Sallói, az angliai hálózatépítő

- Nem volt szerencséje itthon a klubfutballal, építkezés helyett mindenütt égető, napi problémákat kellett megoldania. Ha rendezettek például az újpesti körülmények, akkor is váltott volna?
- Nem tudom, biztosan megnehezítette volna a döntésemet. Itthon mindenütt a túlélés volt a cél, a szakmai részt mindig háttérbe szorították a gazdasági problémák. Amúgy vonzanak a kihívások. Újpesti vezetőként összeegyeztethetetlen lenne mindkét új megbízatásom, ezért adtam be a felmondásomat a Megyeri úton. A Wolves képviselői a közelmúltban négy U15-ös hazai bajnokit megnéztek, két kispesti fiatal után érdeklődtek, engem kerestek ez ügyben. Az furcsán nézett volna ki, ha újpesti sportigazgatóként honvédos fiatalak külföldi klubcseréjében tárgyalok, működöm közre. Ezzel ezentúl nem lesz probléma. A Wolverhampton közép-európai megfigyelői hálózatának létrehozása a feladatom, ebbe Magyarország mellett Szlovákia, Csehország, Románia, az egykori Jugoszlávia államai tartoznak, valamint esetleg Ausztria. Az említett országokban két-három klubot kell a rendszerbe vonni, felépíteni egy adatbázist, döntően utánpótláskorú játékosokról. A Wolves jelenlegi, bővítendő bázisának a lényege az, megkönnyíti, szűkíti a játéko-sok keresését, növeli a hatékonyságot. Ha egy klubbal folyamatos az együttműködés, csökkenthetőek a rosszul sikerült átigazolások, nem egy-egy meccsen múlik a döntés, azon, hogy az adott kilencven perc során a játékos jól vagy rosszul futballozik. Ha egy működő rendszer részese, folyamatosan nyomon lehet követni a fejlődését.

- Járja majd a pályákat?
- Természetesen megnézek majd mérkőzéseket, de elsősorban partneregyesületeket keresek, akik közös elvek alapján dolgoznak majd. Minden klubnak magának kell kiaknáznia a lehetőségeket. Alapvetően az utánpótlás lesz a célkeresztben, a felnőtt labdarúgók szem előtt voltak eddig is. A Wolves rendszerében az újpesti csatár, Rajczi jó ideje benne van, vélhetően akkor kezdtek el róla informá-ciókat gyűjteni, amikor az angol másodosztályú Barnsley gárdáját erősítette.

- Akad elég tehetség itthon, akiket jó szívvel ajánl majd?
- Reményeim szerint igen. Az angoloknál négy szempontot vesznek figyelembe: az adott játékos technikai tudását, fizikai paramétereit, taktikai felkészültségét, valamint a karakterét, a személyiségjegyeit. Például azt, miként viselkedik a pályán győztes, illetve vesztes mérkőzésen, hogyan viszonyul a társaihoz, menyire tudja kordában tartani az agresszióját. Itthon a kiválasztás szemre történik, kint objektív mércéket használnak, mérkőzés-elemző rendszereket, fizikai felméréseket végeznek, pszichológiai teszteket töltetnek ki. Mindez persze pénzkérdés is, de nem kizárólag.

- Az ön munkáltatója a nyáron feljutott az élvonalba hosszú idő után, a bennmaradásért küzd. Angol léptékkel kis klubnak számít.
-  Alapító tag a Premier Ligában, az egyik legnagyobb múltú gárda, az viszont igaz, hogy az utóbbi évtizedekben nem volt meghatározó. Most azon dolgoznak, hogy megőrizzék tagságukat a legjobbak között, valamint hosszú távon gondolkodnak. Ennek része a már említett hálózat is. Amúgy az angoloknál másként élik meg a kudarcokat, mint mi. Ha kiesnek, nem drámáznak, hanem azon dolgoznak, hogy jövőre visszajussanak. Úgy gondolom, az elmúlt tíz év alatt sokat tanultam a sportvezetői szakmáról, s az elkövetkező években is sokat fogok. Remélem, hogy majdan a magyar futball érdekében ezeket kamatoztathatom.

- Ez azt jelenti, hogy már a visszatérésre készül, a sziget-országi tapasztalatokat itthon hasznosítja?
- Ezen egyelőre nem gondolkodom. Amikor krónikus sérülésem miatt a tervezettnél előbb fejeztem be labdarúgó-karrieremet, szinte azonnal el tudtam helyezkedni vezetőként, eddig is megtaláltak a szép feladatok, ezután is meg fognak. Nem gondolkodom a visszatérésen, ráadásul ang-liai munkavállalásom igazából még el sem kezdődött. Az álmom az, hogy a briteknél ne külföldi megfigyelőként dolgozzam, hanem kint kapjak szerepet az irányításban. Ez magyar sportvezetőnek még nem adatott meg, azon leszek, hogy nekem összejöjjön. Angolul jól beszélek, a szaknyelvet azonban csiszolnom kell.

