Sportvilág

2008.09.05. 02:29

Tisztán a seregszemlén

Az elutazás előtt hat aranyat, hat ezüstöt és pontosan ennyi bronzot prognosztizált, valamint hozzátette, nagyon bízik abban, hogy nyugodtabb olimpia következik, mint 2004-ben. Utóbbi jóslat bevált, előbbi nem.

nincs nev

- A végjáték végre hozott diadalokat, de ötkarikás küldöttségünk jócskán elmaradt a várakozástól. Ön miként értékeli a szereplést?- El kell ismerni, lehetett volna ennél sokkal jobb is. Nagyon sokszor egészen kis dolgokon múlt a siker, de Fortuna ezúttal jobbára a riválisokkal volt. De azt hozzá kell tennem, már az olimpia előtti hetekben érzékelhető volt, hogy a szereplésünk ezúttal elmarad az utóbbi olimpiákon megszokottaktól, ugyanis harminc százalékkal kevesebb kvótát szereztünk, mint Athén előtt. Ez előrevetítette, hogy minden bizonnyal harminc százalékkal szerényebb lesz a teljesítményünk - közli Molnár Zoltán, a MOB ügyvezető igazgatója, a magyar csapat vezetője.

- A jelen fényében Athén varázslat volt. - A görög fővárosban talán kicsit túlnyertük magunkat a nyolc arannyal, ráadásul, ha a doppingvétség miatt két atlétánktól nem veszik el a legfényesebb medált, tíz aranyérmest adott volna hazánk a világnak. Négy éve versenyzőink mellé gyakran odaállt a szerencse, ez Pekingben egyszer sem valósult meg, mi több, mindig mi húztuk a rövidebbet a kétes helyzetekben. Rendkívül balszerencsések voltunk. Úgy gondolom, az athéni és a pekingi szereplés között van a mi helyünk a világban. A nyolc arany kicsit sok, a három viszont kevés.

- A nemrég kinevezett sportminiszter, Gyenesei István a játékok előtt azt mondta: lehet, hogy tizenhárom aranyérmünk lesz, de az is, hogy három. Utóbbi jött be.- A nemzetek rangsorában a huszonegyedik helyen végeztünk, ami nem tragikus, előzőleg a tizenötödik és a huszadik közé vártuk magunkat, úgy gondoltuk, ez megfelel a magyar sport jelenlegi teljesítőképességének. Egy hellyel csúsztunk lejjebb.

- Fél éve elragadtatással beszélt a cselgáncsozókról, az új sikerágazatról. Leszerepeltek. De említhetnénk még sportágakat. - Az elkövetkező hetek, hónapok feladata lesz, hogy a szövetségekkel közösen kiértékeljük a szereplést. Örömteli, hogy a sportbarátok nem fordultak el a mieinktől, szurkolóink elkötelezettségét bizonyítja, hogy rengetegen kiutaztak Pekingbe, s a gyenge szereplés ellenére sem hagyták magukra a versenyzőket.

- Kik okozták a legnagyobb csalódást?- Bár szereztek érmet, egy bronzot, a vívók mélyen a várakozás alatt maradtak. A dzsúdósok is elmaradtak a várakozástól, hat versenyző lépett tatamira, jó esetben hetedik helyezésekkel kellett beérniük. Ungvári Miklóst sajnálom, bírói tévedés fosztotta meg egy nagyon fényes éremtől. Kiváló sportoló és nagyszerű ember, biztosra veszem, hogy még nagyon sok örömöt fog nekünk szerezni. Az öttusázók szereplése is teljesen érthetetlen, olimpiai, világ- és Európa-bajnokok végeztek a vert mezőnyben, korábbi önmaguktól jócskán elmaradva, az első tízre esélyük sem volt, a húszba is alig, vagy be sem kerültek. Pedig minden feltétel adott volt számukra a felkészüléshez. Azt nem mi döntjük el, hogy egyes sportágakban a közeljövőben személycserék lesznek-e vagy sem, hanem a szövetségi illetékesek, ám természetesen konzultálunk róla. Amúgy nem vagyok annak a híve, hogy most azonnal rúgjunk ki mindenkit a gyengébben szereplőknél. Az viszont tény, beavatkozás feltétlenül szükséges, ugyanis érthetetlen, hogy néhány sportágban a korábbi sikeremberek önmaguk árnyékai voltak. Nagyon fontos, hogy mindenkiben legyen kellő önkritika és alázat, hiszen aki már átélte a sikert és a kudarcot, pontosan tudja, mit kell tennie, hogy utóbbi ne ismétlődjön meg.

- Hihetetlennek tűnik, pedig igaz, utoljára 1924-ben szerepelt ilyen gyengén a küldöttség, akkor mindössze két aranyat s kevesebb érmet nyert, mint most. - Nem számoltam utána, mikor voltunk rosszabbak, tény, hogy az utóbbi évtizedekben jobban muzsikáltunk. Tény, a magyar sportban több van, mint amit most a mieink elértek. De egy dolgot fontosnak érzek: Athénban hiába volt nyolc aranyunk, a pekingihez képest csodálatos szereplés, ha mindezt beárnyékolták a doppingesetek. Négy éve összesen húsz ügy volt, s ezek húsz százaléka hozzánk kapcsolódott. Öt esetünk volt, ami nagyon nagy szám. Senkit nem érdekeltek az aranyaink, hanem a doppingbotrá-nyok. Reggelente rettegve vártam a postát, melyik versenyzőnk akadt fenn a vizsgálaton vagy követett el vétséget. Akkor azt mondtam, az összes aranyat odaadnám, ha nem arról beszélne a világ, hogy versenyzőink egy része nem tiszta eszközökkel harcol. Most nyugodt a lelkünk, kemény, következetes lépéseket foganatosítottunk, üzentünk, hogy csak tiszta sporto-lókkal vagyunk hajlandóak együttműködni. A világon sehol sem hoztak olyan szigorú szabályt, mint mi: aki vétkezik, soha nem vehet részt a sportvilág legnagyobb seregszemléjén. Örökös kitiltással büntetjük, ugyanis doppinggal nekünk nem kell semmilyen eredmény. Ezúttal három aranyat nyertünk, nem voltak balhék, ügyek, én ennek is nagyon örülök. Valamint annak, hogy a kajakosok és kenusok hozták magukat a két arannyal, Vajda Attila remekelt, Kovács Katalin és Janics Natasa megvédte négy évvel ezelőtti címét, a férfivízilabdázók pedig zsinórban harmadszor végeztek az élen. Kásás Tamás és társai hősök lettek.

