Sztálin az ördög képében

Sopronbánfalva csak egy ugrás Sopron belvárosától, a hajdan önálló település ma már teljesen egybeolvadt Sopronnal, a helyiek Sopron-Kertvárosként tartják számon. A falusias utcákat a dombtetőn magasodó kolostor és templom épülettömbje vigyázza. Az egykori rendház napjainkban a szellemiség megannyi típusára nyitott, oktatási és meditációs központként, illetve kastélyszállóként működik. Ideális helyszín az elvonulásra, a szellemi töltekezésre s - nem utolsósorban - a gasztronómiai élvezetekre.

A rendezvények és a programok miatt csak a földszinti pálos történeti kiállítás látogatható szabadon, bejelentkezés vagy asztalfoglalás esetén azonban - szakszerű vezetéssel - az épületegyüttes egészét megtekinthetjük. Így tettünk mi is. Megtudtuk, hogy Sopronbánfalva egyike Magyarország nagy múltú kegyhelyeinek, szövevényes története szinte regénybe illő. A hagyomány szerint a regensburgi Szent Wolfgang (Farkas) püspök - aki Boldog Gizellának volt lelki atyja - remetéskedett e tájon, tiszteletére kápolnát is emeltek. A kultuszhelyet később pálos remeték vették gondozásba, Sopron városa 1482-ben kolostort alapított számukra.

A török hódoltság után az épületet barokk stílusban építették újjá, a kolostor könyvtára messze földön híres volt, sőt főiskola is működött benne. Miután a pálos rendet 1787-ben II. József rendeletére feloszlatták, az épület gazdátlanul maradt, majd helyőrségi kórház működött benne. A rendházat 1892-ben a mayerlingi karmelita apácák vásárolták meg, és lakták 1950 januárjáig, később elmeszociális otthont költöztettek az ódon falak közé. A rendszerváltás után üresen, elhagyatottan állt. A hányatott sorsú műemlék történetében 2004-ben kezdődött új időszámítás: Kovács Gábor műgyűjtő-mecénás vásárolta meg a karmelita rendtől.

Az épület ma ismét hajdani szépségében fogadja a látogatót, a műemléki rekonstrukciót számos rangos díjjal ismerték el. A négyszögletű, nyitott udvart, az úgynevezett kvadrumot széles kerengők fogják körül, ahonnan a lakószobák nyílnak. A földszint legimpozánsabb helyisége a freskókkal díszített refektórium, ahol ma étterem várja a vendégeket. Az emeleten található egykori noviciátus előadó- és konferenciateremként szolgál, a famennyezet óriási faragott mestergerendája egyenesen lenyűgöző. A modern meditációs szobák a legkülönfélébb lelki gyakorlatoknak adnak otthont, február első hétvégéjén például jóga workshopot tartanak egy indiai oktató vezetésével.

A kolostor mellett álló karmelita templom szintén bővelkedik érdekességekben. Mindenekelőtt fontos búcsújáró hely, köszönhetően a főoltáron látható Fekete Mária-képnek, amelyet a pálos szerzetesek valószínűleg még a török hódoltság előtt hoztak magukkal a lengyelországi Czestochowából. A karzat falát díszítő freskó szintén komoly hírnévnek örvend, mint a világ valószínűleg egyetlen templomfalra festett Sztálin-ábrázolása. Történt ugyanis, hogy 1950-ben - épp a karmelita rend feloszlatásának évében - egy Felvidékről áttelepített művész, bizonyos Básti Zoltán Joszif Visszárionovics Sztálinról mintázta az ördög alakját. A démoni fejre, annak rendje és módja szerint, szarvakat illesztett, de a haragtól eltorzult mimika ellenére is jól kivehetők a néhai szovjet diktátor jellegzetes arcvonásai.

Bánfalváról a közeli Sopronhorpács templomához vezetett utunk. Az alig nyolcszáz lelket számláló település Szent Péter és Pálról elnevezett katolikus templomáról sokáig csak sejtették, hogy nem csupán átlagos falusi barokk templom. A múlt század közepén végzett feltárás és falkutatás aztán igazi csodákat hozott a felszínre. Előkerült a hét pár oszlopos bélletes kapuzat a 12. századból, a középkori építészetünkről gótikus ablakkeretek, oszlopkötegek és ülőfülkék mesélnek. A kivételes műemlék rendszeresen orgonahangversenyeknek ad otthont.

A sok-sok komoly látnivaló után jólesik egy kis lazítás és kényeztetés, amire tökéletes helyszín a Sopronban 2009-ben megnyílt Harrer csokoládéműhely és cukrászda. A látogatást érdemes délelőttre vagy kora délutánra időzíteni és benevezni a csokoládékóstásra, amely igazi kulináris utazás a világ körül. A citromos-fehércsokis trüffelgolyóval ízesített pezsgő elfogyasztása után kisfilmen ismerhetjük meg a kakaóbab feldolgozásának műhelytitkait, majd következnek az édes élvezetek: nyers és kész csokoládék Venezuelától Madagaszkárig chilivel, gyömbérrel vagy likőrös ízesítéssel, még Gombóc Artúr sem tudná felsorolni, hogy mennyi ízben és formában.