Keskeny utcákon sétáltunk

2022.03.08. 14:00

Lemberg több mint hétszáz éves város hétszázezernél több lakossal

Hatodik osztályos voltam, amikor kedvenc tárgyamból, földrajzból majd egy teljes éven át a Szovjetunió volt a tananyag. Év végén azt gondoltam, hogy szinte mindent tudok az akkori legnagyobb keleti szomszédunkról, a „népek közös hazájáról”.

Antal Lajos

Lemberg - Néhány esztendővel később, 1985-ben anyukámmal egy dunaújvárosi IBUSZ-csoporttal jártunk Moszkvában, és az Ukrajna Szállodában volt a szállásunk. Akkori magyar szokás szerint értékesítés céljából vittünk magunkkal egy Trapper farmert, mert tudtuk, hogy ott jó pénzért lehet eladni. Ez a jó pénz 120 rubelt jelentett, ami ott közel egy havi fizetésnek felelt meg. 

Anyukámmal éppen vacsorázni indultam a szálloda éttermébe, amikor a liftben egy magyarul beszélő férfi szólított meg bennünket. Némi akcentussal, de hibátlanul beszélte anyanyelvünket. 

Pár perccel később már a szobájában beszélgettünk, ahol a lányával fogadott bennünket. A beszélgetés során derült ki, hogy kárpátaljai magyarok. Még most is szégyellem magamat, hogy tizenhét éves koromig sem Kárpátaljáról, sem pedig az ott élő magyarokról nem tudtam szinte semmit sem. A beszélgetésünk azzal zárult, hogy a Trapper farmert százhúsz helyett hetven rubelért adtuk oda honfitársainknak. 

A sors kegyes fintora, hogy tíz esztendővel később Ungváron született és Lembergben tanult feleségem lett. 

Amíg élt a feleségem nagymamája, minden évben meglátogattuk Ungváron. Nagyon szerettem e látogatásokat, mert sokat sétálhattunk az Ung partján, az ungvári várban, és néha még a környező hegyekben is eltöltöttünk néhány napot. Évekig terveztük, hogy egyszer Lembergbe is elmegyünk, megismerni az ott élő rokonokat és magát a hétszázezernél is több lakost számláló, több mint hétszáz éves várost. 

Az utazásunkra 2004 nyarán került sor. Ungvárig autóztunk, onnan pedig kilencórás vonatozással érkeztünk meg a galíciai városba. Gyönyörű, nagy terek, ódon, de elegáns épületek, felújított főpályaudvar és a szovjet időket idéző repülőtér jellemezték Lemberget. A hangulata és a középületei kedvenc lengyel városomra, Krakkóra emlékeztettek. Sok keskeny kis utcácskán sétálva, meghitt kávézók, cukrászdák és kisebb üzletek követték egymást. 

A város számomra legszebb épülete az 1898–1900 között épült, ezerfős nézőterű operaház, amely a város főutcáján, a Szabadság sugárúton található. Néhány méterre az opera előtt hosszú, elnyújtott tér fekszik, amely Lemberg központjának is tekinthető, amelyen szinte minden busz- és a villamosjáratnak is van megállója, és amelyen az ukrán Petőfi, Tarasz Sevcsenkó szobra is megtalálható. Pár száz méterre innen található az 1661-ben alapított Ivan Franko Állami Egyetem, amelynek napjainkban hatezer hallgatója van. 

Az élet úgy hozta, hogy ugyanabban az esztendőben, decemberben Lemberg utcáin találtuk magunkat pont a narancsos forradalom idején. A havas utcáknak, parkoknak is remek hangulata volt. 

Most, hogy súlyos konfliktus van két keleti testvérnép között, minden nap aggodalommal olvasom és hallgatom a híreket, egyben nagyon remélem a békés hétköznapok mihamarabbi visszatérését! 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!