- A jelen fényében Athén varázslat volt. - A görög fővárosban talán kicsit túlnyertük magunkat a nyolc arannyal, ráadásul, ha a doppingvétség miatt két atlétánktól nem veszik el a legfényesebb medált, tíz aranyérmest adott volna hazánk a világnak. Négy éve versenyzőink mellé gyakran odaállt a szerencse, ez Pekingben egyszer sem valósult meg, mi több, mindig mi húztuk a rövidebbet a kétes helyzetekben. Rendkívül balszerencsések voltunk. Úgy gondolom, az athéni és a pekingi szereplés között van a mi helyünk a világban. A nyolc arany kicsit sok, a három viszont kevés.

- A nemrég kinevezett sportminiszter, Gyenesei István a játékok előtt azt mondta: lehet, hogy tizenhárom aranyérmünk lesz, de az is, hogy három. Utóbbi jött be.- A nemzetek rangsorában a huszonegyedik helyen végeztünk, ami nem tragikus, előzőleg a tizenötödik és a huszadik közé vártuk magunkat, úgy gondoltuk, ez megfelel a magyar sport jelenlegi teljesítőképességének. Egy hellyel csúsztunk lejjebb.

- Fél éve elragadtatással beszélt a cselgáncsozókról, az új sikerágazatról. Leszerepeltek. De említhetnénk még sportágakat. - Az elkövetkező hetek, hónapok feladata lesz, hogy a szövetségekkel közösen kiértékeljük a szereplést. Örömteli, hogy a sportbarátok nem fordultak el a mieinktől, szurkolóink elkötelezettségét bizonyítja, hogy rengetegen kiutaztak Pekingbe, s a gyenge szereplés ellenére sem hagyták magukra a versenyzőket.

- Kik okozták a legnagyobb csalódást?- Bár szereztek érmet, egy bronzot, a vívók mélyen a várakozás alatt maradtak. A dzsúdósok is elmaradtak a várakozástól, hat versenyző lépett tatamira, jó esetben hetedik helyezésekkel kellett beérniük. Ungvári Miklóst sajnálom, bírói tévedés fosztotta meg egy nagyon fényes éremtől. Kiváló sportoló és nagyszerű ember, biztosra veszem, hogy még nagyon sok örömöt fog nekünk szerezni. Az öttusázók szereplése is teljesen érthetetlen, olimpiai, világ- és Európa-bajnokok végeztek a vert mezőnyben, korábbi önmaguktól jócskán elmaradva, az első tízre esélyük sem volt, a húszba is alig, vagy be sem kerültek. Pedig minden feltétel adott volt számukra a felkészüléshez. Azt nem mi döntjük el, hogy egyes sportágakban a közeljövőben személycserék lesznek-e vagy sem, hanem a szövetségi illetékesek, ám természetesen konzultálunk róla. Amúgy nem vagyok annak a híve, hogy most azonnal rúgjunk ki mindenkit a gyengébben szereplőknél. Az viszont tény, beavatkozás feltétlenül szükséges, ugyanis érthetetlen, hogy néhány sportágban a korábbi sikeremberek önmaguk árnyékai voltak. Nagyon fontos, hogy mindenkiben legyen kellő önkritika és alázat, hiszen aki már átélte a sikert és a kudarcot, pontosan tudja, mit kell tennie, hogy utóbbi ne ismétlődjön meg.

- Hihetetlennek tűnik, pedig igaz, utoljára 1924-ben szerepelt ilyen gyengén a küldöttség, akkor mindössze két aranyat s kevesebb érmet nyert, mint most. - Nem számoltam utána, mikor voltunk rosszabbak, tény, hogy az utóbbi évtizedekben jobban muzsikáltunk. Tény, a magyar sportban több van, mint amit most a mieink elértek. De egy dolgot fontosnak érzek: Athénban hiába volt nyolc aranyunk, a pekingihez képest csodálatos szereplés, ha mindezt beárnyékolták a doppingesetek. Négy éve összesen húsz ügy volt, s ezek húsz százaléka hozzánk kapcsolódott. Öt esetünk volt, ami nagyon nagy szám. Senkit nem érdekeltek az aranyaink, hanem a doppingbotrá-nyok. Reggelente rettegve vártam a postát, melyik versenyzőnk akadt fenn a vizsgálaton vagy követett el vétséget. Akkor azt mondtam, az összes aranyat odaadnám, ha nem arról beszélne a világ, hogy versenyzőink egy része nem tiszta eszközökkel harcol. Most nyugodt a lelkünk, kemény, következetes lépéseket foganatosítottunk, üzentünk, hogy csak tiszta sporto-lókkal vagyunk hajlandóak együttműködni. A világon sehol sem hoztak olyan szigorú szabályt, mint mi: aki vétkezik, soha nem vehet részt a sportvilág legnagyobb seregszemléjén. Örökös kitiltással büntetjük, ugyanis doppinggal nekünk nem kell semmilyen eredmény. Ezúttal három aranyat nyertünk, nem voltak balhék, ügyek, én ennek is nagyon örülök. Valamint annak, hogy a kajakosok és kenusok hozták magukat a két arannyal, Vajda Attila remekelt, Kovács Katalin és Janics Natasa megvédte négy évvel ezelőtti címét, a férfivízilabdázók pedig zsinórban harmadszor végeztek az élen. Kásás Tamás és társai hősök lettek.

