2018.02.23. 16:00
Téli gondolatok
Őszintén szólva, én már a tavaszra várok. Október végétől.
Csend, nyugalom, hideg, hóesés - és mégis szívet melengető látvány Fotó: Balogh Tamás
A magam eszetlen módján dacolok a Természettel, és bár kifogni nem tudok rajta, de találok alkalmat, hogy egy jó futással, sétával, vagy egy az évszaktól függetlenül, a ritka napsütéses és szélcsendes órákban az udvaron kávézgatva jelzem neki, hogy az ólmos szürke, csípős, nedves, hideg és szeles idő, nem nekem való.
Minden hóember az én emberem is, persze inkább az alkotóik, főképp a fantáziájuk okán. Leszögezem: a havas táj nekem is gyönyörű, de a csodás – fagyos – kristályos fehérséget sepregetve, lapátolva, a trükkjeit a volán mellől kóstolgatva, őszintén szólva, már veszít a varázsából.
Késő este a buzgó hóesésben a park mentén iparkodva, ez a látvány mégis megállított egy pillanatra. Tudod mit? Szépnek és barátságosnak találtam. Mivel a legtöbben akkor már aludtatok: elhoztam mindenkinek!