Tönkretevők

A természet szépségei és épített környezetünk rendezettsége teszik élhetővé azt a várost, települést, ahol dolgozunk, iskolába járunk vagy ahová megpihenni térünk. Nem egyszer bosszankodunk azon, ha tönkreteszik ezt. Felelőtlenül, érzéketlenül, értelmetlenül. A Béke városrészi KRESZ-park az ott lakók, gyerekek és szüleik egyik kedvelt találkozóhelye. Köszönhetően ez nem kis mértékben azoknak, hétköznapi embereknek – s mellettük cégeknek és nem utolsósorban az önkormányzatnak –, akik fontosnak érezték, hogy rendbe tegyék. Ezt most brutálisan megrongálták. Kitörték, kifordították az oszlopokat, letörték a táblákat, szétrugdosták a köveket. Joggal kérdezhetik, miért? Örök „igazság” az, hogy rombolni mindig könnyebb, mint építeni. Egy összetört buszmegálló, egy lerúgott szemetes, vagy a közterületre ültetett növények, virágok eltulajdonítása, a játszóterek megrongálása sajnos napjaink részévé vált. Olvasom, hogy az agresszív viselkedésnek három fontos kritériuma is van. Az egyik a szándékosság, a másik az önkéntesség, a harmadik pedig a sikeresség. Egyrészt lényeges, hogy az erőszaktevő tudatában legyen ártó viselkedésének, másrészt az sem elhanyagolható, hogy ne puszta kényszerből vagy mások akaratából cselekedjen, harmadrészt pedig az is nélkülözhetetlen, hogy az erőszakos cselekedet befejezett és eredményes legyen. Hát kérem, itt ez így mind együtt van. Most már a miért mellett csak az kérdés, hogyan lehet a jövőben megakadályozni azt, hogy ez ne ismétlődhessen meg többé.