Nem csak lehetőség

Azt nem mondhatják rám, hogy nem vagyok lokálpatrióta. Több mint fél évszázada követem szülő- és lakóhelyem történéseit. Egyetemi éveimet a vasmű ösztöndíjasaként éltem, majd e cégnél is dolgoztam szűk három évtizedig. A legendás mondat, ha él a gyár, él a város, ma is a „megmaradás törvényét” testesíti meg. A gyár hatvanadik évfordulójára készült filmnek először csak a munkacíme, majd kiállva az idő próbáját nemcsak címe, hanem a gyár és a város egymásra utaltságának szimbóluma lett. Amikor annak idején rápillantottam Kína ipari térképére, vagy ötven acélmű piktogramja köszönt vissza rám a negyvenmillió tonnás kapacitástól egészen az egy-két millióig. A környezetvédelem, a szállóporterhelés csökkentése prioritás kell(ene), hogy legyen az ilyen cégeknél, nem különben városunkban, a többi között a Dunaferrnél is. Ám, ahogy a hét végén beleszippantottam a levegőbe, úgy tűnik, hogy még mindig nem az! Igaz, hogy mindezt empirikusan nem tudom bizonyítani, de talán nem egyedül tapasztaltam ezt. Jó lenne a környezetvédelmi előírásokat betartani, betartatni. A sokszor hangoztatott törvényi előírásoknak való megfelelés a gazdasági életben egy vállalat működése során nem kívánságműsor. A matematika nyelvén szólva szükséges, de nem elégséges feltétele egy cég környezeti integrációjának, elfogadottságának. Egy vállalat és egy város konszenzuson alapuló együttműködése azonban, legyen az bárhol a világon, nem csak lehetőség. Sokkal több kell, hogy legyen annál!