Trafalgarnál a brit hadiflotta Nelson admirális vezetésével legyőzte a franciákat

2019.11.07. 17:30

A szigetországiak fényes diadala meghiúsította Napóleon tervét

1805. október 21-én győzedelmeskedett Horatio Nelson brit admirális hadiflottája a Pierre-Charles Villeneuve altengernagy vezette spanyol–francia flotta felett Trafalgarnál. A szigetországiak győzelme, meghiúsította Napóleon inváziós tervét, és Nagy-Britannia egy évszázadra hegemóniára tett szert a világtengereken.

Farkas Lajos

Napóleon Anglia ellen

Három évvel korábban Anglia békét kötött a Napóleon vezette Franciaországgal, de ez a béke nem volt hosszú életű. A következő esztendőkben rendre kiújultak az ellenségeskedések a két ország között, minek következtében a brit flotta blokád alá vonta a legjelentősebb francia kikötőket, Bonaparte Napóleon pedig ellenlépésként megkezdte a szigetország elleni invázió előkészítését.

1804-ben a franciák a La Manche csatornán súlyos veszteségeket szenvedtek egy vihar következtében, de Spanyolország későbbi hadba lépésével sikerült ellensúlyozni a károkat.

Nelson szakítva a hagyományokkal, nem vonalba rendeződve haladt

Abban az időben a Pierre-Charles Villeneuve altengernagy parancsnoksága alatt álló francia erők a Földközi-tengeren, Toulonnál állomásoztak. Nelson admirális szemmel tartotta az ellenséges hajóhadat, ám a brit kikötők távolsága miatt, tényleges blokádot nem tudott a város köré vonni, így 1805 tavaszán néhány hajó kijutott az Atlanti-óceánra.

A francia altengernagy hajói a Karib-tengeren találkoztak a spanyol hajóhaddal, majd visszatértek az európai partokhoz, hogy a Földközi-tengerről kiszabaduló maradék francia egységeket is becsatlakoztassák a flottába.

Elkerülhetetlen az összecsapás

Pierre-Charles Villeneuve nagyon tartott Nelson admirálistól, mert a múltban Málta közelében egyszer már súlyos vereséget szenvedett az angol parancsnoktól. Visszavonult Cádiz kikötőjébe, ahonnan csak azután volt hajlandó ismét kihajózni, hogy Napóleon kilátásba helyezte a leváltását.

Így Villeneuve október 19-én délkelet felé, Gibraltár irányába indult meg hajóhadával, miután az előzetes felderítések során megbizonyosodott arról, hogy a térségben nem állomásozik jelentős brit haderő. Ennek ellenére rosszul mérte fel a helyzetet, mert Nelson folyamatosan figyelte a francia–spanyol hajóhad mozgását. A zseniális képességekkel megáldott brit admirális döntő ütközetre akarta kényszeríteni Napóleon armadáját, jóllehet a briteknek 27, az ellenfélnek pedig 33 hajója volt.

Nelsont mintegy 15 méter távolságból eltalálták a trafalgari csatában Fotó: www.russkramer.com

Nelson szakítva a hagyományokkal, nem vonalba rendeződve haladt, hanem a Gibraltár felé haladó spanyol–francia flottát oldalról kívánta megtámadni, hogy a beékelődő brit hadihajók révén kettészakítsa a Villeneuve által kialakított vonalat, majd több részletben felmorzsolja az ellenséges erőket. Ezért október 21-én hajnalban a Trafalgar-foknál flottájával megközelítette a franciákat. Spanyolország délnyugati partvidékén fekvő Trafalgar-fok, egy földnyelv a dél-spanyolországi Cádiz tartományban. Az elnevezés az arab Taraf al-Gharb névből származik, amelynek jelentése, fehér oldal. Cádiz tartomány pedig egy közigazgatási egység Spanyolországban, az Ibériai-félsziget déli csücskében, Andalúzia autonóm közösségben található.

Elkezdődött a trafalgari csata

A trafalgari csata festményen megörökítve Fotó: www.historic-uk.com

A csata előtt Nelson két oszlopra osztotta hajóhadát, amelyek közül az egyiket az admirális zászlóshajója, a Victory, a másikat pedig Cuthbert Collingwood altengernagy és a Royal Sovereign vezette. Az angol hajóhad öt óra alatt közelítette meg az ellenséges flottát, ez az időszak volt a leg­kritikusabb, mert Nelson hajói ebben az időben kiváló célpontul szolgáltak az ellenséges ágyúk számára, amíg ők a menetirányból eredően nem tudták viszonozni a tüzet.

Az összecsapás előtt Nelson szükségét érezte egy külön buzdító üzenetnek is. Ekkor született meg az „Anglia elvárja, hogy mindenki megtegye kötelességét” zászlójel, amely a csata után hamarosan legendává vált, de még ma is gyakran idézik.

Nelson vállalta a kockázatot, és bátor kiállásának és ágyúi gyors tüzelésének köszönhetően hatalmas pusztítást végzett a francia–spanyol hajóhadban. A brit legénység gyakorlatiasabb volt, mint az ellenséges haderő, és miután a franciák elveszítették zászlóshajójukat, a francia létszámfölény elapadt, majd káoszba fulladt tevékenységük. A francia–spanyol flotta bár számszerűleg nagyobb volt, ám a francia tengerészek az angolokkal ellentétben nem igazán értettek a tengeri hadviseléshez. A spanyol flotta hajói és legénysége volt a tapasztaltabb, a spanyol tengerészek többsége már eleve tengerész családból került ki.

