Jó reggelt, Dunaújváros!

Első közös telünkre készülünk velük, újdonságként hat rám a szárnyasokkal való közeli találkozás. Tavaly nem tették tiszteletüket nálam, bizonyára azért nem, mert az ablakom alatti parkban magkoszorú volt felakasztva a fa ágára. Oda jártak csipegetni. A magkoszorú elkopott, a cinegepár kénytelen új élelemforrás után nézni. Be kell szereznem egy madáretetőt. Emlékszem, milyen nagy vita volt ebből régen, amikor a gyerekeim kicsik voltak. Imádták az ablaküvegen át figyelni az erkélyre kitett etető környékén repdeső cinegéket. Én viszont megőrültem attól, hogy hetente kellett takarítani a szanaszét szórt magokat. De mit lehet tenni... az embernek túl kell lépnie a saját komfortzónáján időnként a gyerek kedvéért – illetve a madarakért is.