- Nyugodtabb hétköznapok következnek, ugyanis hiába vezette jól a klubot, a lila drukkerek egy része a távozását követelte. Ezzel most nem kell szembesülnie.
- Hazánkban a vezető szép lehet, de okos nem. Azt szoktam mondani, itthon két klub van, ahol érdemes, illetve ahol nem érdemes dolgozni: az UTE és az FTC. Mivel van tömegbázis, nagy dolgokat lehetne véghezvinni, ugyanakkor szinte lehetetlen is, mert a közeg sajnos nem elég intelligens. Úgy gondolom, hazai szinten a klubfutball csúcsát jelenti, ha valaki Újpesten sportigazgatóként tevékenykedhet, mégis váltottam. Itthon, ha a csapat sikeres, az a játékosok és az edző érdeme, a kudarc mindig a vezetőké... Nyugaton a tudás számít, nálunk viszont az fontos, hogy olyasvalaki kerüljön pozícióba, aki a klub ikonja volt, függetlenül attól, hogy ért hozzá vagy sem. Itthon gyakran a szememre vetették, hogy előzőleg nem futballoztam annál a klubnál, amelyet vezettem. Ettől függetlenül elkezdtem a munkát, magaménak éreztem az egyesületet, a legjobb tudásom szerint dolgoztam.

- Nem volt szerencséje itthon a klubfutballal, építkezés helyett mindenütt égető, napi problémákat kellett megoldania. Ha rendezettek például az újpesti körülmények, akkor is váltott volna?
- Nem tudom, biztosan megnehezítette volna a döntésemet. Itthon mindenütt a túlélés volt a cél, a szakmai részt mindig háttérbe szorították a gazdasági problémák. Amúgy vonzanak a kihívások. Újpesti vezetőként összeegyeztethetetlen lenne mindkét új megbízatásom, ezért adtam be a felmondásomat a Megyeri úton. A Wolves képviselői a közelmúltban négy U15-ös hazai bajnokit megnéztek, két kispesti fiatal után érdeklődtek, engem kerestek ez ügyben. Az furcsán nézett volna ki, ha újpesti sportigazgatóként honvédos fiatalak külföldi klubcseréjében tárgyalok, működöm közre. Ezzel ezentúl nem lesz probléma. A Wolverhampton közép-európai megfigyelői hálózatának létrehozása a feladatom, ebbe Magyarország mellett Szlovákia, Csehország, Románia, az egykori Jugoszlávia államai tartoznak, valamint esetleg Ausztria. Az említett országokban két-három klubot kell a rendszerbe vonni, felépíteni egy adatbázist, döntően utánpótláskorú játékosokról. A Wolves jelenlegi, bővítendő bázisának a lényege az, megkönnyíti, szűkíti a játéko-sok keresését, növeli a hatékonyságot. Ha egy klubbal folyamatos az együttműködés, csökkenthetőek a rosszul sikerült átigazolások, nem egy-egy meccsen múlik a döntés, azon, hogy az adott kilencven perc során a játékos jól vagy rosszul futballozik. Ha egy működő rendszer részese, folyamatosan nyomon lehet követni a fejlődését.

- Járja majd a pályákat?
- Természetesen megnézek majd mérkőzéseket, de elsősorban partneregyesületeket keresek, akik közös elvek alapján dolgoznak majd. Minden klubnak magának kell kiaknáznia a lehetőségeket. Alapvetően az utánpótlás lesz a célkeresztben, a felnőtt labdarúgók szem előtt voltak eddig is. A Wolves rendszerében az újpesti csatár, Rajczi jó ideje benne van, vélhetően akkor kezdtek el róla informá-ciókat gyűjteni, amikor az angol másodosztályú Barnsley gárdáját erősítette.

- Akad elég tehetség itthon, akiket jó szívvel ajánl majd?
- Reményeim szerint igen. Az angoloknál négy szempontot vesznek figyelembe: az adott játékos technikai tudását, fizikai paramétereit, taktikai felkészültségét, valamint a karakterét, a személyiségjegyeit. Például azt, miként viselkedik a pályán győztes, illetve vesztes mérkőzésen, hogyan viszonyul a társaihoz, menyire tudja kordában tartani az agresszióját. Itthon a kiválasztás szemre történik, kint objektív mércéket használnak, mérkőzés-elemző rendszereket, fizikai felméréseket végeznek, pszichológiai teszteket töltetnek ki. Mindez persze pénzkérdés is, de nem kizárólag.

- Az ön munkáltatója a nyáron feljutott az élvonalba hosszú idő után, a bennmaradásért küzd. Angol léptékkel kis klubnak számít.
-  Alapító tag a Premier Ligában, az egyik legnagyobb múltú gárda, az viszont igaz, hogy az utóbbi évtizedekben nem volt meghatározó. Most azon dolgoznak, hogy megőrizzék tagságukat a legjobbak között, valamint hosszú távon gondolkodnak. Ennek része a már említett hálózat is. Amúgy az angoloknál másként élik meg a kudarcokat, mint mi. Ha kiesnek, nem drámáznak, hanem azon dolgoznak, hogy jövőre visszajussanak. Úgy gondolom, az elmúlt tíz év alatt sokat tanultam a sportvezetői szakmáról, s az elkövetkező években is sokat fogok. Remélem, hogy majdan a magyar futball érdekében ezeket kamatoztathatom.