Francia oldalon ennek ellenére bátran vállalták a már reménytelen küzdelmet, Napóleon matrózai többször is kísérletet tettek a brit zászlóshajó elfoglalására, a csata közben egy mesterlövész, pedig halálosan megsebesítette Nelson admirálist. A sérült parancsnokot a hajófenékbe vitték ápolni, a feladatát pedig Cuthbert Collingwood altengernagy vette át, akinek vezérletével az angolok az ellenséges 33 sorhajójából összesen 18-at foglaltak el, vagy süllyesztettek el. A haldokló Nelson még megérte az ütközet befejezését, és úgy hunyt el, hogy ő maga teljesítette kötelességét.

Horatio Nelson

1758. szeptember 29-én született a kelet-angliai Norfolk grófságban, Burnham Thorpe községben és a trafalgari csatában esett el. Édesapja Edmund Nelson tiszteletes, egyházi személyiség volt. A törékeny testalkatú, sokszor tengeribetegséggel is küzdő férfi végigjárta a haditengerészet ranglétráját, ügyességére és rátermettségére hamar felfigyeltek, így nem csoda, hogy őt nevezték ki a földközi-tengeri brit flotta parancsnokává. Két évig nem tette lábát szárazföldre. Eredményeit magas kitüntetésekkel és rendfokozatokkal díjazták (pl. a Bath-rend lovagja). Korzika elfoglalása során jobb szemére megvakult, majd 1805 nyarán egészsége megromlott, ezért hazatért angliai otthonába, de már szeptember 13-án ismét az Admiralitásra hívták. Feljegyezték, hogy a folyosón Nelson elbeszélgetett a szintén ott várakozó Arthur Wellesley gróffal, a későbbi Wellington herceggel, aki Indiából tért haza egy jelentéstételre. Ez volt Anglia két legkiemelkedőbb háborús hősének egyetlen személyes találkozása.

„Istennek hála, megtettem a kötelességemet!” (Lord Nelson admirális utolsó szavai)

Nelson az Admiralitástól azt a megbízást kapta, hogy szálljon szembe az egyesült francia és spanyol flottával. Napóleont méltán tartják ma is a történészek, az egyik legnagyobb szárazföldi hadvezérnek, Nelson épp ennyire volt páratlan a tengeri csatákban. Nem érte be azzal, hogy megfutamítja az ellenséget, meg is akarta semmisíteni. Még a többszörös túlerővel szemben is kész volt bevetni hajóhadát. Ösztönös megérzésein alapuló személyiség volt, egy pillanat alatt átlátta egy harci helyzet előnyeit, majd gyors döntésekkel ki is használta azokat. Eredeti, kreatív megoldásokat talált, ezért sokszor nehezére esett a különböző szabályok betartása. A trafalgari csatában Nelsont mintegy 15 méter távolságból eltalálták, a golyó átment a tüdején és a gerincében állt meg. Néhány óra múlva belehalt sérülésébe, de még élt, amikor hajói győzelmesen befejezték az ütközetet. A puskagolyót, amely megölte, ma a windsori királyi kastélyban őrzik. A holttestét Londonba szállították és állami dísztemetésben részesült. A győztes hadvezért a londoni Szent Pál-székesegyházban helyezték végső nyugalomra, később számos köztéri alkotásokon örökítették meg nevét.

A csata megváltoztatta a történelmet

A trafalgari csata elsöprő brit győzelemmel végződött, a francia parancsnokot, Villeneuve-t a britek elfogták és Angliába vitték, de később szabadon engedték, azonban a francia altengernagy – tartva Napóleon bosszújától – fél évvel később öngyilkos lett. A francia császár flottája a csatában 18 hajót és 12 ezer embert veszített el, a britek vesztesége ennek a töredéke volt, közel 1600-an haltak meg, azonban egy hajót sem veszítettek el. Nelson csatái a vitorlás hadviselés csúcsteljesítményei voltak, győzelmei egy magasabb szintre emelték a későbbi admirálisokkal szembeni elvárásokat.

A tengeri ütközet azt eredményezte, hogy Napóleonnak végleg le kellett mondania Anglia meghódításáról, de ahhoz is hozzájárult, hogy a Nagy-Britannia megszerezte az uralmat a világtengerek felett. A győzelem több mint száz évre megalapozta a brit tengeri fölényt.

Felhasznált irodalom:

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1805 oktober 21 nelson admiralis donto gyozelmet arat trafalgarnal/

https://hu.wikipedia.org/wiki/Trafalgari csata

http://www.hetek.hu/arcok/201010/kapitany es katona

200 éves a trafalgari brit győzelem

Lord Nelson és a brit tengeri hatalom megszerzése 1798–1805

Robert Southey költő Nelson-életrajza.

National Geographic magazin 2005. októberi emlékszáma a trafalgari csata 200. évfordulója alkalmából.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!