Ketyeg az óra

Felgyorsult világban élünk. Az emberi szervezet nem erre a pörgésre, terhelésre termett. Vannak, akik jobban, és vannak olyanok, akik kevésbé vagy egyáltalán nem tudnak alkalmazkodni ehhez. Ez egy darabig megy, aztán megszokássá válik, majd szervezetünk benyújtja a számlát, és jó esetben kapunk még (egy) esélyt. Ugye milyen ismerős „forgatókönyv” ez? Ketyeg az óra. Azt hisszük, ha nem reagálunk telefonon, e-mail-ben, a közösségi média megannyi felületén szinte percről percre a különböző dolgokra, lemaradunk valamiről. A virtuális (no meg az üzleti) világ ezt az illúziót kínálja. Aztán az élet megy tovább, mi meg egyre csak pörgünk saját tengelyünk körül.