- Ez azt jelenti, hogy már a visszatérésre készül, a sziget-országi tapasztalatokat itthon hasznosítja?
- Ezen egyelőre nem gondolkodom. Amikor krónikus sérülésem miatt a tervezettnél előbb fejeztem be labdarúgó-karrieremet, szinte azonnal el tudtam helyezkedni vezetőként, eddig is megtaláltak a szép feladatok, ezután is meg fognak. Nem gondolkodom a visszatérésen, ráadásul ang-liai munkavállalásom igazából még el sem kezdődött. Az álmom az, hogy a briteknél ne külföldi megfigyelőként dolgozzam, hanem kint kapjak szerepet az irányításban. Ez magyar sportvezetőnek még nem adatott meg, azon leszek, hogy nekem összejöjjön. Angolul jól beszélek, a szaknyelvet azonban csiszolnom kell.

- Nyugodtabb hétköznapok következnek, ugyanis hiába vezette jól a klubot, a lila drukkerek egy része a távozását követelte. Ezzel most nem kell szembesülnie.
- Hazánkban a vezető szép lehet, de okos nem. Azt szoktam mondani, itthon két klub van, ahol érdemes, illetve ahol nem érdemes dolgozni: az UTE és az FTC. Mivel van tömegbázis, nagy dolgokat lehetne véghezvinni, ugyanakkor szinte lehetetlen is, mert a közeg sajnos nem elég intelligens. Úgy gondolom, hazai szinten a klubfutball csúcsát jelenti, ha valaki Újpesten sportigazgatóként tevékenykedhet, mégis váltottam. Itthon, ha a csapat sikeres, az a játékosok és az edző érdeme, a kudarc mindig a vezetőké... Nyugaton a tudás számít, nálunk viszont az fontos, hogy olyasvalaki kerüljön pozícióba, aki a klub ikonja volt, függetlenül attól, hogy ért hozzá vagy sem. Itthon gyakran a szememre vetették, hogy előzőleg nem futballoztam annál a klubnál, amelyet vezettem. Ettől függetlenül elkezdtem a munkát, magaménak éreztem az egyesületet, a legjobb tudásom szerint dolgoztam.

- Járja majd a pályákat?
- Természetesen megnézek majd mérkőzéseket, de elsősorban partneregyesületeket keresek, akik közös elvek alapján dolgoznak majd. Minden klubnak magának kell kiaknáznia a lehetőségeket. Alapvetően az utánpótlás lesz a célkeresztben, a felnőtt labdarúgók szem előtt voltak eddig is. A Wolves rendszerében az újpesti csatár, Rajczi jó ideje benne van, vélhetően akkor kezdtek el róla informá-ciókat gyűjteni, amikor az angol másodosztályú Barnsley gárdáját erősítette.

- Akad elég tehetség itthon, akiket jó szívvel ajánl majd?
- Reményeim szerint igen. Az angoloknál négy szempontot vesznek figyelembe: az adott játékos technikai tudását, fizikai paramétereit, taktikai felkészültségét, valamint a karakterét, a személyiségjegyeit. Például azt, miként viselkedik a pályán győztes, illetve vesztes mérkőzésen, hogyan viszonyul a társaihoz, menyire tudja kordában tartani az agresszióját. Itthon a kiválasztás szemre történik, kint objektív mércéket használnak, mérkőzés-elemző rendszereket, fizikai felméréseket végeznek, pszichológiai teszteket töltetnek ki. Mindez persze pénzkérdés is, de nem kizárólag.

- Az ön munkáltatója a nyáron feljutott az élvonalba hosszú idő után, a bennmaradásért küzd. Angol léptékkel kis klubnak számít.
-  Alapító tag a Premier Ligában, az egyik legnagyobb múltú gárda, az viszont igaz, hogy az utóbbi évtizedekben nem volt meghatározó. Most azon dolgoznak, hogy megőrizzék tagságukat a legjobbak között, valamint hosszú távon gondolkodnak. Ennek része a már említett hálózat is. Amúgy az angoloknál másként élik meg a kudarcokat, mint mi. Ha kiesnek, nem drámáznak, hanem azon dolgoznak, hogy jövőre visszajussanak. Úgy gondolom, az elmúlt tíz év alatt sokat tanultam a sportvezetői szakmáról, s az elkövetkező években is sokat fogok. Remélem, hogy majdan a magyar futball érdekében ezeket kamatoztathatom.

- Ez azt jelenti, hogy már a visszatérésre készül, a sziget-országi tapasztalatokat itthon hasznosítja?
- Ezen egyelőre nem gondolkodom. Amikor krónikus sérülésem miatt a tervezettnél előbb fejeztem be labdarúgó-karrieremet, szinte azonnal el tudtam helyezkedni vezetőként, eddig is megtaláltak a szép feladatok, ezután is meg fognak. Nem gondolkodom a visszatérésen, ráadásul ang-liai munkavállalásom igazából még el sem kezdődött. Az álmom az, hogy a briteknél ne külföldi megfigyelőként dolgozzam, hanem kint kapjak szerepet az irányításban. Ez magyar sportvezetőnek még nem adatott meg, azon leszek, hogy nekem összejöjjön. Angolul jól beszélek, a szaknyelvet azonban csiszolnom kell.

