Neki azt is meg kéne tanulnia, ki van kiért

Darvas Iván esete jutott eszembe a minap a lovaglótanár őrmesterről: „A hölgyeknek egyenként mélyen meghajolva kezet csókolt. Velem roppant férfiasan kezet szorított, zajosan összecsapva sarkantyúit, mélyen a szemembe nézett, és szó szerint azt mondta: Roppant megtiszteltetésnek veszem, hogy éppen szerény személyemre esett a kegyedék választása. Szeretném remélni, hogy megfelelek majd a belém helyezett bizalomnak.” Talán annak a fiatalembernek is érdemes lenne elolvasnia, aki a dán bútoráruházban rendkívüli arroganciával számon kérte, hogy – mivel lassan érkezett – a reklamációval kétszer csengettünk. Persze, neki azt is meg kéne tanulnia, ki van kiért.