Párizs, az álmodozások városa

Nincs is jobb érzés egy nőnek, mint végigsétálni egy világmárkák üzleteivel teli főutcán a napsütésben, kezében egy kávéval, nagyokat sóhajtva, ábrándozva. Egy olyan nőnek, aki világ életében imádta a divatot, a romantikát és a filmbe illő jeleneteket, annak ez a város maga a mennyország.

Magába szippant a varázslatos hangulata, a párizsi emberek lazasága, az, ahogyan élvezik a kultúrát, a gasztronómiát, az élet apró örömeit. A kávézók és éttermek roppant szűkösek, telt ház van minden vendéglátóhelyen, legyen az egy Champs Elyseé-i hiperdivatos cukrászda vagy egy eldugott kebabos a Notre-Dame lábánal. 

Párizs önmagában egy energiabomba. Elég egy padra leülni a Tuileriák kertjében, elmajszolni egy-két macaront, és egyszerűen csak élvezni a napsütést, a gyönyörűen gondozott kert látványát, és nézni, ahogy tömegek érkeznek a föld minden pontjáról, hogy bejussanak a világ legismertebb múzeumába, a Louvre-ba.

Párizs három Diadalívet tudhat magáénak. Egyik a Tuileriák kertjében áll (Fotó: Káposztás Eszter)

Ha végigjártuk a képzőművészeti gyűjtemények tárházát, érdemes céltalanul sétálgatni és tovább gyönyörködni a város hangulatában. A Szajna-parton andalogva azt hittem, filmforgatásba csöppentem, amikor meghallottam a francia muzsikát játszó harmonikást az egyik hídon.

Annyira magával ragadott, hogy csak bámultam őt és hallgattam a zenéjét - kiélveztem a pillanatot. A francia emberek persze egyszerűen csak elhajtottak mellette, nekik ez mindennapi látvány, de nekem hihetetlenül romantikus és varázslatos volt.

Harmonikás a Szajna-partján. Mindennapi látvány... (Fotó: Káposztás Eszter)

Villámlátogatásunk második napján érkeztünk az Öreg hölgy lábaihoz. Tériszonyos lévén a gyalogos utat választottam, és az első emeleten meg is pihentem. Egy pereccel a kezemben néztem a kilátást az Eiffel-toronyból: a Mars-mezőn heverésző egyetemistákat, a Szajnán suhanó hajókat, a Trocaderón nyüzsgő tömeget - körbe-körbejártam, újra és újra látni akartam az egész várost a felhőkből.

Az Eiffel-torony a Szajna-partról. A város hol lüktet, mintha az ember filmforgatáson lenne, máskor elandalít, mint egy francia sanzon (Fotó: Káposztás Eszter)

Természetesen a Notre-Dame csodás rózsaablakait is megnéztük, és az Invalidusok Dómja sem maradt ki, Napóleon sírjánál is tiszteletünket tettük, jártunk a Sacré Coeur-nél, megnéztük a Diadalíven a Raab (Győr) feliratot, és hajóztunk a Szajnán a tavaszi naplementében, de szerencsére láthattuk egy sokkal "igazibb" és valóságosabb arcát is Párizsnak.

Hajókázás a Szajna-parton, a naplementében (Fotó: Káposztás Eszter)

Fiatalok csoportjait a hidak alatt lógva, szerelemlakatot kihelyező párokat, baguette-tel a hónuk alatt fütyörészve kerékpározó, stílusosan felöltözött férfiakat, talpig sikkes nőket, és a szabadságukról kántáló afrikai bevándorlókat, akik aprópénzért táncolnak vagy trükköznek egy focilabdával valamelyik forgalmas téren.

Rövid kirándulásunkat vásárlással tettük kerekké, az Elysées la Défense közigazgatásilag már nem Párizshoz tartozik, de magában foglal egy óriási bevásárlóközpontot, üzleti negyedet és a város harmadik diadalívét is. Végül metróra pattantunk, visszatértünk a Champs Elyseés-re, ahol sajttortába fojtottuk bánatunkat, és búcsúzóul végigsétáltunk a divatvilág leghíresebb utcáján.

Számtalan népcsoport keveredik itt, akik szeretnének megélni: sok a külföldi árus, akikkel nagyon könnyű alkudni, de ha nem akarunk vásárolni, akkor ne is vegyünk róluk tudomást, mert igencsak erőszakosak, ha a portékájukról van szó. A karkötős árusokkal nem árt vigyázni.