- Nyugodtabb hétköznapok következnek, ugyanis hiába vezette jól a klubot, a lila drukkerek egy része a távozását követelte. Ezzel most nem kell szembesülnie.
- Hazánkban a vezető szép lehet, de okos nem. Azt szoktam mondani, itthon két klub van, ahol érdemes, illetve ahol nem érdemes dolgozni: az UTE és az FTC. Mivel van tömegbázis, nagy dolgokat lehetne véghezvinni, ugyanakkor szinte lehetetlen is, mert a közeg sajnos nem elég intelligens. Úgy gondolom, hazai szinten a klubfutball csúcsát jelenti, ha valaki Újpesten sportigazgatóként tevékenykedhet, mégis váltottam. Itthon, ha a csapat sikeres, az a játékosok és az edző érdeme, a kudarc mindig a vezetőké... Nyugaton a tudás számít, nálunk viszont az fontos, hogy olyasvalaki kerüljön pozícióba, aki a klub ikonja volt, függetlenül attól, hogy ért hozzá vagy sem. Itthon gyakran a szememre vetették, hogy előzőleg nem futballoztam annál a klubnál, amelyet vezettem. Ettől függetlenül elkezdtem a munkát, magaménak éreztem az egyesületet, a legjobb tudásom szerint dolgoztam.

- Járja majd a pályákat?
- Természetesen megnézek majd mérkőzéseket, de elsősorban partneregyesületeket keresek, akik közös elvek alapján dolgoznak majd. Minden klubnak magának kell kiaknáznia a lehetőségeket. Alapvetően az utánpótlás lesz a célkeresztben, a felnőtt labdarúgók szem előtt voltak eddig is. A Wolves rendszerében az újpesti csatár, Rajczi jó ideje benne van, vélhetően akkor kezdtek el róla informá-ciókat gyűjteni, amikor az angol másodosztályú Barnsley gárdáját erősítette.

- Akad elég tehetség itthon, akiket jó szívvel ajánl majd?
- Reményeim szerint igen. Az angoloknál négy szempontot vesznek figyelembe: az adott játékos technikai tudását, fizikai paramétereit, taktikai felkészültségét, valamint a karakterét, a személyiségjegyeit. Például azt, miként viselkedik a pályán győztes, illetve vesztes mérkőzésen, hogyan viszonyul a társaihoz, menyire tudja kordában tartani az agresszióját. Itthon a kiválasztás szemre történik, kint objektív mércéket használnak, mérkőzés-elemző rendszereket, fizikai felméréseket végeznek, pszichológiai teszteket töltetnek ki. Mindez persze pénzkérdés is, de nem kizárólag.

- Az ön munkáltatója a nyáron feljutott az élvonalba hosszú idő után, a bennmaradásért küzd. Angol léptékkel kis klubnak számít.
-  Alapító tag a Premier Ligában, az egyik legnagyobb múltú gárda, az viszont igaz, hogy az utóbbi évtizedekben nem volt meghatározó. Most azon dolgoznak, hogy megőrizzék tagságukat a legjobbak között, valamint hosszú távon gondolkodnak. Ennek része a már említett hálózat is. Amúgy az angoloknál másként élik meg a kudarcokat, mint mi. Ha kiesnek, nem drámáznak, hanem azon dolgoznak, hogy jövőre visszajussanak. Úgy gondolom, az elmúlt tíz év alatt sokat tanultam a sportvezetői szakmáról, s az elkövetkező években is sokat fogok. Remélem, hogy majdan a magyar futball érdekében ezeket kamatoztathatom.

- Ez azt jelenti, hogy már a visszatérésre készül, a sziget-országi tapasztalatokat itthon hasznosítja?
- Ezen egyelőre nem gondolkodom. Amikor krónikus sérülésem miatt a tervezettnél előbb fejeztem be labdarúgó-karrieremet, szinte azonnal el tudtam helyezkedni vezetőként, eddig is megtaláltak a szép feladatok, ezután is meg fognak. Nem gondolkodom a visszatérésen, ráadásul ang-liai munkavállalásom igazából még el sem kezdődött. Az álmom az, hogy a briteknél ne külföldi megfigyelőként dolgozzam, hanem kint kapjak szerepet az irányításban. Ez magyar sportvezetőnek még nem adatott meg, azon leszek, hogy nekem összejöjjön. Angolul jól beszélek, a szaknyelvet azonban csiszolnom kell.

- Nyugodtabb hétköznapok következnek, ugyanis hiába vezette jól a klubot, a lila drukkerek egy része a távozását követelte. Ezzel most nem kell szembesülnie.
- Hazánkban a vezető szép lehet, de okos nem. Azt szoktam mondani, itthon két klub van, ahol érdemes, illetve ahol nem érdemes dolgozni: az UTE és az FTC. Mivel van tömegbázis, nagy dolgokat lehetne véghezvinni, ugyanakkor szinte lehetetlen is, mert a közeg sajnos nem elég intelligens. Úgy gondolom, hazai szinten a klubfutball csúcsát jelenti, ha valaki Újpesten sportigazgatóként tevékenykedhet, mégis váltottam. Itthon, ha a csapat sikeres, az a játékosok és az edző érdeme, a kudarc mindig a vezetőké... Nyugaton a tudás számít, nálunk viszont az fontos, hogy olyasvalaki kerüljön pozícióba, aki a klub ikonja volt, függetlenül attól, hogy ért hozzá vagy sem. Itthon gyakran a szememre vetették, hogy előzőleg nem futballoztam annál a klubnál, amelyet vezettem. Ettől függetlenül elkezdtem a munkát, magaménak éreztem az egyesületet, a legjobb tudásom szerint dolgoztam.

