2018.05.13. 12:00
A magányt, lelki megújulást kereső szerzetesek helye volt sokáig
A tűhegyes sziklákon egyensúlyozó középkori kolostorváros sokáig szinte megközelíthetetlen volt, mára azonban Görögország talán első számú turistalátványosságává vált.
A változatos, égbe meredő sziklaszirtek, s a lábuknál elterülő Kalambáka város gyönyörű látványt nyújtanak.
A Meteorák a legnevezetesebb látnivalók egyike Görögországban, 1988 óta a világörökség része. A több mint 60 millió éve kialakult sajátságos környék messziről kőerdőnek tűnik, mert tele van gigantikus, egyszerre félelmet és csodálatot parancsoló, 100-200 méter magasságú, torony és csipke alakú sziklákkal, amelyeken huszonnégy, egyenként 600 évnél idősebb bizánci kolostor található.
Lélegzetelállító látvány tárul elénk, amikor megpillantjuk az ég és föld között lebegő kolostorokat.
A Meteora görög szó ugyanis „levegőben lebegőt” jelent. A Meteorák Görögország középső részén, Szalonikitől három-, Athéntől négyórás autóútra, Kalambáka városnál találhatók. A thesszáliai Pindosz-hegység tűhegyes, meredek, óriás sziklatömbjein elszórtan elhelyezkedő kolostorok közül a 14. században építették az elsőket az itt magányt, lelki megújulást kereső szerzetesek. A kolostornyi köveket előbb szamárháton, majd kosárban felhúzni nem lehetett egyszerű és gyors művelet. Az itteni, a fizikai munkát és a vallást egybe koncentráló aszketizmus a 18. századig virágkorát élte, majd hanyatlásnak indult.
Az épületeket 1920-ig csak létrákon lehetett megközelíteni. A létrák egyenként 30 méteresek, vagy ennél magasabbak voltak, némelyeket a sziklákhoz rögzítették. Az első világháború után, különösen az 1960-as évektől új utat építettek Kalambákától a kolostorokig. Így a Meteorák híres zarándokhellyé vált; autóval, busszal könnyen megközelíthető, parkolókkal ellátott. A sziklába vájt lépcsősorokon és mély szakadékok felett átívelő hidakon ma már kényelmesen, de a nyári hőségben alaposan megizzadva juthatnak fel a látogatók a kolostorokba, melyek közül ma már csak hat látogatható, s ötöt használnak valójában a szerzetesek. A legismertebb a Szent Athanaiosz barát által 1350 körül, a legmagasabb sziklán alapított Metamor-phoseos-kolostor, avagy a Nagy Meteora.
A különleges, ősi atmoszférájú kolostorok anyaga kő, vörös cseréptetővel, fakarzatokkal. A szerzetesek számára szűk cellákat, templomot és a közös étkezések céljára refektóriumot rendeztek be. A sziklákba ciszternákat vájtak az esővíz felfogására.
A kolostorok sekrestyéiben, könyvtáraiban az ortodox vallás legértékesebb szellemi és művészeti örökségével, freskókkal, keresztekkel, kelyhekkel és persze ikonokkal találkozhatunk.