- A jelen fényében Athén varázslat volt. - A görög fővárosban talán kicsit túlnyertük magunkat a nyolc arannyal, ráadásul, ha a doppingvétség miatt két atlétánktól nem veszik el a legfényesebb medált, tíz aranyérmest adott volna hazánk a világnak. Négy éve versenyzőink mellé gyakran odaállt a szerencse, ez Pekingben egyszer sem valósult meg, mi több, mindig mi húztuk a rövidebbet a kétes helyzetekben. Rendkívül balszerencsések voltunk. Úgy gondolom, az athéni és a pekingi szereplés között van a mi helyünk a világban. A nyolc arany kicsit sok, a három viszont kevés.

- A nemrég kinevezett sportminiszter, Gyenesei István a játékok előtt azt mondta: lehet, hogy tizenhárom aranyérmünk lesz, de az is, hogy három. Utóbbi jött be.- A nemzetek rangsorában a huszonegyedik helyen végeztünk, ami nem tragikus, előzőleg a tizenötödik és a huszadik közé vártuk magunkat, úgy gondoltuk, ez megfelel a magyar sport jelenlegi teljesítőképességének. Egy hellyel csúsztunk lejjebb.

- Fél éve elragadtatással beszélt a cselgáncsozókról, az új sikerágazatról. Leszerepeltek. De említhetnénk még sportágakat. - Az elkövetkező hetek, hónapok feladata lesz, hogy a szövetségekkel közösen kiértékeljük a szereplést. Örömteli, hogy a sportbarátok nem fordultak el a mieinktől, szurkolóink elkötelezettségét bizonyítja, hogy rengetegen kiutaztak Pekingbe, s a gyenge szereplés ellenére sem hagyták magukra a versenyzőket.

- Kik okozták a legnagyobb csalódást?- Bár szereztek érmet, egy bronzot, a vívók mélyen a várakozás alatt maradtak. A dzsúdósok is elmaradtak a várakozástól, hat versenyző lépett tatamira, jó esetben hetedik helyezésekkel kellett beérniük. Ungvári Miklóst sajnálom, bírói tévedés fosztotta meg egy nagyon fényes éremtől. Kiváló sportoló és nagyszerű ember, biztosra veszem, hogy még nagyon sok örömöt fog nekünk szerezni. Az öttusázók szereplése is teljesen érthetetlen, olimpiai, világ- és Európa-bajnokok végeztek a vert mezőnyben, korábbi önmaguktól jócskán elmaradva, az első tízre esélyük sem volt, a húszba is alig, vagy be sem kerültek. Pedig minden feltétel adott volt számukra a felkészüléshez. Azt nem mi döntjük el, hogy egyes sportágakban a közeljövőben személycserék lesznek-e vagy sem, hanem a szövetségi illetékesek, ám természetesen konzultálunk róla. Amúgy nem vagyok annak a híve, hogy most azonnal rúgjunk ki mindenkit a gyengébben szereplőknél. Az viszont tény, beavatkozás feltétlenül szükséges, ugyanis érthetetlen, hogy néhány sportágban a korábbi sikeremberek önmaguk árnyékai voltak. Nagyon fontos, hogy mindenkiben legyen kellő önkritika és alázat, hiszen aki már átélte a sikert és a kudarcot, pontosan tudja, mit kell tennie, hogy utóbbi ne ismétlődjön meg.

- Hihetetlennek tűnik, pedig igaz, utoljára 1924-ben szerepelt ilyen gyengén a küldöttség, akkor mindössze két aranyat s kevesebb érmet nyert, mint most. - Nem számoltam utána, mikor voltunk rosszabbak, tény, hogy az utóbbi évtizedekben jobban muzsikáltunk. Tény, a magyar sportban több van, mint amit most a mieink elértek. De egy dolgot fontosnak érzek: Athénban hiába volt nyolc aranyunk, a pekingihez képest csodálatos szereplés, ha mindezt beárnyékolták a doppingesetek. Négy éve összesen húsz ügy volt, s ezek húsz százaléka hozzánk kapcsolódott. Öt esetünk volt, ami nagyon nagy szám. Senkit nem érdekeltek az aranyaink, hanem a doppingbotrá-nyok. Reggelente rettegve vártam a postát, melyik versenyzőnk akadt fenn a vizsgálaton vagy követett el vétséget. Akkor azt mondtam, az összes aranyat odaadnám, ha nem arról beszélne a világ, hogy versenyzőink egy része nem tiszta eszközökkel harcol. Most nyugodt a lelkünk, kemény, következetes lépéseket foganatosítottunk, üzentünk, hogy csak tiszta sporto-lókkal vagyunk hajlandóak együttműködni. A világon sehol sem hoztak olyan szigorú szabályt, mint mi: aki vétkezik, soha nem vehet részt a sportvilág legnagyobb seregszemléjén. Örökös kitiltással büntetjük, ugyanis doppinggal nekünk nem kell semmilyen eredmény. Ezúttal három aranyat nyertünk, nem voltak balhék, ügyek, én ennek is nagyon örülök. Valamint annak, hogy a kajakosok és kenusok hozták magukat a két arannyal, Vajda Attila remekelt, Kovács Katalin és Janics Natasa megvédte négy évvel ezelőtti címét, a férfivízilabdázók pedig zsinórban harmadszor végeztek az élen. Kásás Tamás és társai hősök lettek.

