Maga aztán igazán büszke lehet a gyerekére...

Maga aztán igazán büszke lehet a gyerekére... – szólított meg és lépett oda hozzám a nagyáruház biztonsági őre, amire hirtelen zavarba jöttem, s gyorsan körbenéztem, a kicsit előrébb nézelődő gyermekem vajon mi rosszat tett?

Látva tanácstalanságomat, megadta a választ is: ritka, hogy egy kicsi gyerek ilyen illemtudóan előre és szépen köszönjön egy idegennek. Nagyon örültem neki, hogy mindezt nem negatív éllel mondta, bár számomra mi sem természetesebb: Gergőt a kezdetek óta is így neveljük.

Annak viszont már kevésbé örülök, hogy (csakúgy, mint a nehezen közlekedő idős embert segítő rendőrök esetében) ennek sem kellene/ szabadna ilyen szenzációnak lennie a mindennapokban...