Egy ráncos kezet, majd egy megtört tekintetet látok

Egy barkácsáruházban járva frissítettem fel kerti szerszámkészletemet a hétvégén. Lombvágó, gyeplazító, fűtáp és egyéb apróságok kerültek a bevásárlókocsiba. Persze ilyenkor számba veszi az ember azt, hogy mire is van szüksége, sokszor olyat is megvesz, amit évente csak egyszer-kétszer használ. Aztán elégedetten kitolja az ember legújabb „szerzeményeit” a kocsijához, hogy feltöltse ezekkel annak csomagterét. Pakolás közben először egy rekedtes hangot hallok, megfordulva egy ráncos kezet, majd egy megtört tekintetet látok. Nem is kér, de látom – nem a szememmel, a lelkemmel –, adnom kell! És nem tagadom, még így is lelkiismeret-furdalással szálltam be az autóba.