- Akad elég tehetség itthon, akiket jó szívvel ajánl majd?
- Reményeim szerint igen. Az angoloknál négy szempontot vesznek figyelembe: az adott játékos technikai tudását, fizikai paramétereit, taktikai felkészültségét, valamint a karakterét, a személyiségjegyeit. Például azt, miként viselkedik a pályán győztes, illetve vesztes mérkőzésen, hogyan viszonyul a társaihoz, menyire tudja kordában tartani az agresszióját. Itthon a kiválasztás szemre történik, kint objektív mércéket használnak, mérkőzés-elemző rendszereket, fizikai felméréseket végeznek, pszichológiai teszteket töltetnek ki. Mindez persze pénzkérdés is, de nem kizárólag.

- Az ön munkáltatója a nyáron feljutott az élvonalba hosszú idő után, a bennmaradásért küzd. Angol léptékkel kis klubnak számít.
-  Alapító tag a Premier Ligában, az egyik legnagyobb múltú gárda, az viszont igaz, hogy az utóbbi évtizedekben nem volt meghatározó. Most azon dolgoznak, hogy megőrizzék tagságukat a legjobbak között, valamint hosszú távon gondolkodnak. Ennek része a már említett hálózat is. Amúgy az angoloknál másként élik meg a kudarcokat, mint mi. Ha kiesnek, nem drámáznak, hanem azon dolgoznak, hogy jövőre visszajussanak. Úgy gondolom, az elmúlt tíz év alatt sokat tanultam a sportvezetői szakmáról, s az elkövetkező években is sokat fogok. Remélem, hogy majdan a magyar futball érdekében ezeket kamatoztathatom.

- Ez azt jelenti, hogy már a visszatérésre készül, a sziget-országi tapasztalatokat itthon hasznosítja?
- Ezen egyelőre nem gondolkodom. Amikor krónikus sérülésem miatt a tervezettnél előbb fejeztem be labdarúgó-karrieremet, szinte azonnal el tudtam helyezkedni vezetőként, eddig is megtaláltak a szép feladatok, ezután is meg fognak. Nem gondolkodom a visszatérésen, ráadásul ang-liai munkavállalásom igazából még el sem kezdődött. Az álmom az, hogy a briteknél ne külföldi megfigyelőként dolgozzam, hanem kint kapjak szerepet az irányításban. Ez magyar sportvezetőnek még nem adatott meg, azon leszek, hogy nekem összejöjjön. Angolul jól beszélek, a szaknyelvet azonban csiszolnom kell.

- Nyugodtabb hétköznapok következnek, ugyanis hiába vezette jól a klubot, a lila drukkerek egy része a távozását követelte. Ezzel most nem kell szembesülnie.
- Hazánkban a vezető szép lehet, de okos nem. Azt szoktam mondani, itthon két klub van, ahol érdemes, illetve ahol nem érdemes dolgozni: az UTE és az FTC. Mivel van tömegbázis, nagy dolgokat lehetne véghezvinni, ugyanakkor szinte lehetetlen is, mert a közeg sajnos nem elég intelligens. Úgy gondolom, hazai szinten a klubfutball csúcsát jelenti, ha valaki Újpesten sportigazgatóként tevékenykedhet, mégis váltottam. Itthon, ha a csapat sikeres, az a játékosok és az edző érdeme, a kudarc mindig a vezetőké... Nyugaton a tudás számít, nálunk viszont az fontos, hogy olyasvalaki kerüljön pozícióba, aki a klub ikonja volt, függetlenül attól, hogy ért hozzá vagy sem. Itthon gyakran a szememre vetették, hogy előzőleg nem futballoztam annál a klubnál, amelyet vezettem. Ettől függetlenül elkezdtem a munkát, magaménak éreztem az egyesületet, a legjobb tudásom szerint dolgoztam.

- Akad elég tehetség itthon, akiket jó szívvel ajánl majd?
- Reményeim szerint igen. Az angoloknál négy szempontot vesznek figyelembe: az adott játékos technikai tudását, fizikai paramétereit, taktikai felkészültségét, valamint a karakterét, a személyiségjegyeit. Például azt, miként viselkedik a pályán győztes, illetve vesztes mérkőzésen, hogyan viszonyul a társaihoz, menyire tudja kordában tartani az agresszióját. Itthon a kiválasztás szemre történik, kint objektív mércéket használnak, mérkőzés-elemző rendszereket, fizikai felméréseket végeznek, pszichológiai teszteket töltetnek ki. Mindez persze pénzkérdés is, de nem kizárólag.

