Alpesi tóvidék

Tavaly februárban két barátommal végigbarangoltunk két tavat, a Wolfgangsee-t és a Traunsee-t, ámuldoztunk, mennyire gyönyörű St. Gilgen és Gmunden városa, előbbi a Wolfgansee, utóbbi a Traunsee gyöngyszeme.
Egy másik cimborámmal december közepén gondoltuk úgy, hogy két másik tó megtekintésére szenteljük az egyik karácsony előtti hétvégét. A neten kezdtem böngészésbe, majd rá is leltem egy barátságos panzióra az egyik Linz utáni, Salzburg előtti,  tóparti síparadicsom környékén. Mivel a hó csak nem akart megérkezni  tépték is a hajukat az évtizedek óta a síturizmusra, a vendéglátásra szakosodott famíliák, gond nélkül egyeztettem a tulajjal, s könnyedén meg is leltük az autópálya mellett fekvő települést. Mivel hó nem volt, vendég sem, mindössze mi parkoltunk a panzió előtt.
Az osztrákokra amúgy nem jellemző rafinériát belevitték a sztoriba, ugyanis a recepción közölték, hogy a világhálón látott, majd a telefonban is megerősített  19 euró per fős, a reggelit is tartalmazó árat csak abban az   esetben tudják tartani, ha a vendég legalább három éjszakát marad. Ezen utóbbi információt sikerült elhallgatniuk előzőleg, s póker-arccal közölték, 28 eurót kell fizetnünk fejenként, ha csak egyszer hajtjuk náluk álomra fejünket. Higgadt fejszámolásba kezdtem, s gyorsan rájöttem, a 28 nem 19, majd a tulaj, érezve a simlit, közölte, kiegyezhetünk 25-ben. Ami ugyan még mindig nem 19, de nem is 28. Végül maradtunk.
A folytatás nem hozott előre nem kalkulált  meglepetéseket, a két tó -a Mondsee és az Attersee-,  amelyet körbejártunk, varázslatosnak bizonyult. Amiben komoly szerepet játszott a remek időjárás, a szikrázó napsütés. A táj szépségét a közeli középhegységek lágyabb vonulata és a távoli Alpok tavasszal is havas láncolata adja. Ebből következőleg  a  leglátogatottabbak azok a tavak, amelyeket a fentebb említett hegyek ölelnek át. Sokan gondolják, tévesen, hogy a Salzkammergut  Salzburg tartomány része. A területből Salzburg 16 százalékot birtokol, Stájerország 12 százalékot, a többi, azaz  magasan  a legnagyobb rész Felső-Ausztriához tartozik.
A nem túl nagy kiterjedésű, 1000 négyzetkilométeres  területen található tavak a következők: Mondsee, Wolfgangsee, Attersee, Traunsee, a tőlük délre eső Halst„ttersee, Toplitzersee, Altausse, továbbá a Traun folyó völgye. A fentebb említettek mindannyian Salzburgtól keletre terülnek el, az Alpok előnyúlványai között.
Van néhány tó Mozart városától, a  koncerttelepüléstől északra is, ezek azonban nem tartoznak a tóvidékhez.   A vidék fő folyója a Traun, amely a Salzkammergut tavainak lefolyása. Útvonala nem mindennapi:  a  stájer tavak felől érkezik, Obertraunnál beleömlik  a hallstatti tóba, Steegnél elhagyja, végigfolyik a Goiserertalon, Lauffennél vízesést alkot, áthalad az Ischl völgyén, fölveszi a Wolfgangsee patakját, Ebenseenél a Traunsee-be ömlik, majd Gmundennél azt is elhagyja. Roithamnál ismét vízesése van, nem sokkal később felveszi a Vöcklával bővült Agert és Steyereggnél a Dunába ömlik. A tóvidék összes tava kapcsolatban van egymással.
A Mondsee vize rendkívül tiszta, égszínkék, helyenként smaragdzöldben csillog. Méreteit tekintve a harmadik legnagyobb a salzkammerguti tavak közül, s a legmelegebb. Ennek hossza 11, szélessége több mint 2 kilométer, mélysége 60 méter, tengerszint feletti magassága 481 méter. Észak felől erdős hegylánc határolja, a nyári időszakban komoly vitorlás- és csónakforgalom zajlik itt.
A parton elterülő fürdőhelyek legnagyobbja és legismertebbje a vízfelülettel  megegyező nevű város, a  Mondsee, amely   a tó északnyugati csücskén épült, alig pár ezren lakják. A település központjában található a pébániatemplom, amely a 11. században apátsági templomként funk-cionált, 1072-ben alapították, majd 1470-87 között átépítették. Korai román stílusából ma semmi sem látható, jelenleg gótikus és barokk jegyeket őriz. Ez a  tartomány legnagyobb plébániatemploma. A hét oltár a barokk szobrász, Meirad Guggenbichler műhelyéből származik, aki 24 évig élt a városban. A  közvetlenül mellette található, egykori bencés rendi  apátság  kerengője és a káptalanterme ma is látogatható. A 18. században jelentősen átépített apátság 1791 óta kastélyként üzemel,  a közelmúltban elegáns hotelt is kialakítottak benne.
Az alig pár méterre húzódó  piactéren, azaz a  Marktplatzon szépen felújított, ódon polgárházak sorakoznak, többet átalakítottak  szállodává, fogadóvá, étteremmé, kávézóvá. Egyik utóbbiba térünk be, két kávé és két,  roppant finom sütemény 15 euróba (3800 forint) kerül. Itthoni vendéglátó-ipari  egységben a fejünket  fognánk az összeg hallatán, kint meg sem rezdülünk, ez ott természetes.
Aztán a közelben fekvő  Attersee   kevésbe használt neve a Kammersee , a legnagyobb alpesi tó felé vesszük az irányt. A hossza 21, szélessége 2-3 kilométer, mélysége 171 méter, tengerszint feletti magassága 467 méter. Délről  két hegy, a Höllenberg és a Schafberg határolja, északról viszont kellemes klímájú erdőségek veszik körül, smaragdzöld legelők, szelíd dombok szegélyezik.  Az északi parton Seewalchent érjük el először, a négyezres lélekszámú városka impozáns tornyú gótikus templommal büszkélkedhet. Bár alig néhány száz lelket számláló település  Weyregg és Weissenbach, érdemes őket megtekinteni.