képzőművész érvelését, ami persze elsőre magától értetődik, de ha jól belegondoltunk, életvitelünk korlátozását akkor kezdtük tanulni. (Március 11-én országos vészhelyzetet rendelt el a kormány.)

Nem áprilisi tréfa a kijárási korlátozás elrendelése

Április 11-től kijárási korlátozásokkal élünk együtt. Ezzel egy időben a nemzetközi közösségi médiatérben megszaporodtak a koronavírus-mémek. Idehaza népszerű témául szolgál a bevásárlási láz, az otthonról dolgozás, a távoktatás, az össze- és bezártság, no, és Győrfi Pál személye. Április 22-étől találkozhatunk azzal a Facebookon keringő vicces kérdőívvel, amely a helyzet abszurditását érzékelteti, mintegy tükröt tartva elénk, olyan kérdésfeltevésekkel, mint: Van külön nappali és esti pizsamája? Naponta hányszor nyitja ki a hűtőajtót? Egy nap hányszor vacsorázik? Naponta hányszor mos kezet? Hányféle krémet próbált már ki a szappantól kiszáradt kezére? Honnan gyűjt információkat ahhoz, hogy mit főzzön a családnak? A dolgok alfája és ómegája, a kézmosás, vissza-visszatérő téma a humor frontján: „Valaki tudja-e, hogy mikortól lehet fürdeni? Vagy még mindig csak kezet lehet mosni?” „Most, hogy már mindenkinek megy a kézmosás, a jövő héten megtanuljuk a köszönést!” És akkor a szóviccekkel nem is foglalkoztunk…