Az ország legkisebb városa - Az egykori érseki diktátumnak köszönheti létét és hírnevét a település

A jellemzően német nemzetiségű és hagyományú falut 1722-ben alapították a kalocsai érsek által Németországból idetelepített lakosok, akik a rájuk jellemző szorgalommal teljesítették az érseki, diktátummal felérő szerződést. Belátták, a falu népének a szőlő és a bor hosszú távra megélhetést kínál. Azt persze akkor még nem remélhették, hogy kezük munkája nyomán évszázadok múlva turisták sokaságát vonzó, egyedülálló látványosság is válik belőle.

A betelepített svábok szőlőskertjei és pincéi a XVIII. század első felében a jelenlegi pincefalutól kissé délre, Hild község területén helyezkedtek el. A gazdák az ott található barlangrendszert használták fel pinceként, és oda építették az első présházakat is, vályogból, deszkaoromzattal és nádtetővel. Ezek többsége azonban a történelem során elpusztult, már csak egy-kettő látható, a pincefalu legrégebbi, a település tulajdonában lévő ma is álló présháza 1840-ben épült. A Duna medrének törésvonalán, a löszös talajon gyorsan virágzásnak indult a szőlőtermesztés.

A turisták és a helyiek számára minden évben nagy esemény az Orbán-napi borünnep. Ilyenkor három napra nemcsak
a pincefalu telik meg élettel, hanem egész Hajós is

A század második felében azonban ezt a területet sem kerülte el a filoxéravész és a peronoszpóra, a szőlősgazdák azonban nem vesztették el kedvüket, az elpusztult tőkék helyére ellenállóbb homoki fajtákat, illetve nemes szőlővesszőket telepítettek és hatékony permetezéssel védték az ültetvényeiket. Az 1900-as évek elején újabb prosperitás vette itt kezdetét, olyannyira, hogy ebben az időben a hajósi vörösbor bekerült a márkás homoki borok közé.

A harmincas-negyvenes években már több mint 1800 holdon termesztettek szőlőt, az évi termés mintegy 25-30 ezer hektoliter volt. Ennek köszönhetően szinte megduplázódott a pincék száma, amelyek már új technológiával, téglából és cserépfedéssel épültek, többségük homlokzatát a szőlő és a nap motívumaival díszítették. Ekkor jött létre valójában Hajós Pincefalu, amely ma már a népi építészet egyedülálló ékköve. A lösztalajba vájt több mint 1200 présház-borospince különlegességét elsősorban az adja, hogy a borosgazdák lakóhelyétől elkülönülten, a településtől mintegy három kilométerre találhatók, s az egymás mellett sorakozó borospincék hangulatos kis utcákat alkotva igazi falu képét mutatják.

Az egymás mellett sorakozó borospincék hangulatos kis utcákat alkotva igazi falut formálnak

A hajósi idilli életformának azonban a második világháborút követő kitelepítések könyörtelenül véget vetettek: a pincefalu gazdáitól elvették házukat, pincéiket. A betelepülők viszont - talán szerencsére - egyáltalán nem értettek a szőlőtermesztéshez, borkészítéshez. A hatvanas évekre így a hajósiak visszavásárolták a házakat, pincéket. A hetvenes években már a turizmust is figyelembe véve építkeztek, a település lakói közül egyre többen rendezkedtek be a vendégek fogadására.

Hajós ma már az alföldi borturizmus egyik zászlóshajója. Nem véletlenül, hiszen a kiváló borokon kívül a hajósi svábok németnyelv-tudása és vendégszeretete sokat hozzátesz a vonzerőhöz. Csodálatos látványként tárul az ember szeme elé a Kalocsai-Sárközből hirtelen kiemelkedő magas löszpart peremén a fehérre meszelt falú kis présházak kanyargó sora.

A szőlőtőkék alatt 20-50 méter hosszú pincealagutak húzódnak, amelyekben a zamatos vörös- és könnyű fehérbor érlelődik. A turisták és a helyiek számára is minden évben nagy ünnep a szüret, tavasszal pedig a legjelentősebb esemény május utolsó hétvégéjén az Orbán-napi borünnep. Ilyenkor három napra nemcsak a pincefalu telik meg élettel, hanem egész Hajós is, a település lakói szinte kiköltöznek a présházakba. A látogatókat színvonalas vendéglátóhelyek és családi borházak várják szórakoztató műsorok, folklórbemutatók sokaságával.

Idilli képet mutatnak a magasból a pincefalu kanyargó utcácskái 
Fotó: hajosipincefalu.hu

Hajós egyébként látnivalókban is gazdag, érdemes körülnézni a hangulatos városkában. Néhány éve újították fel a barokk stílusú érseki kastélyt, amelyet gróf Patachich Gábor kalocsai érsek építtetett 1740-ben vadászkastély céljára. Ez Bács-Kiskun megye legrégebbi, a dél-alföldi régió második legrégebbi kastélya.

Gyönyörű a szintén barokk stílusú hajósi római katolikus templom és plébániaház is, amely 1728-ban épült, főoltárán fából készült Madonna-szobor látható. Eredeti - 1700-as évekbeli - változatát a templomban található kis múzeumban tekinthetjük meg. A szobornak köszönhetően Hajós búcsújáró hely is. A gyógyszertár Hajós talán legkülönlegesebb épülete: 1912-ben Koós Károly tanítványa tervei alapján lakóháznak építették. Az előtte található parkban Nepomuki Szent János szobra áll.

Néhány éve fogadja az érdeklődőket a Heimatsmuseum, a német nemzetiségi tájház, amely a II. világháború előtti sváb paraszti életformát mutatja be a látogatóknak.

A Magyar Zarándokút középső része több mint 200 kilométeren keresztül Bács-Kiskun megye területén húzódik. Hajóson, a központjában zarándokház fogadja az úton lévőket.