- A nemrég kinevezett sportminiszter, Gyenesei István a játékok előtt azt mondta: lehet, hogy tizenhárom aranyérmünk lesz, de az is, hogy három. Utóbbi jött be.- A nemzetek rangsorában a huszonegyedik helyen végeztünk, ami nem tragikus, előzőleg a tizenötödik és a huszadik közé vártuk magunkat, úgy gondoltuk, ez megfelel a magyar sport jelenlegi teljesítőképességének. Egy hellyel csúsztunk lejjebb.

- Fél éve elragadtatással beszélt a cselgáncsozókról, az új sikerágazatról. Leszerepeltek. De említhetnénk még sportágakat. - Az elkövetkező hetek, hónapok feladata lesz, hogy a szövetségekkel közösen kiértékeljük a szereplést. Örömteli, hogy a sportbarátok nem fordultak el a mieinktől, szurkolóink elkötelezettségét bizonyítja, hogy rengetegen kiutaztak Pekingbe, s a gyenge szereplés ellenére sem hagyták magukra a versenyzőket.

- Kik okozták a legnagyobb csalódást?- Bár szereztek érmet, egy bronzot, a vívók mélyen a várakozás alatt maradtak. A dzsúdósok is elmaradtak a várakozástól, hat versenyző lépett tatamira, jó esetben hetedik helyezésekkel kellett beérniük. Ungvári Miklóst sajnálom, bírói tévedés fosztotta meg egy nagyon fényes éremtől. Kiváló sportoló és nagyszerű ember, biztosra veszem, hogy még nagyon sok örömöt fog nekünk szerezni. Az öttusázók szereplése is teljesen érthetetlen, olimpiai, világ- és Európa-bajnokok végeztek a vert mezőnyben, korábbi önmaguktól jócskán elmaradva, az első tízre esélyük sem volt, a húszba is alig, vagy be sem kerültek. Pedig minden feltétel adott volt számukra a felkészüléshez. Azt nem mi döntjük el, hogy egyes sportágakban a közeljövőben személycserék lesznek-e vagy sem, hanem a szövetségi illetékesek, ám természetesen konzultálunk róla. Amúgy nem vagyok annak a híve, hogy most azonnal rúgjunk ki mindenkit a gyengébben szereplőknél. Az viszont tény, beavatkozás feltétlenül szükséges, ugyanis érthetetlen, hogy néhány sportágban a korábbi sikeremberek önmaguk árnyékai voltak. Nagyon fontos, hogy mindenkiben legyen kellő önkritika és alázat, hiszen aki már átélte a sikert és a kudarcot, pontosan tudja, mit kell tennie, hogy utóbbi ne ismétlődjön meg.

- Hihetetlennek tűnik, pedig igaz, utoljára 1924-ben szerepelt ilyen gyengén a küldöttség, akkor mindössze két aranyat s kevesebb érmet nyert, mint most. - Nem számoltam utána, mikor voltunk rosszabbak, tény, hogy az utóbbi évtizedekben jobban muzsikáltunk. Tény, a magyar sportban több van, mint amit most a mieink elértek. De egy dolgot fontosnak érzek: Athénban hiába volt nyolc aranyunk, a pekingihez képest csodálatos szereplés, ha mindezt beárnyékolták a doppingesetek. Négy éve összesen húsz ügy volt, s ezek húsz százaléka hozzánk kapcsolódott. Öt esetünk volt, ami nagyon nagy szám. Senkit nem érdekeltek az aranyaink, hanem a doppingbotrá-nyok. Reggelente rettegve vártam a postát, melyik versenyzőnk akadt fenn a vizsgálaton vagy követett el vétséget. Akkor azt mondtam, az összes aranyat odaadnám, ha nem arról beszélne a világ, hogy versenyzőink egy része nem tiszta eszközökkel harcol. Most nyugodt a lelkünk, kemény, következetes lépéseket foganatosítottunk, üzentünk, hogy csak tiszta sporto-lókkal vagyunk hajlandóak együttműködni. A világon sehol sem hoztak olyan szigorú szabályt, mint mi: aki vétkezik, soha nem vehet részt a sportvilág legnagyobb seregszemléjén. Örökös kitiltással büntetjük, ugyanis doppinggal nekünk nem kell semmilyen eredmény. Ezúttal három aranyat nyertünk, nem voltak balhék, ügyek, én ennek is nagyon örülök. Valamint annak, hogy a kajakosok és kenusok hozták magukat a két arannyal, Vajda Attila remekelt, Kovács Katalin és Janics Natasa megvédte négy évvel ezelőtti címét, a férfivízilabdázók pedig zsinórban harmadszor végeztek az élen. Kásás Tamás és társai hősök lettek.

- A nemrég kinevezett sportminiszter, Gyenesei István a játékok előtt azt mondta: lehet, hogy tizenhárom aranyérmünk lesz, de az is, hogy három. Utóbbi jött be.- A nemzetek rangsorában a huszonegyedik helyen végeztünk, ami nem tragikus, előzőleg a tizenötödik és a huszadik közé vártuk magunkat, úgy gondoltuk, ez megfelel a magyar sport jelenlegi teljesítőképességének. Egy hellyel csúsztunk lejjebb.

- Fél éve elragadtatással beszélt a cselgáncsozókról, az új sikerágazatról. Leszerepeltek. De említhetnénk még sportágakat. - Az elkövetkező hetek, hónapok feladata lesz, hogy a szövetségekkel közösen kiértékeljük a szereplést. Örömteli, hogy a sportbarátok nem fordultak el a mieinktől, szurkolóink elkötelezettségét bizonyítja, hogy rengetegen kiutaztak Pekingbe, s a gyenge szereplés ellenére sem hagyták magukra a versenyzőket.

