10. születésnap – avatással, táncfesztivállal és 100 ezer pohár csapolt sörrel

2020.04.02. 20:00

„Érdekes város ez, történelme még nincs, csak története”

A meleghengermű átadásával, Kádár és pártvezetők látogatásával, a nemzetközi Vasas táncfesztivállal és a római olimpiára készülő magyar futballválogatott ven­dégjátékával ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját 1960 júliusában Sztálinváros, vagy amint a korabeli hazai sajtó emlegette: „a beteljesült remények városa.” Visszalapozó sajtó- és várostörténeti sorozatunk második része következik.

Szabó Szabolcs

Fotós: Zsedrovits Eniko

„Hétfőtől kezdve pedig, ha bárkit megkérdeznek, hogy hány éves a város, nyugodtan mondhatja: – Ó kérem, öreg már… Kilépett a gyermekkorból, hiszen már tízéves elmúlt. Sőt, az optimisták így is mondhatják: húszéves lesz. Aztán harminc, majd ötven és százéves. Micsoda ünnepségek lesznek itt akkor…” – fogalmazott a Sztálinvárosi Hírlap 1960. július 19-én megjelent, Felejthetetlen születésnap volt című összegzésében Ősz Ferenc.

„Mutassák meg az országnak, hogy a jövőben hasznot is hoznak”

Bár a legfontosabb, úgymond ünnepi események 1960. július 17-ére, vasárnapra estek, a városalapítást köszöntő sorozat már korábban elkezdődött. Ennek egyik kiemelkedő eseménye volt a nemzetközi Vasas táncfesztivál, amelyen négyszáz táncos lépett fel, a három nagyívű bemutatót pedig a híradások szerint tízezer ember tapsolta végig a szabadtéri színpadnál, az előadásokat pedig a televízió is közvetítette. A szakemberek több produkciót is méltattak, a Hírlap két bemutatót méltatott hosszan: a Szovjet Haderők Művészegyüttesének tánckompozícióját, valamint a Dunai Vasmű Tánckarának bemutatóját – az Új város című táncjátékot Borlóy Rudorf zenéjére Wünsch László tervezett koreográfiát.

A meleghengermű már átadásának évében több mint 26 ezer tonna lemezt termelt

Azon a bizonyos július 17-én, vasárnap délelőtt pedig ünnepélyesen megindították a vasmű legnagyobb üzemét, a magyar ipar akkori legnagyobb büszkeségét, a meleghengerművet. A Hírlap így foglalta össze a hatalmas beruházást: „Nagy munka volt, hatalmas munka. Mintegy 65 ezer köbméter vasbetont kellett bedolgozni a gépek alapjaiba. 10 ezer tonnára rúg csak az épületnek a vasszerkezete, és mintegy 5 ezer tonna egyéb vasszerkezetet foglal magában ez az alkotás. A betonalapzatokon 15 ezer tonna a gépek súlya, 150 kilométer hosszú a magasfeszültségű kábelek vezetéke. S ha bekapcsolják az áramot 1500 darab villamos motor jön működésbe.”

Ezen a júliusi hétvégén az új városra figyelt az ország, a megyei és az országos lapok tudósítói is sorra közölték cikkeiket Sztálinvárosról. A Heves megyei Népújság például így vezette fel a nagy ünnepséget: „Érdekes város ez, melynek történelme még nincs, csak története. De ez a megállapítás sem teljes, mint ahogy valamiképp mindig új fogalmat kell itt keresni, bármiről is legyen szó. Mert annyira sajátos és egyéni ez a város… Ez a város beteljesült remények városa. A nagy nap reggelén mindenki abban reménykedett, hogy az időjárás kegyes lesz az ünneplőkhöz. Sajnos, nem így történt, épp Kádár János „lelkes hangulatú nagygyűlésén” eredt el az eső.

