Aranyváros a Felvidéken

Míg az ember a hegyek között, a kacskaringós szerpentinen fölkapaszkodik ezer méter fölé Selmecbányára, már messziről meglátja azt az reneszánsz erődítményt, amely a várost uralja.  Eredetileg román-gót templom volt, ám a törökök támadása ellen védekező polgárok erőddé alakították. Vonzza a tekintetet a régi várkastély, amely a 16. század elején keletkezett. Az új az 1564-1571-es években épült, ellensúlyozva a régi várkastélyt, és alkotóelemévé vált a város törökök elleni erődítményének. Ma ezekben a törökök elleni harc eszközei láthatók, illetve a Szlovákiai Bányamúzeum gazdag gyűjteménye.

Nézzük meg a bányászatot bemutató többi kiállítóhelyet is, hogy képet kaphassunk az egyik leggazdagabb középkori városról. A Glanzenberg tárnát rövid séta után érhetjük el, hiszen 500 méterre van a város központjától, a város főutcája alatt vezet és a Szent Katalin-templomig húzódik. 1560 óta bányászták kincseit. Bejáratát a városi címer díszíti. A tárnába az úgynevezett Császári Lépcsők vezetnek - emléktábláján nem egy király, herceg, államfő és más előkelő vendég, többek  között Lotharingiai Ferenc osztrák császár látogatását idézik fel.

A sok műszaki emlék után ajánlunk egy másik érdekességet: semmiképpen se hagyjuk ki az év szimbóluma kastélyt,  vagyis a Szent Antoni-kastélyt. Az 1744-1750-es években építtette a Koháry és Coburg család. Az év szimbóluma elnevezést különös számmisztikájáról kapta:  4 bejárata, 12 kéménye, 7 árkádja, 52 szobája és 365 ablaka van. A kastélyban értékes bútorokat és Filip Coburg vadászati trófeáit állították ki. Gyönyörű a kastély melletti öthektáros park is kis tavakkal, vízesésekkel és mesterséges barlanggal, ahol a nehéz napok után jólesik a séta és a pihenés.

S ha már a külső látványos- ságoknál tartunk, úgysem tudunk megfeledkezni a kálváriáról, hiszen az egymás fölé emelkedő templomok bárhonnan szemet szúrnak. 1744-ben kezdték építeni a meredek hegyoldalon a stá-ciókat. Az alsó templomot egykor a szlovákok használták, neve ezért tót templom. A középső kápolnában vannak a szent lépcsők, közepükön egy-egy ereklyével. Ezeket a magyar búcsúsok csak szent grádicsnak emlegetik, a harmincnégy lépcsőfokát sokan vezeklésül térden járják végig. A felső német templom előtt kősziklába vágott kápolna  képe Krisztust a börtönben ábrázolja. A templom mögött áll a Szent Sír-kápolna. A búcsúi ünnepi szertartások, prédikációk egykor három nyel-ven: magyarul, németül és szlovákul hangzottak el. Háromnyelvűek a stációk föliratai is.

A város alapításának legendája Sebenitz  pásztorról szól, aki az Óhegy sziklái alatt legeltette nyáját, amikor két szalamandrára lett figyelmes. Az egyik háta ezüst-, a másik aranyszínben csillogott. Ezek vezették rá a pásztort a vidék arany- és ezüstlelőhelyeire. A szalamandrák ma is ott őrzik a település kincseit a város címerében.

Selmecbánya virágkorát egy 14. századi történet őrzi: a korabeli Magyarország hármas lakat alatt volt, amelyeket fel kellett nyitni, hogy az ország igazi európai nagyhatalommá válhasson. Az egyik lakat rézből, a másik ezüstből, a harmadik pedig aranyból készült. Az elsőhöz a rézkulcsot Besztercebánya, a másodikhoz az ezüstkulcsot Selmecbánya, míg az aranykulcsot Körmöcbánya adta. Ez a legenda, a valóság pedig, hogy a 14. században a magyarországi bányákból került ki az európai aranytermelés nyolcvan százaléka, az ezüstnek pedig negyede. A korabeli pénzforgalom zöme ezüstpénzzel bonyolódott, Selmecbánya  jelentősége óriási volt.

Selmec története szorosan összefügg iskoláinak fejlődésével, tanárainak tudományos munkájával. A bányászképzésről szóló első adatok 1605-ből származnak. 1735. július 12-én a bécsi udvari kamara rendeletével megalakult a selmecbányai bányásziskola (Bergschule), elsőként Európában. Az akadémisták vonultak végig a a Gaudeamus igiturt énekelvén a városon, s egykori daluk ma is a diákélet szerves része. A bányászhimnuszt, a bányamérnökök avatásának szertartásait késői utódjaik ma is őrzik s gyakorolják Európa-szerte. A házak, amelyekben annak idején az akadémia működött, ma is állnak, például levéltárul szolgálnak. Az épületekhez kapcsolódó arborétumban és botanikus kertben a világ különböző tájairól származó fák az akadémia hajdani dicsőségét hirdetik. Közülük is kimagaslik a bejáratnál található két óriási kanadai fenyő. Ezeket 1877-ben mint hároméves facsemetéket ültették a kertbe. 

A történelmi levegőt árasztó városban Petőfi, Mikszáth, Márai nyomdokán azt is tudni illik, hogy a selmeci bányászat mindig élen járt az újításokban, a bányatechnikai fejlesztésben. Itt készítették a jellegzetes selmeci bányacsillét, a huntot, amely elterjedt aztán az egész világon. 1627-ben Weindl Gáspár a selmeci bányákban használta először a puskaport (ez is világelsőség), a vízoszlopos vízemelő gép feltalálása Hell József nevéhez fűződik, 1823-24-ben itt működött bányában először a gőzgép, néhány évvel később pedig a bányavasút. A gépi drótkötélfonást is itt kezdték meg 1837-ben. 

Péch Antal bányaigazgató 1868-ban itt adta ki az első magyar szaklapot, a Bányászati és Kohászati Lapokat. Az akadémia alapító igazgatójának, Mikovinyinak géniuszát ma is hirdetik a völgygátas víztárolók, amelyeket összefüggő rendszerbe épített ki. Közülük ma is használatosak, főleg üdülési célokra a baczófalvi, a klinger-, a richnói, a hodruszbányai tavak és mindazok a tavak, amelyek a közel hatvan víztárolóból fennmaradtak. A gyönyörű selmeci hegykoszorún ezek alkotják a gyöngyszemeket.