- Kik okozták a legnagyobb csalódást?- Bár szereztek érmet, egy bronzot, a vívók mélyen a várakozás alatt maradtak. A dzsúdósok is elmaradtak a várakozástól, hat versenyző lépett tatamira, jó esetben hetedik helyezésekkel kellett beérniük. Ungvári Miklóst sajnálom, bírói tévedés fosztotta meg egy nagyon fényes éremtől. Kiváló sportoló és nagyszerű ember, biztosra veszem, hogy még nagyon sok örömöt fog nekünk szerezni. Az öttusázók szereplése is teljesen érthetetlen, olimpiai, világ- és Európa-bajnokok végeztek a vert mezőnyben, korábbi önmaguktól jócskán elmaradva, az első tízre esélyük sem volt, a húszba is alig, vagy be sem kerültek. Pedig minden feltétel adott volt számukra a felkészüléshez. Azt nem mi döntjük el, hogy egyes sportágakban a közeljövőben személycserék lesznek-e vagy sem, hanem a szövetségi illetékesek, ám természetesen konzultálunk róla. Amúgy nem vagyok annak a híve, hogy most azonnal rúgjunk ki mindenkit a gyengébben szereplőknél. Az viszont tény, beavatkozás feltétlenül szükséges, ugyanis érthetetlen, hogy néhány sportágban a korábbi sikeremberek önmaguk árnyékai voltak. Nagyon fontos, hogy mindenkiben legyen kellő önkritika és alázat, hiszen aki már átélte a sikert és a kudarcot, pontosan tudja, mit kell tennie, hogy utóbbi ne ismétlődjön meg.

- Hihetetlennek tűnik, pedig igaz, utoljára 1924-ben szerepelt ilyen gyengén a küldöttség, akkor mindössze két aranyat s kevesebb érmet nyert, mint most. - Nem számoltam utána, mikor voltunk rosszabbak, tény, hogy az utóbbi évtizedekben jobban muzsikáltunk. Tény, a magyar sportban több van, mint amit most a mieink elértek. De egy dolgot fontosnak érzek: Athénban hiába volt nyolc aranyunk, a pekingihez képest csodálatos szereplés, ha mindezt beárnyékolták a doppingesetek. Négy éve összesen húsz ügy volt, s ezek húsz százaléka hozzánk kapcsolódott. Öt esetünk volt, ami nagyon nagy szám. Senkit nem érdekeltek az aranyaink, hanem a doppingbotrá-nyok. Reggelente rettegve vártam a postát, melyik versenyzőnk akadt fenn a vizsgálaton vagy követett el vétséget. Akkor azt mondtam, az összes aranyat odaadnám, ha nem arról beszélne a világ, hogy versenyzőink egy része nem tiszta eszközökkel harcol. Most nyugodt a lelkünk, kemény, következetes lépéseket foganatosítottunk, üzentünk, hogy csak tiszta sporto-lókkal vagyunk hajlandóak együttműködni. A világon sehol sem hoztak olyan szigorú szabályt, mint mi: aki vétkezik, soha nem vehet részt a sportvilág legnagyobb seregszemléjén. Örökös kitiltással büntetjük, ugyanis doppinggal nekünk nem kell semmilyen eredmény. Ezúttal három aranyat nyertünk, nem voltak balhék, ügyek, én ennek is nagyon örülök. Valamint annak, hogy a kajakosok és kenusok hozták magukat a két arannyal, Vajda Attila remekelt, Kovács Katalin és Janics Natasa megvédte négy évvel ezelőtti címét, a férfivízilabdázók pedig zsinórban harmadszor végeztek az élen. Kásás Tamás és társai hősök lettek.

- A nemrég kinevezett sportminiszter, Gyenesei István a játékok előtt azt mondta: lehet, hogy tizenhárom aranyérmünk lesz, de az is, hogy három. Utóbbi jött be.- A nemzetek rangsorában a huszonegyedik helyen végeztünk, ami nem tragikus, előzőleg a tizenötödik és a huszadik közé vártuk magunkat, úgy gondoltuk, ez megfelel a magyar sport jelenlegi teljesítőképességének. Egy hellyel csúsztunk lejjebb.

- Fél éve elragadtatással beszélt a cselgáncsozókról, az új sikerágazatról. Leszerepeltek. De említhetnénk még sportágakat. - Az elkövetkező hetek, hónapok feladata lesz, hogy a szövetségekkel közösen kiértékeljük a szereplést. Örömteli, hogy a sportbarátok nem fordultak el a mieinktől, szurkolóink elkötelezettségét bizonyítja, hogy rengetegen kiutaztak Pekingbe, s a gyenge szereplés ellenére sem hagyták magukra a versenyzőket.

- Kik okozták a legnagyobb csalódást?- Bár szereztek érmet, egy bronzot, a vívók mélyen a várakozás alatt maradtak. A dzsúdósok is elmaradtak a várakozástól, hat versenyző lépett tatamira, jó esetben hetedik helyezésekkel kellett beérniük. Ungvári Miklóst sajnálom, bírói tévedés fosztotta meg egy nagyon fényes éremtől. Kiváló sportoló és nagyszerű ember, biztosra veszem, hogy még nagyon sok örömöt fog nekünk szerezni. Az öttusázók szereplése is teljesen érthetetlen, olimpiai, világ- és Európa-bajnokok végeztek a vert mezőnyben, korábbi önmaguktól jócskán elmaradva, az első tízre esélyük sem volt, a húszba is alig, vagy be sem kerültek. Pedig minden feltétel adott volt számukra a felkészüléshez. Azt nem mi döntjük el, hogy egyes sportágakban a közeljövőben személycserék lesznek-e vagy sem, hanem a szövetségi illetékesek, ám természetesen konzultálunk róla. Amúgy nem vagyok annak a híve, hogy most azonnal rúgjunk ki mindenkit a gyengébben szereplőknél. Az viszont tény, beavatkozás feltétlenül szükséges, ugyanis érthetetlen, hogy néhány sportágban a korábbi sikeremberek önmaguk árnyékai voltak. Nagyon fontos, hogy mindenkiben legyen kellő önkritika és alázat, hiszen aki már átélte a sikert és a kudarcot, pontosan tudja, mit kell tennie, hogy utóbbi ne ismétlődjön meg.