- Az ön munkáltatója a nyáron feljutott az élvonalba hosszú idő után, a bennmaradásért küzd. Angol léptékkel kis klubnak számít.
-  Alapító tag a Premier Ligában, az egyik legnagyobb múltú gárda, az viszont igaz, hogy az utóbbi évtizedekben nem volt meghatározó. Most azon dolgoznak, hogy megőrizzék tagságukat a legjobbak között, valamint hosszú távon gondolkodnak. Ennek része a már említett hálózat is. Amúgy az angoloknál másként élik meg a kudarcokat, mint mi. Ha kiesnek, nem drámáznak, hanem azon dolgoznak, hogy jövőre visszajussanak. Úgy gondolom, az elmúlt tíz év alatt sokat tanultam a sportvezetői szakmáról, s az elkövetkező években is sokat fogok. Remélem, hogy majdan a magyar futball érdekében ezeket kamatoztathatom.

- Ez azt jelenti, hogy már a visszatérésre készül, a sziget-országi tapasztalatokat itthon hasznosítja?
- Ezen egyelőre nem gondolkodom. Amikor krónikus sérülésem miatt a tervezettnél előbb fejeztem be labdarúgó-karrieremet, szinte azonnal el tudtam helyezkedni vezetőként, eddig is megtaláltak a szép feladatok, ezután is meg fognak. Nem gondolkodom a visszatérésen, ráadásul ang-liai munkavállalásom igazából még el sem kezdődött. Az álmom az, hogy a briteknél ne külföldi megfigyelőként dolgozzam, hanem kint kapjak szerepet az irányításban. Ez magyar sportvezetőnek még nem adatott meg, azon leszek, hogy nekem összejöjjön. Angolul jól beszélek, a szaknyelvet azonban csiszolnom kell.

- Nyugodtabb hétköznapok következnek, ugyanis hiába vezette jól a klubot, a lila drukkerek egy része a távozását követelte. Ezzel most nem kell szembesülnie.
- Hazánkban a vezető szép lehet, de okos nem. Azt szoktam mondani, itthon két klub van, ahol érdemes, illetve ahol nem érdemes dolgozni: az UTE és az FTC. Mivel van tömegbázis, nagy dolgokat lehetne véghezvinni, ugyanakkor szinte lehetetlen is, mert a közeg sajnos nem elég intelligens. Úgy gondolom, hazai szinten a klubfutball csúcsát jelenti, ha valaki Újpesten sportigazgatóként tevékenykedhet, mégis váltottam. Itthon, ha a csapat sikeres, az a játékosok és az edző érdeme, a kudarc mindig a vezetőké... Nyugaton a tudás számít, nálunk viszont az fontos, hogy olyasvalaki kerüljön pozícióba, aki a klub ikonja volt, függetlenül attól, hogy ért hozzá vagy sem. Itthon gyakran a szememre vetették, hogy előzőleg nem futballoztam annál a klubnál, amelyet vezettem. Ettől függetlenül elkezdtem a munkát, magaménak éreztem az egyesületet, a legjobb tudásom szerint dolgoztam.

- Az ön munkáltatója a nyáron feljutott az élvonalba hosszú idő után, a bennmaradásért küzd. Angol léptékkel kis klubnak számít.
-  Alapító tag a Premier Ligában, az egyik legnagyobb múltú gárda, az viszont igaz, hogy az utóbbi évtizedekben nem volt meghatározó. Most azon dolgoznak, hogy megőrizzék tagságukat a legjobbak között, valamint hosszú távon gondolkodnak. Ennek része a már említett hálózat is. Amúgy az angoloknál másként élik meg a kudarcokat, mint mi. Ha kiesnek, nem drámáznak, hanem azon dolgoznak, hogy jövőre visszajussanak. Úgy gondolom, az elmúlt tíz év alatt sokat tanultam a sportvezetői szakmáról, s az elkövetkező években is sokat fogok. Remélem, hogy majdan a magyar futball érdekében ezeket kamatoztathatom.

- Ez azt jelenti, hogy már a visszatérésre készül, a sziget-országi tapasztalatokat itthon hasznosítja?
- Ezen egyelőre nem gondolkodom. Amikor krónikus sérülésem miatt a tervezettnél előbb fejeztem be labdarúgó-karrieremet, szinte azonnal el tudtam helyezkedni vezetőként, eddig is megtaláltak a szép feladatok, ezután is meg fognak. Nem gondolkodom a visszatérésen, ráadásul ang-liai munkavállalásom igazából még el sem kezdődött. Az álmom az, hogy a briteknél ne külföldi megfigyelőként dolgozzam, hanem kint kapjak szerepet az irányításban. Ez magyar sportvezetőnek még nem adatott meg, azon leszek, hogy nekem összejöjjön. Angolul jól beszélek, a szaknyelvet azonban csiszolnom kell.

- Nyugodtabb hétköznapok következnek, ugyanis hiába vezette jól a klubot, a lila drukkerek egy része a távozását követelte. Ezzel most nem kell szembesülnie.
- Hazánkban a vezető szép lehet, de okos nem. Azt szoktam mondani, itthon két klub van, ahol érdemes, illetve ahol nem érdemes dolgozni: az UTE és az FTC. Mivel van tömegbázis, nagy dolgokat lehetne véghezvinni, ugyanakkor szinte lehetetlen is, mert a közeg sajnos nem elég intelligens. Úgy gondolom, hazai szinten a klubfutball csúcsát jelenti, ha valaki Újpesten sportigazgatóként tevékenykedhet, mégis váltottam. Itthon, ha a csapat sikeres, az a játékosok és az edző érdeme, a kudarc mindig a vezetőké... Nyugaton a tudás számít, nálunk viszont az fontos, hogy olyasvalaki kerüljön pozícióba, aki a klub ikonja volt, függetlenül attól, hogy ért hozzá vagy sem. Itthon gyakran a szememre vetették, hogy előzőleg nem futballoztam annál a klubnál, amelyet vezettem. Ettől függetlenül elkezdtem a munkát, magaménak éreztem az egyesületet, a legjobb tudásom szerint dolgoztam.