1960 nyarán készült el az első Bocskai úti tömb

„Vasárnap zászlódíszbe öltözött a város, hogy külsőségeiben is méltóan köszöntse fennállásának 10. évfordulóját. Már a kora reggeli órákban egymás után érkeztek a különvonatok az Újállomásra, hozták az ünnepségre érkező vendégeket, érdeklődőket” – olvashatjuk a július 19-én megjelent beszámolóban.

A vasmű főbejárata előtti téren ezrek előtt mondott beszédet Kádár a szemerkélő esőben, a meleghengermű átadását követően pedig a Hírlapnak is adott egy rapid interjút, amelyben így fogalmazott: „Csak így tovább, de törekedjünk arra – legyen ez munkánk irányvonala –, hogy ha lehet, olcsóbban termeljünk. Törekedjünk arra, hogy szüntelenül javítsuk a munkát, fokozzuk az eredményeinket.” Mindez vélhetően annak is szólt, hogy korábban még a párton belül is sokan felvetették, hatalmas terhet jelent az ország gazdaságának a vasmű építése.

Kádár minderre így reagált ünnepi beszédében is:

„Az ellenség sokáig azt mondogatta, hogy ez ráfizetéses üzem. Igaz, évekig az is volt, hiszen nem is lehet másként egy épülő nagyüzemben. De a múlt évben (1959), már nem volt ráfizetéses a termelés… Azt kérjük a sztálinvárosiaktól, különösen a vasmű dolgozóitól: mutassák meg az országnak, hogy a jövőben már hasznot is hoznak az országnak… Egyébként az sem fog ártani, ha az ellenségnek is megmutatjuk… (taps)”

A születésnapi forgalomról a helyi vendéglátóipari vállalat számolt be: „Az eddigi megállapítások szerint 20 ezer vendég érkezett az ünnepségekre. Az adatok szerint elfogyott 100 ezer pohár sör, 30 ezer adag fagylalt, 15 ezer bambi, 6 ezer liter bor és 15 ezer adag kávé. Csupán a Szalki-szigeti Halászcsárdában a nap folyamán 1500 adag halászlét adtak el. A Vidám Parkban soha eddig nem látott forgalom bonyolódott le, 22 ezer belépőt váltottak, az úttörővasúton több mint négyezren utaztak. Az Aranycsillag csúcsbevétele pedig elérte a 70 ezer forintot.

Búzát aratnak a rácalmási Népfront tsz-ben Fotók: Laczkó Izabella/DH-archív

Az ünnepi kínálatban gazdag sportprogram is szerepelt. Július 17-én, vasárnap délután fél négytől a római olimpiára készülő válogatott a Sztálinvárosi Kohásszal játszott gálamérkőzést. Az olimpiai csapatban olyan klasszisok terelgették a játékszert, mint például: Novák, Várhidi, Dalnoki, Dunai, Göröcs vagy Albert. A Kohász legjobbai ekkor az NB II középmezőnyében vitézkedtek. A közönségszórakoztató meccset, 5000 szurkoló előtt 8–0-ra nyerték meg Volentik Béla szövetségi edző tanítványai.

Érdemes kiemelni, hogy vélhetően e napon rendezték az első hivatalos vízilabda-mérkőzést is a sportuszodában, ennek eredményét azonban nem közölte a Hírlap. Az viszont ismert, hogy a Kohász férfikézilabda-csapata 28–25-re győzte le a Szolnoki MÁV gárdáját.

Alig zárult le a nagyszabású születésnap, július 19-én Sztálinvárosba érkezett a Budapesti Nagycirkusz, a tüzéptelep mellett felállított nagysátorban a Porondparádé 1960 című műsor várta a közönséget.

Zárásként még egy kis sporttörténelem. 1960 nyarán két hónapig Európában turnézott a hivatalosan 1959-ben alapított guineai labdarúgó-válogatott, amely magyarországi körútja során a sztálinvárosi sportpályán is fellépett, a baráti találkozón a bajnoki idényre készülő Kohász végül 8–5-re diadalmaskodott.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!