- Hihetetlennek tűnik, pedig igaz, utoljára 1924-ben szerepelt ilyen gyengén a küldöttség, akkor mindössze két aranyat s kevesebb érmet nyert, mint most. - Nem számoltam utána, mikor voltunk rosszabbak, tény, hogy az utóbbi évtizedekben jobban muzsikáltunk. Tény, a magyar sportban több van, mint amit most a mieink elértek. De egy dolgot fontosnak érzek: Athénban hiába volt nyolc aranyunk, a pekingihez képest csodálatos szereplés, ha mindezt beárnyékolták a doppingesetek. Négy éve összesen húsz ügy volt, s ezek húsz százaléka hozzánk kapcsolódott. Öt esetünk volt, ami nagyon nagy szám. Senkit nem érdekeltek az aranyaink, hanem a doppingbotrá-nyok. Reggelente rettegve vártam a postát, melyik versenyzőnk akadt fenn a vizsgálaton vagy követett el vétséget. Akkor azt mondtam, az összes aranyat odaadnám, ha nem arról beszélne a világ, hogy versenyzőink egy része nem tiszta eszközökkel harcol. Most nyugodt a lelkünk, kemény, következetes lépéseket foganatosítottunk, üzentünk, hogy csak tiszta sporto-lókkal vagyunk hajlandóak együttműködni. A világon sehol sem hoztak olyan szigorú szabályt, mint mi: aki vétkezik, soha nem vehet részt a sportvilág legnagyobb seregszemléjén. Örökös kitiltással büntetjük, ugyanis doppinggal nekünk nem kell semmilyen eredmény. Ezúttal három aranyat nyertünk, nem voltak balhék, ügyek, én ennek is nagyon örülök. Valamint annak, hogy a kajakosok és kenusok hozták magukat a két arannyal, Vajda Attila remekelt, Kovács Katalin és Janics Natasa megvédte négy évvel ezelőtti címét, a férfivízilabdázók pedig zsinórban harmadszor végeztek az élen. Kásás Tamás és társai hősök lettek.

- A nemrég kinevezett sportminiszter, Gyenesei István a játékok előtt azt mondta: lehet, hogy tizenhárom aranyérmünk lesz, de az is, hogy három. Utóbbi jött be.- A nemzetek rangsorában a huszonegyedik helyen végeztünk, ami nem tragikus, előzőleg a tizenötödik és a huszadik közé vártuk magunkat, úgy gondoltuk, ez megfelel a magyar sport jelenlegi teljesítőképességének. Egy hellyel csúsztunk lejjebb.

- Fél éve elragadtatással beszélt a cselgáncsozókról, az új sikerágazatról. Leszerepeltek. De említhetnénk még sportágakat. - Az elkövetkező hetek, hónapok feladata lesz, hogy a szövetségekkel közösen kiértékeljük a szereplést. Örömteli, hogy a sportbarátok nem fordultak el a mieinktől, szurkolóink elkötelezettségét bizonyítja, hogy rengetegen kiutaztak Pekingbe, s a gyenge szereplés ellenére sem hagyták magukra a versenyzőket.

- Kik okozták a legnagyobb csalódást?- Bár szereztek érmet, egy bronzot, a vívók mélyen a várakozás alatt maradtak. A dzsúdósok is elmaradtak a várakozástól, hat versenyző lépett tatamira, jó esetben hetedik helyezésekkel kellett beérniük. Ungvári Miklóst sajnálom, bírói tévedés fosztotta meg egy nagyon fényes éremtől. Kiváló sportoló és nagyszerű ember, biztosra veszem, hogy még nagyon sok örömöt fog nekünk szerezni. Az öttusázók szereplése is teljesen érthetetlen, olimpiai, világ- és Európa-bajnokok végeztek a vert mezőnyben, korábbi önmaguktól jócskán elmaradva, az első tízre esélyük sem volt, a húszba is alig, vagy be sem kerültek. Pedig minden feltétel adott volt számukra a felkészüléshez. Azt nem mi döntjük el, hogy egyes sportágakban a közeljövőben személycserék lesznek-e vagy sem, hanem a szövetségi illetékesek, ám természetesen konzultálunk róla. Amúgy nem vagyok annak a híve, hogy most azonnal rúgjunk ki mindenkit a gyengébben szereplőknél. Az viszont tény, beavatkozás feltétlenül szükséges, ugyanis érthetetlen, hogy néhány sportágban a korábbi sikeremberek önmaguk árnyékai voltak. Nagyon fontos, hogy mindenkiben legyen kellő önkritika és alázat, hiszen aki már átélte a sikert és a kudarcot, pontosan tudja, mit kell tennie, hogy utóbbi ne ismétlődjön meg.

