„Boldog” születésnapot, home office

Emlékszem rá, amikor 2019 végén megjelent a Covid-19 Kínában. Akkor még fél füllel félinformációkat hallottam és töredelmesen bevallom, nem foglalkoztatott a dolog.

Amikor 2020 januárjában Olaszországban is felütötte a fejét a kór, az öreg kontinenssel együtt én is megértettem: világjárvánnyal állunk szemben. Nem kellett sok idő, és Magyarországon is megjelent a vírus, amely eddig ritkán látott károkat okozott – minden tekintetben –, és beférkőzött a mindennapjainkba.

A vírus mindenkinek az életére hatással van, a miénkre is. Napra pontosan egy éve, a szerkesztőség többi tagjával egyetemben kisebb-nagyobb megszakításokkal, de home office-ban éljük a dolgos hétköznapokat. Az elején a rendszer gyermekbetegségekkel küzdött, és egy reggeli stábértekezlet megtartása is nehézségekbe ütközött – ami természetesen a lap megjelenését nem veszélyeztette.

Volt olyan munkatárs, aki még az online meetingről is képes volt késni, akadt, aki képtelen volt lenémítani a mikrofont, és van olyan is, aki egy év elteltével sem hajlandó bekapcsolni a kamerát. Ezek az apró, olykor megmosolyogtató dolgok lassan a napi rutin részévé váltak, és ma már mindenféle nehézséget megoldunk (bújj el áramszünet).

Először azt gondoltam, a home office-ról: ez elképesztően jó. A lelkesedésem a nyári közeledtével egyre csak lankadt, végül mára eljutottam oda, hogy bárhol szívesebben dolgoznék, mint az otthon kialakított irodában. Idestova lassan egy éve. Persze a szükség nagy úr, azt azonban senki ne várja tőlem, hogy a home office tiszteletére tortával ünnepeljek.