A titok a közösségben rejlett

Hetvenkilenc ponttal, 79-23-as gólkülönbséggel lett bajnok a dunaújvárosi gárda. Egyetlen vereséget szenvedett el méghozzá az első bajnoki találkozón Debrecenben, különben huszonnégy győzelem és hét döntetlen állt még a mérlegén. Megtörtént egy kisebbfajta csoda! Vidéki csapatként (most a jelenlegi Debrecent nem számítva) akkor, és a régebbi időkben is csak a Nagybánya, a Vác és a Győr volt képes erre a bravúrra.

Jöjjön most ama nevezetes találkozó dunaferres összeállítása: Rabóczki - Molnár, Salamon, Éger, Kóczián - Zavadszky (Komódi a 74. percben), Lengyel, Kiss, Rósa H. - Orosz (Nicsenko a 63. percben), Tököli (Nagy T., a 82. percben). Lengyel-Tököli passz, és Zavadszky a jobb sarokba bombázott (0-1). Ugyanez megismételve, csak a végén a gólgyártó Orosz Ferenc volt (0-2). Lengyel-Salamon-Tököli összjáték végén ismét Orosz talált a kapuba (1-3). Nagy Tamás-Komódi átadás, és Nicsenko fejese után a labda a jobb sarokban (1-4).

Nos, a mérkőzést követő hangulat leírhatatlan volt. Salamon Miklós csak annyit nyilatkozott a találkozó után: Én tősgyökeres dunaújvárosi vagyok, nekem mindent meg kellett tenni a győzelemért. Az őrült ünneplés közben az újvárosi szurkolók megállás nélkül skandálták: Fo-ci-su-li . S a végtelen boldogság perceiben még azon sem kesergett senki - maga az áldozat sem -, hogy az ünneplő Molnár (Monyó) Zoltán fennakadt a vaskerítésen, és combján súlyosan meg is sérült. Tíz év után sem tudunk mit tenni a nosztalgiázáson kívül, csak keressük a dunaújvárosi focisuli titkát. Megjegyzem a mai fiataloknak, hogy az a bajnokcsapat a debreceni vereséget követően negyvenegy mérkőzésen át megőrizte veretlenségét! De hát a titoknál tartottunk.

Dr. Szabó József, a Dunaferr Sportegyesület akkori elnöke jól emlékszik annak az időszaknak a különlegességére. Valamennyi csapatsportban: férfi-női kézilabdában, röplabdában, jégkorongban bajnok lett a Dunaferr. Csak a futballcsapat hiányzott a tablóról.

- A folyamat már Varga Zoltán alapozó munkájával elkezdődött, és tartott - de akkor már Egervári Sándor vezényletével - egészen a BL-selejtezőig, Trondheimig. Voltak abban a csapatban fantasztikus egyéniségek, és úgynevezett zongoracipelők. Őket gyúrta össze Egervári Sanyi remek csapattá. Arra is büszke vagyok, hogy jó pár saját nevelésű labdarúgó is tagja volt a bajnokcsapatnak. Lengyel Ferenc, Salamon Miklós, Kóczián Ferenc, Bita László kapus, és a csapatépítés elején még Sowunmi Thomas. Azaz nem összevásárolt zsenik csoportja nyerte meg a bajnokságot, hiszen előtte a második vonalból igazolták le Tökölit, Jkl Antalt, mindkettőt a Pécsi DD Gázból, Éger Lászlót Paksról, Nagy Tamást, Rósa Henriket Csepelről. A szakmai vezetés, a klub, a szakosztály vezetése egy húron pendült, mindenki egyet akart.

Íme a tábornoki kar : Solymos Ernő szakosztály-vezető, Gróf András ügyvezető, Bódis Gábor intéző mellett a szakmai stáb: Egervári Sándor vezetőedző, Kenyeres Imre pályaedző, Pálinkás András kapusedző, dr. Mohácsi János sportorvos, Pesei Tibor gyúró dolgozott a sikerért.

És micsoda visszhangjot váltott ki a Dunaferr! Emlékezetes, hogy Budapestről, Szekszárdról, Kecskemétről is jöttek ide futballbarátok jó focit nézni. Nem volt meglepő a nyolc-tízezres nézősereg sem. Az ország szimpátiáját élvezték Tököliék. A nemzetközi mérkőzésekre is utaztak a nézők, sajna szükségből, a győri stadionba.

Éger László is ezt fájlalja - tíz év után is.

- Ha lett volna egy stadionunk, tele lett volna szurkolóval. Hihetetlenül jó közösséget alkottunk. Együtt voltunk a szabadidőnkben is, együtt ettünk, szórakoztunk. Szó szerint csapatként működött a pályán az a baráti társaság. Mindig volt egy-egy találkozón ügyeletes, jó formában játszó társ. Csodálatos volt!

Hírlapíróként visszaemlékszem: hibátlanul összerakott együttes volt az a bajnokcsapat. A kapus Rabóczki és Bita előtt igen kemény, nehezen becsapható védelem: Éger, Salamon, Kiss György, Molnár. Előttük egy kreatív középpályás sor: Rósa Henrik, aki csukott szemmel is tudta, hova és hogy kell indítani Zavadszkyt, Lengyelt, aki már akkor is csapatkapitány volt, és a zseniális csatárok elöl: Nicsenko, Orosz, Tököli... elnézést, ha hiányos a felsorolás. De még valakit feltétlenül meg kell említeni: Jkl Antalt, aki nem lehetett az ünneplő társak között, térdszalag-műtéte miatt.

Tököli Attila a sorozatban gólkirály lett huszonkét góllal:

- Az akkori Dunaferr igazi csapat volt. Mindenki tudta a dolgát a mérkőzéseken, és ez Egervári Sándor zsenialitásának volt köszönhető. Olyan játékosokból kovácsolt bajnokcsapatot, akik előtte másutt nem szerepeltek a csillagok között. Minden csapatrészben akadtak kiemelkedő képességű futballisták. De a titok mégis a csodálatos közösségben volt.

- Abban az évben minden összejött nekünk - emlékszik vissza a csapatkapitány, Lengyel Ferenc. - Anyagi biztonságban, koncepcióhoz rendelve a szakmai munkát, motivált idősebb és fiatal játékosokkal vívtuk ki a bajnoki címet. Masszív védelem, középen alkotni tudó játékosok, a támadósorban gólérzékeny csatárok - így vált egységessé a csapatunk. Tervezzük, hogy a bajnoki címet megünnepeljük közösen a közeljövőben.

És végezetül idézzük fel a sikerkovács Egervári Sándor akkori nyilatkozatát: A legszebb álmunk vált valóra. Csodálatos érzés. Erőn felül teljesítettünk, minden összejött. Jóleső érzés tölt el, hogy beigazolódott: jó úton járunk. Győzelmünkkel, remélem, Jkl felépülését is elősegítettük. Ezeket az eredményeket a hétköznapokon kell tartóssá tenni.

Boldogok lehetnek azok, akik átélhették a dunaújvárosi futball akkori nagyszerű eseményeit, az újvárosi csodát, egy sporttörténelmi sorozatot. Az valóban Focisuli volt. Lehetne tanulni belőle. Szép volt, fiúk! - tíz év után is.