- Az ön munkáltatója a nyáron feljutott az élvonalba hosszú idő után, a bennmaradásért küzd. Angol léptékkel kis klubnak számít.
-  Alapító tag a Premier Ligában, az egyik legnagyobb múltú gárda, az viszont igaz, hogy az utóbbi évtizedekben nem volt meghatározó. Most azon dolgoznak, hogy megőrizzék tagságukat a legjobbak között, valamint hosszú távon gondolkodnak. Ennek része a már említett hálózat is. Amúgy az angoloknál másként élik meg a kudarcokat, mint mi. Ha kiesnek, nem drámáznak, hanem azon dolgoznak, hogy jövőre visszajussanak. Úgy gondolom, az elmúlt tíz év alatt sokat tanultam a sportvezetői szakmáról, s az elkövetkező években is sokat fogok. Remélem, hogy majdan a magyar futball érdekében ezeket kamatoztathatom.

- Ez azt jelenti, hogy már a visszatérésre készül, a sziget-országi tapasztalatokat itthon hasznosítja?
- Ezen egyelőre nem gondolkodom. Amikor krónikus sérülésem miatt a tervezettnél előbb fejeztem be labdarúgó-karrieremet, szinte azonnal el tudtam helyezkedni vezetőként, eddig is megtaláltak a szép feladatok, ezután is meg fognak. Nem gondolkodom a visszatérésen, ráadásul ang-liai munkavállalásom igazából még el sem kezdődött. Az álmom az, hogy a briteknél ne külföldi megfigyelőként dolgozzam, hanem kint kapjak szerepet az irányításban. Ez magyar sportvezetőnek még nem adatott meg, azon leszek, hogy nekem összejöjjön. Angolul jól beszélek, a szaknyelvet azonban csiszolnom kell.

- Nyugodtabb hétköznapok következnek, ugyanis hiába vezette jól a klubot, a lila drukkerek egy része a távozását követelte. Ezzel most nem kell szembesülnie.
- Hazánkban a vezető szép lehet, de okos nem. Azt szoktam mondani, itthon két klub van, ahol érdemes, illetve ahol nem érdemes dolgozni: az UTE és az FTC. Mivel van tömegbázis, nagy dolgokat lehetne véghezvinni, ugyanakkor szinte lehetetlen is, mert a közeg sajnos nem elég intelligens. Úgy gondolom, hazai szinten a klubfutball csúcsát jelenti, ha valaki Újpesten sportigazgatóként tevékenykedhet, mégis váltottam. Itthon, ha a csapat sikeres, az a játékosok és az edző érdeme, a kudarc mindig a vezetőké... Nyugaton a tudás számít, nálunk viszont az fontos, hogy olyasvalaki kerüljön pozícióba, aki a klub ikonja volt, függetlenül attól, hogy ért hozzá vagy sem. Itthon gyakran a szememre vetették, hogy előzőleg nem futballoztam annál a klubnál, amelyet vezettem. Ettől függetlenül elkezdtem a munkát, magaménak éreztem az egyesületet, a legjobb tudásom szerint dolgoztam.

- Ez azt jelenti, hogy már a visszatérésre készül, a sziget-országi tapasztalatokat itthon hasznosítja?
- Ezen egyelőre nem gondolkodom. Amikor krónikus sérülésem miatt a tervezettnél előbb fejeztem be labdarúgó-karrieremet, szinte azonnal el tudtam helyezkedni vezetőként, eddig is megtaláltak a szép feladatok, ezután is meg fognak. Nem gondolkodom a visszatérésen, ráadásul ang-liai munkavállalásom igazából még el sem kezdődött. Az álmom az, hogy a briteknél ne külföldi megfigyelőként dolgozzam, hanem kint kapjak szerepet az irányításban. Ez magyar sportvezetőnek még nem adatott meg, azon leszek, hogy nekem összejöjjön. Angolul jól beszélek, a szaknyelvet azonban csiszolnom kell.

- Nyugodtabb hétköznapok következnek, ugyanis hiába vezette jól a klubot, a lila drukkerek egy része a távozását követelte. Ezzel most nem kell szembesülnie.
- Hazánkban a vezető szép lehet, de okos nem. Azt szoktam mondani, itthon két klub van, ahol érdemes, illetve ahol nem érdemes dolgozni: az UTE és az FTC. Mivel van tömegbázis, nagy dolgokat lehetne véghezvinni, ugyanakkor szinte lehetetlen is, mert a közeg sajnos nem elég intelligens. Úgy gondolom, hazai szinten a klubfutball csúcsát jelenti, ha valaki Újpesten sportigazgatóként tevékenykedhet, mégis váltottam. Itthon, ha a csapat sikeres, az a játékosok és az edző érdeme, a kudarc mindig a vezetőké... Nyugaton a tudás számít, nálunk viszont az fontos, hogy olyasvalaki kerüljön pozícióba, aki a klub ikonja volt, függetlenül attól, hogy ért hozzá vagy sem. Itthon gyakran a szememre vetették, hogy előzőleg nem futballoztam annál a klubnál, amelyet vezettem. Ettől függetlenül elkezdtem a munkát, magaménak éreztem az egyesületet, a legjobb tudásom szerint dolgoztam.