- Hihetetlennek tűnik, pedig igaz, utoljára 1924-ben szerepelt ilyen gyengén a küldöttség, akkor mindössze két aranyat s kevesebb érmet nyert, mint most. - Nem számoltam utána, mikor voltunk rosszabbak, tény, hogy az utóbbi évtizedekben jobban muzsikáltunk. Tény, a magyar sportban több van, mint amit most a mieink elértek. De egy dolgot fontosnak érzek: Athénban hiába volt nyolc aranyunk, a pekingihez képest csodálatos szereplés, ha mindezt beárnyékolták a doppingesetek. Négy éve összesen húsz ügy volt, s ezek húsz százaléka hozzánk kapcsolódott. Öt esetünk volt, ami nagyon nagy szám. Senkit nem érdekeltek az aranyaink, hanem a doppingbotrá-nyok. Reggelente rettegve vártam a postát, melyik versenyzőnk akadt fenn a vizsgálaton vagy követett el vétséget. Akkor azt mondtam, az összes aranyat odaadnám, ha nem arról beszélne a világ, hogy versenyzőink egy része nem tiszta eszközökkel harcol. Most nyugodt a lelkünk, kemény, következetes lépéseket foganatosítottunk, üzentünk, hogy csak tiszta sporto-lókkal vagyunk hajlandóak együttműködni. A világon sehol sem hoztak olyan szigorú szabályt, mint mi: aki vétkezik, soha nem vehet részt a sportvilág legnagyobb seregszemléjén. Örökös kitiltással büntetjük, ugyanis doppinggal nekünk nem kell semmilyen eredmény. Ezúttal három aranyat nyertünk, nem voltak balhék, ügyek, én ennek is nagyon örülök. Valamint annak, hogy a kajakosok és kenusok hozták magukat a két arannyal, Vajda Attila remekelt, Kovács Katalin és Janics Natasa megvédte négy évvel ezelőtti címét, a férfivízilabdázók pedig zsinórban harmadszor végeztek az élen. Kásás Tamás és társai hősök lettek.

- Fél éve elragadtatással beszélt a cselgáncsozókról, az új sikerágazatról. Leszerepeltek. De említhetnénk még sportágakat. - Az elkövetkező hetek, hónapok feladata lesz, hogy a szövetségekkel közösen kiértékeljük a szereplést. Örömteli, hogy a sportbarátok nem fordultak el a mieinktől, szurkolóink elkötelezettségét bizonyítja, hogy rengetegen kiutaztak Pekingbe, s a gyenge szereplés ellenére sem hagyták magukra a versenyzőket.

- Kik okozták a legnagyobb csalódást?- Bár szereztek érmet, egy bronzot, a vívók mélyen a várakozás alatt maradtak. A dzsúdósok is elmaradtak a várakozástól, hat versenyző lépett tatamira, jó esetben hetedik helyezésekkel kellett beérniük. Ungvári Miklóst sajnálom, bírói tévedés fosztotta meg egy nagyon fényes éremtől. Kiváló sportoló és nagyszerű ember, biztosra veszem, hogy még nagyon sok örömöt fog nekünk szerezni. Az öttusázók szereplése is teljesen érthetetlen, olimpiai, világ- és Európa-bajnokok végeztek a vert mezőnyben, korábbi önmaguktól jócskán elmaradva, az első tízre esélyük sem volt, a húszba is alig, vagy be sem kerültek. Pedig minden feltétel adott volt számukra a felkészüléshez. Azt nem mi döntjük el, hogy egyes sportágakban a közeljövőben személycserék lesznek-e vagy sem, hanem a szövetségi illetékesek, ám természetesen konzultálunk róla. Amúgy nem vagyok annak a híve, hogy most azonnal rúgjunk ki mindenkit a gyengébben szereplőknél. Az viszont tény, beavatkozás feltétlenül szükséges, ugyanis érthetetlen, hogy néhány sportágban a korábbi sikeremberek önmaguk árnyékai voltak. Nagyon fontos, hogy mindenkiben legyen kellő önkritika és alázat, hiszen aki már átélte a sikert és a kudarcot, pontosan tudja, mit kell tennie, hogy utóbbi ne ismétlődjön meg.

- Hihetetlennek tűnik, pedig igaz, utoljára 1924-ben szerepelt ilyen gyengén a küldöttség, akkor mindössze két aranyat s kevesebb érmet nyert, mint most. - Nem számoltam utána, mikor voltunk rosszabbak, tény, hogy az utóbbi évtizedekben jobban muzsikáltunk. Tény, a magyar sportban több van, mint amit most a mieink elértek. De egy dolgot fontosnak érzek: Athénban hiába volt nyolc aranyunk, a pekingihez képest csodálatos szereplés, ha mindezt beárnyékolták a doppingesetek. Négy éve összesen húsz ügy volt, s ezek húsz százaléka hozzánk kapcsolódott. Öt esetünk volt, ami nagyon nagy szám. Senkit nem érdekeltek az aranyaink, hanem a doppingbotrá-nyok. Reggelente rettegve vártam a postát, melyik versenyzőnk akadt fenn a vizsgálaton vagy követett el vétséget. Akkor azt mondtam, az összes aranyat odaadnám, ha nem arról beszélne a világ, hogy versenyzőink egy része nem tiszta eszközökkel harcol. Most nyugodt a lelkünk, kemény, következetes lépéseket foganatosítottunk, üzentünk, hogy csak tiszta sporto-lókkal vagyunk hajlandóak együttműködni. A világon sehol sem hoztak olyan szigorú szabályt, mint mi: aki vétkezik, soha nem vehet részt a sportvilág legnagyobb seregszemléjén. Örökös kitiltással büntetjük, ugyanis doppinggal nekünk nem kell semmilyen eredmény. Ezúttal három aranyat nyertünk, nem voltak balhék, ügyek, én ennek is nagyon örülök. Valamint annak, hogy a kajakosok és kenusok hozták magukat a két arannyal, Vajda Attila remekelt, Kovács Katalin és Janics Natasa megvédte négy évvel ezelőtti címét, a férfivízilabdázók pedig zsinórban harmadszor végeztek az élen. Kásás Tamás és társai hősök lettek.

