Utazó

2010.03.17. 09:29

A titokzatos fűszersziget

Kelet-Afrika legnagyobb országa, a Tanzániai Egyesült Köztársaság területe közel egymillió négyzetkilométer, ami 35 millió embernek ad otthont. Két részből áll, az egyik a szárazföldi rész, az egykori Tanganyika, a másik a partjaitól negyven kilométerre fekvő mesés fűszersziget, Zanzibár. A két állam 1964-ben egyesült.

PLT

A charterjárat éjfél előtt indul Budapestről. Szerencsénk van, a téli szezon utolsó gépén nincs teljes telt ház, ezért last minute jelleggel kedvező árat sikerül kicsikarnunk az irodától. A repülési idő tizenkét óra, ami nem kevés, köszönhetően annak, hogy a gép a célállomás előtt kétszer megáll, tankol Egyiptomban, valamint utasokat tesz le Kenyában. A hotel által szervezett fakultatív kirándulások árai erősnek hatnak, ezért taxisunkat hívjuk, a következő napokban őt foglalkoztatjuk, egyénileg indulunk a sziget felfedezésére.

Zanzibár kiterjedését tekintve szerény, hossza 110, szélessége 40 kilométer. Korallsziget, legmagasabb pontja mindössze 117 méter, éghajlata teljesen megegyezik a szárazföldével. A hosszú esős évszak márciustól májusig tart, a rövid pedig októbertől decemberig, nem véletlen, hogy a turisták januárban és februárban érkeznek a legnagyobb számban. A hőmérséklet alig ingadozik, az esős évszakok hűvösebbek, a hőmérséklet 25-30 fok általában.

Zanzibár lakossága a könyvek szerint 600 ezer fő, a helyiek állítják, rövidesen eléri az egymilliót. A fő sziget, amelyen mi is múlattuk az időt, Unguja, a másik, kevésbé jelentős Pemba, a többiekről kevés említés esik. A bennszülöttek két nagyobb csoporthoz, a hadimuhoz és a tumbatuhoz tartoznak, fontos az arab származású közösség, valamint hinduk is találhatóak a szigeten. A keresztények aránya az egy százalékot sem éri el, az uralkodó vallás az iszlám. Míg Tanzánia és a szomszédos Kenya közbiztonsága hagy kívánni valót, főleg sötétedés után, addig Zanzibár teljesen biztonságos. A helyiek kedvesek, segítőkészek.

Első kirándulásunk a Jozani-erdőbe vezet, amely a sziget belsejében található, nem messze a szállásunktól. Az erdőbe tíz dollárért kapunk belépési engedélyt, valamint idegenvezetőt, ugyanis szabadon kószálni nem lehet. Ritka, sőt másutt egyáltalán nem fellelhető fajok találhatóak itt, a legnagyobb sláger a vörös kolobuszmajom, valamint cerkófok, szirti borzok, bóbitás antilopok, továbbá ötvenféle pillangó és negyven madárfaj. Amolyan izgalmas dzsungeltúra ez, könnyed kitérővel egy mangroveerdőbe is, de az igazi élményt a fákon ugráló, kistestű, hosszú farkú majmok jelentik.

A fővárosba, Stone Townba utazunk, a városnézés ezúttal elmarad, a kikötőből indul egy lélekvesztő, kis motoros a közeli Changuu-szigetre, azaz a Börtön-szigetre. Az egykori börtön nem jelent igazi látványosságot, annál inkább az itt található rengeteg óriásteknős. A Seychelle-szigetekről ide telepített békés állatokat, páncélos hüllőket a gyarmatosító hajósok hozták magukkal az 1800-as években.

Fűszertúrára is benevezünk, ahol fiatal idegenvezetőnk egy óra alatt részletesen megmutat mindent, kóstolunk, szagmintát veszünk, ismert és ismeretlen ízekkel, illatokkal találkozunk. A 19. század második felében Zanzibárról származott a világ fűszereinek kilencven százaléka, sok fűszert francia és angol gyarmatosítók hoztak és honosítottak meg a kiváló klímának köszönhetően. Az óceánon ma is rengeteg hajó ingázik Zanzibár, Kelet-Afrika, India és az Arab-félsziget országai között, fűszerekkel megrakva.

A hajók Stone Town kikötőjében kötnek ki, a főváros izgalmas hely, túl azon, hogy itt találkozunk a legtöbb turistával, a parton van a híres Afrika-utazó, Livingstone háza, az ománi uralkodók által felhúzott, ma az udvarán bazárnak otthont adó erőd, valamint Bargas szultán palotája is. Nem beszélve a közelben fellelhető, nem túl hivalkodó, fehérre meszelt házról, ahol a Queen egykori frontembere, Freddy Mercury meglátta a napvilágot.

Az óvárosban keveredik a portugál és az arab építészet, a szűk sikátorokban helyi árusok árulják portékáikat. A régi rabszolgapiac helyén, a belváros közepén emelték a Szent József-székesegyházat, a monumentális katedrálist Zanzibár kis katolikus közössége használja. Néhány száz méterre, a parton található a sziget legnagyobb épülete, a vár mellett fekvő hófehér Csodák háza, a Beit el Ajaib, a szultán palotája. Bargas emeltette 1883-ban, az 1900-as évek elején Hamud újjáépítette, s haláláig használta. Jelenleg múzeum, a belépő három dollár, első emeleti verandájáról káprázatos a kilátás a kikötőre és a szikrázóan kék óceánra.

Nem csak a saját partszakaszunkon bolyongunk. A nem túl távol fekvő Kiwengwát 2005-ben a világ legszebbjének választották, ám sofőrünk jelzi, vannak szebbek is. Északon Nungwit és Kendwát említi, ahol a homok hófehér, a víz valószínűtlenül kék és 28 fokos. A nap pokolian tűz, velem kapcsolatban egy új szín is megjelenik, vörösre égek, úgy nézek ki, mint egy tarisznyarák. A következő napot árnyékban töltöm. Ennél nagyobb dráma azonban nem ér az itt töltött egy hét során. Akad, aki kétszer ennyit időzik a szigeten, annyi szerintem nincs benne. De egy hetet megér.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!