- Ez azt jelenti, hogy már a visszatérésre készül, a sziget-országi tapasztalatokat itthon hasznosítja?
- Ezen egyelőre nem gondolkodom. Amikor krónikus sérülésem miatt a tervezettnél előbb fejeztem be labdarúgó-karrieremet, szinte azonnal el tudtam helyezkedni vezetőként, eddig is megtaláltak a szép feladatok, ezután is meg fognak. Nem gondolkodom a visszatérésen, ráadásul ang-liai munkavállalásom igazából még el sem kezdődött. Az álmom az, hogy a briteknél ne külföldi megfigyelőként dolgozzam, hanem kint kapjak szerepet az irányításban. Ez magyar sportvezetőnek még nem adatott meg, azon leszek, hogy nekem összejöjjön. Angolul jól beszélek, a szaknyelvet azonban csiszolnom kell.

- Nyugodtabb hétköznapok következnek, ugyanis hiába vezette jól a klubot, a lila drukkerek egy része a távozását követelte. Ezzel most nem kell szembesülnie.
- Hazánkban a vezető szép lehet, de okos nem. Azt szoktam mondani, itthon két klub van, ahol érdemes, illetve ahol nem érdemes dolgozni: az UTE és az FTC. Mivel van tömegbázis, nagy dolgokat lehetne véghezvinni, ugyanakkor szinte lehetetlen is, mert a közeg sajnos nem elég intelligens. Úgy gondolom, hazai szinten a klubfutball csúcsát jelenti, ha valaki Újpesten sportigazgatóként tevékenykedhet, mégis váltottam. Itthon, ha a csapat sikeres, az a játékosok és az edző érdeme, a kudarc mindig a vezetőké... Nyugaton a tudás számít, nálunk viszont az fontos, hogy olyasvalaki kerüljön pozícióba, aki a klub ikonja volt, függetlenül attól, hogy ért hozzá vagy sem. Itthon gyakran a szememre vetették, hogy előzőleg nem futballoztam annál a klubnál, amelyet vezettem. Ettől függetlenül elkezdtem a munkát, magaménak éreztem az egyesületet, a legjobb tudásom szerint dolgoztam.

- Nyugodtabb hétköznapok következnek, ugyanis hiába vezette jól a klubot, a lila drukkerek egy része a távozását követelte. Ezzel most nem kell szembesülnie.
- Hazánkban a vezető szép lehet, de okos nem. Azt szoktam mondani, itthon két klub van, ahol érdemes, illetve ahol nem érdemes dolgozni: az UTE és az FTC. Mivel van tömegbázis, nagy dolgokat lehetne véghezvinni, ugyanakkor szinte lehetetlen is, mert a közeg sajnos nem elég intelligens. Úgy gondolom, hazai szinten a klubfutball csúcsát jelenti, ha valaki Újpesten sportigazgatóként tevékenykedhet, mégis váltottam. Itthon, ha a csapat sikeres, az a játékosok és az edző érdeme, a kudarc mindig a vezetőké... Nyugaton a tudás számít, nálunk viszont az fontos, hogy olyasvalaki kerüljön pozícióba, aki a klub ikonja volt, függetlenül attól, hogy ért hozzá vagy sem. Itthon gyakran a szememre vetették, hogy előzőleg nem futballoztam annál a klubnál, amelyet vezettem. Ettől függetlenül elkezdtem a munkát, magaménak éreztem az egyesületet, a legjobb tudásom szerint dolgoztam.

- Nyugodtabb hétköznapok következnek, ugyanis hiába vezette jól a klubot, a lila drukkerek egy része a távozását követelte. Ezzel most nem kell szembesülnie.
- Hazánkban a vezető szép lehet, de okos nem. Azt szoktam mondani, itthon két klub van, ahol érdemes, illetve ahol nem érdemes dolgozni: az UTE és az FTC. Mivel van tömegbázis, nagy dolgokat lehetne véghezvinni, ugyanakkor szinte lehetetlen is, mert a közeg sajnos nem elég intelligens. Úgy gondolom, hazai szinten a klubfutball csúcsát jelenti, ha valaki Újpesten sportigazgatóként tevékenykedhet, mégis váltottam. Itthon, ha a csapat sikeres, az a játékosok és az edző érdeme, a kudarc mindig a vezetőké... Nyugaton a tudás számít, nálunk viszont az fontos, hogy olyasvalaki kerüljön pozícióba, aki a klub ikonja volt, függetlenül attól, hogy ért hozzá vagy sem. Itthon gyakran a szememre vetették, hogy előzőleg nem futballoztam annál a klubnál, amelyet vezettem. Ettől függetlenül elkezdtem a munkát, magaménak éreztem az egyesületet, a legjobb tudásom szerint dolgoztam.