A bőség zavara

Felejtsük el a klasszikus városnéző túrákat, amelyeken végigrohanunk minden "fontos" látnivalón, megjegyezni persze a felét sem bírjuk, kattintunk néhányat a fényképezőgéppel és elmondhatjuk, ott is jártunk. Berlinben nem kell, sőt nem is szabad rohanni, hiszen a város nem szalad el, ha egyszerre nem sikerül minden nevezetességét megcsodálni, marad  látnivaló a következő látogatásra is. Egyre többektől hallani, hogy évente legalább egyszer elmennek Berlinbe, egy kiállítás, koncert miatt.

Nehéz megfogalmazni, mit is jelent Berlin fantasztikus felszabadult légköre, vidámsága, könnyedsége. Talán azzal jellemezhető legjobban, hogy legutóbb éppen akkor sikerült pár napot a német fővárosban tölteni, amikor az ottani "BKV" általános sztrájkot tartott. Rémülten telefonálgattam az elutazás előtti napon a kint élő ismerősöknek, barátoknak, mi lesz most, érdemes-e egyáltalán elindulni? Nem is értették az aggodalmamat. Sztrájk? Na és?  Volt, aki nem is tudott róla, pedig jellemzően nem autóval, sokal inkább busszal, metróval közlekedik a városban. A lényeg: Berlin simán átvészelte a sztrájkhétvégét káosz, rosszkedv és anyázás nélkül.
Az emberek biciklire ültek, gyalogosan sétálgattak, s akinek muszáj volt, használta az autóját vagy taxiba ült. Sehol nem volt dugó, nem verte fel hangos dudaszó a hétvégén pihenni vágyókat, s nem verekedtek össze az emberek a taxiállomáson.

Néhány éve már próbálom megfejteni Berlin titkát. Mi teszi annyira vonzóvá,  ellenállhatatlanná? Amióta a német állam és maga a főváros, valamint a nemzetközi befektetők márka-, illetve  eurómilliárdokat költöttek az újraegyesített metropolis újrafogalmazására, megváltozott minden: felépült az új városközpont a Potsdamer  Platz környékén, amelyet a második világháborúban rommá bombáztak, majd évtizedekig itt húzódott a hírhedt berlini fal - ez volt a "senki földje". Ha valaki járt akkor és mostanában is ezen a helyen, tudja mi a különbség. 

A kilencvenes években ugyanis újraépítették a teret, itt zajlott Berlin - de talán Európa - legnagyobb városfejlesztési beruházása. A Sony Center lenyűgöző építészeti megoldása, a DaimlerChrysler üvepalotája, a Beisheim Center óriási vasaló alakú toronyépületei fantasztikusak, ez utóbbiban találhatók Berlin legdrágább luxuslakásai. Hotelek, üzletek, irodaházak, mozik, szórakozóhelyek - megannyi modern épületköltemény - egységes stílusban és mégis különböző megfogalmazásban. Körülöttük, bennük zajlik az élet. A nap minden szakában megtelnek a kávézók, teraszok, főként fiatalokkal, akik élvezik az új találkozóhelyek, egyebek között a Sony Center több mint négyezer négyzetméteres teret befedő üvegkupolája alatti jövés-menést, színes, hangos forgatagot.

Neves építészek versenyeztek a városközpont tervezési jogáért, akárcsak  az impozáns, de egyáltalán nem hivalkodó kormányzati negyed építésére is. Ez külön megérne egy misét, a Spree folyóval kettészelt területen a 21. század követelményeinek maximálisan megfelelő, modern épületegyüttes jött létre. Nagy zöld terek egészítik ki,  illeszkedve a  közeli Tiergarten és a Reichstag nagyvonalú városképéhez. Az már csak hab a tortán, hogy a kormányzati negyedhez ultramodern föld alatti közlekedési rendszer is tartozik, amely a metróhoz kapcsolódik.

Nem érzi az ember kötelező turistaprogramnak - hosszú sorbanállás után -, ha a Reichstag kupolájából szétnéz a város felett. Ingyen be lehet jutni a nevezetes épületbe, s aki nem sajnálja rá a pénzt, akár a fenti étteremben is vacsorázhat, felejthetetlen kilátás mellett.

Ejtsünk néhány szót Berlin hídjairól is, amelyek odaföntről is gyönyörű látványt nyújtanak. A város hangulatát valószínűleg a nagyon kellemes vízpartok, folyókanyarulatok, csatornapartok  és a városrészeket összekötő hidak is befolyásolják. Vagy az isteni kávé, amit a Friedrichstrassén, a Chekpoint Charlie közelében ihatunk, ahol az egykori legendás határátkelőhelyet Kelet- és Nyugat-Berlin között ma tábla jelzi.

Külön fejezetet érdemelnének a nagyszerű kávézók, kisebb-nagyobb éttermek, pubok. Itt nem kell csodálkozni, ha ismerős arcokra bukkanunk, a magyar írók - Kertész Imre, Esterházy Péter, Nádas Péter - is szívesen töltik napjaikat ebben a városban. Ez sem véletlen, hiszen az európai  kultúrának valamiféle szellemi központja van itt kialakulóban, a művészetek legkülönbözőbb ágai vernek újra gyökeret. Nagyszerű kiállítások, élénk múzeumi élet, rengeteg mozi, híres színházi előadások, komoly- és könnyűzenei koncertek. Minden megtalálható, ami az igazi pezsgő európai főváros arculatát meghatározza.

Esténként szinte mindenhol telt ház van, nagyon élénk az éjszakai élet. Sok az alternatív szórakozóhely, rengeteg különleges zenés kocsma várja a fiatalokat, sok helyen amerikai jazzmuzsika vagy latin zene szól, de hallottunk kelet-európai népzenét játszó cseh alternatív zenekart is. A programból persze nem hiányoztak a magyar népi dallamok sem. 

Nagy élmény a berlini állatkert, amely a legrégebbi Németországban, 1844-ben alapították. A kor nem látszik  rajta, s az sem, hogy kinőtte  volna a helyét. Az állatok feltűnően nagy területeken, szinte szabadon élnek, az elefántoktól a  jegesmedvéig és a legkülönlegesebb őserdei madárfajokig minden látható itt. A tenger világa hatalmas akváriumban tárul elénk, a kertben gorillacsalád szórakoztatja a látogatókat, a legnépszerűbbek a pandák és Knut, a jegesmacikölyök, aki ottjártunkkor azonban éppen nem volt otthon.