Jó reggelt, Dunaújváros!

Sokak számára nem a legkellemesebb emlékekkel bírnak a nevelési, oktatási rendszerben elfogyasztott ételek, de bizony nem kevesen vannak, akik szívesen ették azokat. Sőt, odahaza meg nem ették azt, ami ott eléjük került. Amíg emlékeim könyvének egyre halványuló oldalai között vissza tudok lapozni, én is szerettem a menzafőztöt, vagy ahogyan a mai napig sokan hívják, a „csumit”. Bizony otthon nemegyszer úgy feleltem arra a kérdésre, mit szeretnék enni, hogy először tájékoztattam szüleimet a kívánságról, aminek elkészítési irányvonalát a „de olyan napközisen” feltétellel jelöltem meg. Tudjuk, a közétkeztetés nem a Michelin-csillagos séfek gasztronómiájának pályája, de ennek ellenére meg lehet tölteni kreativitással, ízekkel és ötletekkel. Mint ahogyan ezt a két dunaújvárosi szakácsnő jó példája is bizonyítja!