A kislány és a dinnyeszelet

Kezében dinnyeszelet, szép vékony, azzal könnyen boldogul, amikor harapja, gyönyörű piros, látszik rajta, hogy friss, gusztusos, magja is alig van. Hatalmasat harap bele, így esik jól neki, nem felkockázva, tányérról, ahogyan otthon, a konyhában kell ennie, mert az anyja szerint az apja haragudna érte, ha harapná, és lecsöpögne a leve a kőre. Esetleg az anyja sem örülne ennek. Szóval, a mamával jó dinnyét ennyi, kint az udvaron, a kis pad szélére csúszva. Harsog a lédús szelet, ahogyan harapja, egyik falat a másik után, a lé csurog végig az alkarján a könyökéig, kenődik a pólójára, csöpög a szoknyájára, de a mama csak mosolyog a kis unokájára szeretettel. A ruhákat meg majd kimossa a gép.