Jó reggelt, Dunaújváros!

Mire odaértem, már telt ház volt, gyorsan leültem a kicsi székre, körbenéztem: majdnem mindenki ismerős, a fiúkkal pár éve a kocsmában ücsörögtem, nem itt... De nem volt időm nagyon töprengeni, hiszen kiderült, a kis asztalkán lévő jelekből választani kell egyet Gergőnek. Persze minden kurrens figura azonnal elkelt, így traktorra, autóra esélyem sem volt. Persze a gyerek anyja úgy engedett el, jó figurát szerezzek meg, s legalább most legyek komoly és ne próbálkozzak a „hordó és demizson van-e?” poénokat elsütni az ismerős óvodapedagógusoknak. Végül a szűk kínálatból kiválasztottam a szőlőt. Persze volt derültség belőle, otthon meg hosszas magyarázkodás, hogy az élet alakította így, nem én...