Tirol -Verona két keréken

Azon egyszerű oknál fogva, hogy csak az Innsbruck alatti Landecknél száll nyeregbe a csapat, odáig a Santimona Túra Club kisbuszával utazunk, a kerékpárok pedig szépen követnek bennünket a tréleren. Az útvonal az ausztriai Landeckből indul, átszeli Tirol gyönyörű tájait, átvezet az alpesi és mediterrán klímaöv határán, s Merano, Bolzano és Trento érintésével jut el a Garda-tóhoz közeli Veronába. Ezt a hozzávetőleg 350 kilométernyi távot azonban hat napra elosztva s szinte végig kiépített kerékpárúton tesszük meg, minimális pakkal, hiszen a csomagokat a kisbusz hozza utánunk. A nyomvonal az Adige folyó völgyében a Via Claudia Augusta néven ismert fontos római kereskedelmi útvonalatat követi, ami Bajorországtól vezetett az Adriáig.

Széles, jól karbantartott kerékpárút kanyarog a tiroli tájban

Messziről kirajzolódik a Castelvecchio csipkés kontúrja. A hatalmas vár 1354–1376 között épült

Az elárasztott falu tornya
Fotók: Magyar Hajnalka

Kerékpáros szempontból az út eleje húzós igazán, hiszen a 9 hajtűkanyarból álló Reschen-hágó 5,5 kilométer alatt 400 méternyi szintemelkedéssel fenyeget. Szerencsénkre zuhog az eső, így a kisbuszból nézzük azokat az elszántakat, akik fittyet hányva az elemekre kapaszkodnak a meredélyen. Természetesen szép idő esetén sem kötelező feltekerni a hágón, aki erősnek érzi a próbatételt, a kísérőautóval is utazhat. Mindenütt pezseg a kerékpáros élet, a szolgáltatások rájuk szabottak, verseny versenyt ér, a legtöbbje terepen zajlik a harsány zöld dombokon, erdőkben. A svájci osztrák olasz határ közelében megcsodáljuk a mesterséges Reschen-tavat, amelyből 14. századi templom tornya áll ki, a víz alatt nyugszik ugyanis az elárasztott Alt-Grau község. A továbbiakban már könnyű a terep, teszünk egy kitérőt Schluderns XI. században épült kastélyába, ami világhírű páncélgyűjteményéről nevezetes, no meg arról, hogy A muzsika hangja című filmből ismert Trapp család tulajdona. A leszármazottak ma is használják. A tajtékosan vad Adige folyó völgyében haladunk lefelé, apró várak, templomok, virágos falvak, végeérhetetlen almaültetvények között. Rablánál felvonóba szállunk, természetesen a kerékpárokkal együtt, majd 1700 méter magasságból zúgunk alá a 10 kilométer hosszú szerpentinen. Az út széles és biztonságos, bátran futnak a drótszamarak. Merano óvárosa is megér egy sétát, a mediterrán gyógyklímájáról ismert települést Sissi királyné is kedvelte, áll is szobra a parkban. Bolzano a következő nagyobb település, majd Trento. Bár már jócskán benne járunk Itáliában, csak itt érjük el a német nyelvterület határát, innentől lesz hivatalos nyelv az olaszok dallamos szava. Trento főterét terepkerékpáros befutó uralja, tévéstábok nyüzsögnek, kitelepült biciklimárkák hirdetik magukat. Hamarosan töltésen folytatódik a folyót kísérő kerékpárút, legfeljebb az oldalszél fékezheti a haladásunkat Rovereto felé, ahol megpihenünk a pazar barokk templomban.

Másnap újra zuhog, így autóval keressük fel a Garda-tóba benyúló félszigeten a várfallal körülölelt Sirmione városkát. Igazi gyöngyszem, szűk utcácskákkal, virágzuhatagos balkonokkal. Elérjük végcélunkat, Veronát. Az óváros felé karikázva már messziről kirajzolódik a Castelvecchio csipkés kontúrja. Az 1354- 1376 között, egy korábbi római erőd helyére épült hatalmas vár neve annyit jelent, régi kastély. A vörös téglából és kövekből emelt kastélyban gazdag múzeum működik, reneszánsz és gótikus festményeket, freskókat és szobrokat, régi fegyvereket felvonultatva. A Castelvecchio impozáns ívű hídja 1354 körül épült, a II. világháborúban teljesen elpusztult, de 1949 -1951 között újjáépítették. Az aréna Verona legismertebb nevezetessége, ennek tövében lakatoljuk le a kerékpárokat. Az ókori amfiteátrumot Kr. u. 30-ban építették, ez a harmadik legnagyobb ilyen jellegű épület Olaszországban, a római Colosseum és a capuai aréna előzi meg. 139 méter hosszú, 110 méter széles, a 44 sornyi márványülésen 25 000 néző foglalhat helyet. A város maga az élő történelem, séta közben Dante, Goethe, Julius Caesar lábnyomában járunk, mindannyian nagyon kedvelték Veronát.