Utazó

2007.11.21. 09:39

Irodalmi emlékek Vasban

Iskolai osztálykirándulások, családi hétvégék célja lehet Vas megyében a Csönge-Ostffyasszonyfa-Egyházashetye-Duka- Zsennye-Szombathely útvonal, amelyen végig irodalmi emlékhelyekkel találkozhat az utazó.

PLT

Megérné elutazni Dozmatra, ahonnan a legősibb vasi irodalmi emléket ismerjük: a  regösének az István király előtti pogány kultuszt idézi. Felkereshető hely Kőszegen a volt katonai alreáliskola, amely Ottlik Géza korszakalkotó műve, az Iskola a határon helyszíne. A regény szellemiségével, lelkiségével táplálja a vasi irodalmi kultuszok ezen ágát, olyasféleképpen, amint Esterházy Péter írta a könyvről: "Nem is regény, hanem egyáltalán Ottlik létezése..., nem elég radikálisnak lenni, tisztességesnek is kell lenni... "

A csengő-bongó nevű kis faluban, Csöngén felújították és kibővítették Weöres Sándor szülőházát. Mivel itt helyezték el a költő házaspár hagyatékát, most már Weöres Sándor-Károlyi Amy Emlékháznak hívják. Ez a legújabb múzeum Vas megyében. Tavaly avatták, Esterházy Péter beszélt akkor itt arról, hogy a költő minden valószínűség szerint angyal volt, akinek földig ért a lába. "Barátom, ki azt mondod, ismersz engem, nézd meg szobámat...", ezekkel a sorokkal invitálja a látogatókat Weöres a múzeumba, ahol üveg mögött nézhetjük meg Weöres háló- és dolgozószobáját, közben olvashatjuk, hallgathatjuk verseit. 

A ház udvarán a magyar Orpheus emlékére Segesdi György készítette a szobrot. Ostffyasszonyfán a Salkovits-ház udvarán a malomkő asztal arról híres, hogy állítólag itt ült gyakorta Petőfi Sándor, és e helyütt verselt, ám e költeményekből csak nagyon kevés maradt fenn. A népi emlékezet szerint azért, mert Petőfi elküldte őket a szomszédos faluba, Csöngére, Csáfordi Tóth Rózának, akit távolról imádott. Róza pedig, amikor haját bodorította, ezekbe a versekkel teleírt papírokba csavarta. A Petőfiről elnevezett művelődési házban emlékszoba van, ahol a költő feltételezett gyermekkori képe, fiatalkori szerelmének, Rózának arcmása és egyebek között a Nemzeti dal első kinyomtatott példánya látható. 

Egyházashetyén néhány éve rendezték újra a Berzsenyi Dániel szülőházában berendezett múzeum anyagát, verseinek témái köré csoportosítva. Az egyik témakör a napóleoni háborúk idejére pillant vissza, amikor a Dunántúlon is jártak francia katonák. Berzsenyinek anyagi gondjai voltak, az összegyűjtött pénze a háború miatt leértékelődött. Egész nemzedéke tapasztalata volt, hogy a változatlannak hitt értékek megrendültek. Ekkor írta: "az emberekhez szeretnék szólni, mint Horác: ezeket pedig újjá kell teremtenünk, vagy meg kell elégednünk a középszerűséggel." 

A Hetyén (a Berzsenyi-ház közeli szomszédságában) élő Ambrus Lajos író szerint délután két óra Kemenesalja legjobb időszaka. Mert ekkor lélegezhető be a táj lelke, az a mediterranizmus, ami okán azt írja Hamvas Béla, hogy Kemenesalja fővárosa Róma, és a legnagyobb antik költő Berzsenyi Dániel. Így is nevezik: a magyar Horatius. Szülőföldjének lakóit Berzsenyi ekképpen festette le egy Kazinczyhoz írott levelében: "Kemenesalját olyan tiszta és csinos magyar nép lakja, melyhez hasonlót hiába keresnénk hazánkban." 

Dukán a hajdani nemesi kúria romjaiban őrzi a szépség emlékét. Amíg Simonffy András élt, gondozta a község irodalmi hagyatékát: az önkormányzattól bérelt házban szobát rendezett be Dukai Takách Judit költőnő tiszteletére. Ám amikor meghalt, a múzeumok visszavitték az emlékholmit: ruhadarabokat, bútort, zongorát. Mára az épület külföldi magántulajdonba került. A faluban Dukai Takách Judit szülőháza helyén is új épült, de a falán emléktáblát helyeztek el, azt meg lehet nézni.  

Zsennyén a kastélykertben nyugszik Békássy Ferenc, az első világháborúban 22 évesen elhunyt költő. A huszadik század egyik nagy ígérete volt, Cambridge-ben tanult, onnan küldte verseit Babits Mihálynak. Kosztolányi, Tóth Árpád, Schöpflin Aladár írtak méltatást a költeményeiről. Az itt élő Fábián László író, illetve a néhány éve működő Cicelle Aranyháromszög Kulturális és Művészeti Társaság sokat tesz azért, hogy emlékét életben tartsa.
Szombathelyen két új szobrot érdemes feltétlenül megnézni, mindkettő Veres Gábor szobrászművész alkotása. Az egyik a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ előtti sétányon található: Weöres Sándor ül a padon a macskájával, vandálbiztos kivitelezésben, bronzból. Egy táblát néz: útjelző. Egy teremtett költői világ irányjelzőinek hordozója, egyben saját kezű rajzának nagyítása. Körvonalain átsüt a nap, a fény mozgását a járókelő is megfigyelheti, ha egy kicsit a költő mellé telepszik a padra. 

A másik szobor a Fő téren lép ki az egyik ház falából: James Joyce bronzalakja meghökkenti, megállítja a járókelőt. A szobor arra emlékeztet, hogy - mint Dublinban, Triesztben, Párizsban, Zürichben - ebben a városban is rendeznek minden évben Bloomsdayt június 16-án, emlékezve arra, hogy Joyce Ulysses című regénye ezen az egy napon játszódik, mi azonban hozzátehetjük: a főhős, Leopold Bloom magyar-zsidó gyökerű, szombathelyi születésű. A helytörténeti kutatások szerint valóban volt egy Blum-ház a Fő tér 40. szám alatt. A házra 1997-ben emléktábla is került, az ünnepen a magyar mellé az ír zászlót is kitűzik itt, a Bloom-programok egyik fő helyszínén.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!