Jó reggelt, Dunaújváros!

Egy Amerikában élt, köztiszteletben álló magyar professzorról hallottam egy urbánus legendát, akit meghívtak egy szakmai konferenciára. Szórakozott tudós ember lévén előbb érkezett a helyszínre, mondhatni szinte elsőként foglalt helyet a konferenciaterem harmadik sorában.

A vendégek szép lassan érkeztek, folyamatosan megtöltve a helyiséget. A programprotokoll nyitó aktusa felé közeledve lázasan keresni kezdték a szervezők a professzort, akit aztán nem kis örömükre meg is találtak. Nem győzték exkuzálni magukat a szervezők, és lázasan próbálták rávenni a „nagy öreget”, hogy fáradjon előre, a számára az első sorban fenntartott ülőhelyre.

A professzor – a legenda szerint – nyugodt, kimért hangon csak annyit mindott nekik: „tudják kedveskéim, az első sor mindig ott van, ahol én ülök”. A professzort Teller Edének hívták.