A vénasszonyok nyara és az ökörnyál

Anno azért mentem magyart tanulni az egyetemre, mert nagyon szeretem a szépirodalmat, bár a nyelvtanért sosem voltam oda, mi több, felesleges kínlódásnak érzem szépséges magyar nyelvünk megerőszakolását megannyi, például helyesírási szabállyal. Mire végeztem, az irodalmi szövegek könyörtelen felboncolását éreztem feleslegesnek, és megbékéltem a grammatikával. Mi több, beleszerettem a nyelvészet számos ágába és ráérő időmben ma is képes vagyok olyanokon filózni, hogy most itt van ez a vénasszonyok nyara a névadó jelenség nélkül, mert idén felém egyetlen, idős asszonyok ősz hajára emlékeztető, pókocskát utaztató hálót sem fújt felém a szél. Magyarul – de szép – ökörnyálat, ha tetszik.