2019.05.08. 19:30
Bánat és öröm
Érdekes dolog a bánat. Annyi ember van a világon, és mindenki másért bánatos. Emlékszem, amikor kisebb voltam, a bánatom tárgya egy kiscica volt, amely egyedül ült egy fa alatt.
Később azért voltam szomorú, mert anya nem vett nekem a fagyi mellé egy csokit is. A világ legrosszabb érzésének gondoltam ezt akkor. Ahogy nagyobb lettem, egyre változatosabb formában találkoztam a bánattal. Megvolt az első rossz jegyem, komolyabb balesetem és barátváltásom. Akkor azt gondoltam, hogy nálam bánatosabb ember nincsen.
De sosem volt akkora a baj, amekkorának éreztem. Utólag tudom, hogy minden életszakaszban fog érni valami, ami miatt lesz okom bánatosnak lenni, és abban a pillanatban úgy fogom érezni, hogy nekem a legnehezebb.
Veszélyes dolog a bánat.
A közelében nem látjuk meg az örömöt. Mi lenne velünk, ha nem lenne öröm? Borzasztó és rideg lenne a világ. Apró gesztus, ha mosolyt kapunk valakitől, észre sem vesszük, máris jobban érezzük magunkat. Anya vagy apa ad reggel egy puszit, megsimogat, elmondja, hogy szeret. A tesó, a mama vagy a nagynéni megkérdezi, hogy milyen napunk volt.
Ezek a gyöngyszemek azok, amik miatt boldogok vagyunk. Ha vigyázunk rájuk, segítenek elviselni a bánatot is. Így van rendjén.
Szekeres Brigitta 10/3. Lorántffy középiskola
