2018.04.01. 09:00
Újra gyönyörű panorámát láthatunk Velencén, harminc év után
A hétvégére ígért jó idő elmaradt, borús, szeles, kifejezetten kellemetlen hideg volt a Velencei-tó partján, ahová azért mentem, hogy magam is megmásszam a múlt héten átadott új Bence-hegyi kilátót.
A küldetés nem lehetetlen, fel lehet kapaszkodni a csúcsra, sőt meg is éri. Napsütésben még szebb lehet… Fotó: Pesti Tamás/ Fejér Megyei Hírlap
Több mint harminc év után újra van kilátója Velencének. Ez azért mégis csak hír itt, Fejér megyében. Nosza, menjünk kirándulni, hiszen itt a hétvége, meg a tavasz. Illetve utóbbi mintha váratna egy kissé magára az idén. De nézzük a dolgok jó oldalát: legalább nem esik az eső!
A kilátó, akár egy földből csírázó kis növény, amelyik első két levelét bonja, úgy tör a magasba a Velence feletti hegyen. Késő délelőtt van, így nem úszik az átadó előtti próbán látott színes fényekben. A parkolóból elindulva elsőként egy nyolctagú fehérvári társaság jön velem szembe, őket kérdezem, megérte-e a cudar idő ellenére is felmászni a kilátóba? – Szerintem megérte, hiszen a kilátás nem csak a torony tetejéről, hanem már innen, a parkolóból is gyönyörű. Kár, hogy nem süt a nap, akkor még szebb lenne – mondja az egyik hölgy.
– Most még ingyen van, olvastam, hogy hamarosan fizetni kell majd azért, ha valaki fentről akarja megcsodálni a tavat – teszi hozzá a csoport egy másik, férfi tagja – Ha már most is fizetni kellett volna, biztosan nem jövünk ki ebben a borús időben – nevet egy harmadik.
Továbbindulok. A lépcsősor alján egy fiatalos nagymama jön a lányával és az unokájával. Mint kiderül, Százhalombattáról érkeztek, kifejezetten a kilátó kedvéért. Hogy tetszett? – kérdezem tőlük. – Szerintem nagyon jó, az egyetlen, amit hiányolok, hogy lépcsőmászás közben nem lehet félreállni pihenni a szűk csigalépcsőn. Idősebbeknek, kisgyerekeseknek praktikusabb lenne. Ez a köztériszobor-szerű formája viszont nekem nagyon tetszik.
Már majdnem fent vagyok, amikor egy lefelé induló fiatal házaspár negatív kritikája üti meg a fülem. Mi a baj? – kérdezem. – Szürreális a forma, a beton tájidegen és rideg, hiába próbálták védett növények és állatok fotóival feldobni a felfelé vezető „lépcsőházat”. És még egy távcső sincs odafent – hangzik a válasz.
Végül feljutok a teraszra, egyáltalán nem egy lehetetlen küldetés. A panoráma egyszerűen hihetetlen, lenyűgöző a kilátás. A toronyról megoszlanak a vélemények, de a kilátás azt is kárpótolja, akinek az építmény nem tetszik. Megérte felmászni a tetejére.