- Fél éve elragadtatással beszélt a cselgáncsozókról, az új sikerágazatról. Leszerepeltek. De említhetnénk még sportágakat. - Az elkövetkező hetek, hónapok feladata lesz, hogy a szövetségekkel közösen kiértékeljük a szereplést. Örömteli, hogy a sportbarátok nem fordultak el a mieinktől, szurkolóink elkötelezettségét bizonyítja, hogy rengetegen kiutaztak Pekingbe, s a gyenge szereplés ellenére sem hagyták magukra a versenyzőket.

- Kik okozták a legnagyobb csalódást?- Bár szereztek érmet, egy bronzot, a vívók mélyen a várakozás alatt maradtak. A dzsúdósok is elmaradtak a várakozástól, hat versenyző lépett tatamira, jó esetben hetedik helyezésekkel kellett beérniük. Ungvári Miklóst sajnálom, bírói tévedés fosztotta meg egy nagyon fényes éremtől. Kiváló sportoló és nagyszerű ember, biztosra veszem, hogy még nagyon sok örömöt fog nekünk szerezni. Az öttusázók szereplése is teljesen érthetetlen, olimpiai, világ- és Európa-bajnokok végeztek a vert mezőnyben, korábbi önmaguktól jócskán elmaradva, az első tízre esélyük sem volt, a húszba is alig, vagy be sem kerültek. Pedig minden feltétel adott volt számukra a felkészüléshez. Azt nem mi döntjük el, hogy egyes sportágakban a közeljövőben személycserék lesznek-e vagy sem, hanem a szövetségi illetékesek, ám természetesen konzultálunk róla. Amúgy nem vagyok annak a híve, hogy most azonnal rúgjunk ki mindenkit a gyengébben szereplőknél. Az viszont tény, beavatkozás feltétlenül szükséges, ugyanis érthetetlen, hogy néhány sportágban a korábbi sikeremberek önmaguk árnyékai voltak. Nagyon fontos, hogy mindenkiben legyen kellő önkritika és alázat, hiszen aki már átélte a sikert és a kudarcot, pontosan tudja, mit kell tennie, hogy utóbbi ne ismétlődjön meg.

- Hihetetlennek tűnik, pedig igaz, utoljára 1924-ben szerepelt ilyen gyengén a küldöttség, akkor mindössze két aranyat s kevesebb érmet nyert, mint most. - Nem számoltam utána, mikor voltunk rosszabbak, tény, hogy az utóbbi évtizedekben jobban muzsikáltunk. Tény, a magyar sportban több van, mint amit most a mieink elértek. De egy dolgot fontosnak érzek: Athénban hiába volt nyolc aranyunk, a pekingihez képest csodálatos szereplés, ha mindezt beárnyékolták a doppingesetek. Négy éve összesen húsz ügy volt, s ezek húsz százaléka hozzánk kapcsolódott. Öt esetünk volt, ami nagyon nagy szám. Senkit nem érdekeltek az aranyaink, hanem a doppingbotrá-nyok. Reggelente rettegve vártam a postát, melyik versenyzőnk akadt fenn a vizsgálaton vagy követett el vétséget. Akkor azt mondtam, az összes aranyat odaadnám, ha nem arról beszélne a világ, hogy versenyzőink egy része nem tiszta eszközökkel harcol. Most nyugodt a lelkünk, kemény, következetes lépéseket foganatosítottunk, üzentünk, hogy csak tiszta sporto-lókkal vagyunk hajlandóak együttműködni. A világon sehol sem hoztak olyan szigorú szabályt, mint mi: aki vétkezik, soha nem vehet részt a sportvilág legnagyobb seregszemléjén. Örökös kitiltással büntetjük, ugyanis doppinggal nekünk nem kell semmilyen eredmény. Ezúttal három aranyat nyertünk, nem voltak balhék, ügyek, én ennek is nagyon örülök. Valamint annak, hogy a kajakosok és kenusok hozták magukat a két arannyal, Vajda Attila remekelt, Kovács Katalin és Janics Natasa megvédte négy évvel ezelőtti címét, a férfivízilabdázók pedig zsinórban harmadszor végeztek az élen. Kásás Tamás és társai hősök lettek.

- Kik okozták a legnagyobb csalódást?- Bár szereztek érmet, egy bronzot, a vívók mélyen a várakozás alatt maradtak. A dzsúdósok is elmaradtak a várakozástól, hat versenyző lépett tatamira, jó esetben hetedik helyezésekkel kellett beérniük. Ungvári Miklóst sajnálom, bírói tévedés fosztotta meg egy nagyon fényes éremtől. Kiváló sportoló és nagyszerű ember, biztosra veszem, hogy még nagyon sok örömöt fog nekünk szerezni. Az öttusázók szereplése is teljesen érthetetlen, olimpiai, világ- és Európa-bajnokok végeztek a vert mezőnyben, korábbi önmaguktól jócskán elmaradva, az első tízre esélyük sem volt, a húszba is alig, vagy be sem kerültek. Pedig minden feltétel adott volt számukra a felkészüléshez. Azt nem mi döntjük el, hogy egyes sportágakban a közeljövőben személycserék lesznek-e vagy sem, hanem a szövetségi illetékesek, ám természetesen konzultálunk róla. Amúgy nem vagyok annak a híve, hogy most azonnal rúgjunk ki mindenkit a gyengébben szereplőknél. Az viszont tény, beavatkozás feltétlenül szükséges, ugyanis érthetetlen, hogy néhány sportágban a korábbi sikeremberek önmaguk árnyékai voltak. Nagyon fontos, hogy mindenkiben legyen kellő önkritika és alázat, hiszen aki már átélte a sikert és a kudarcot, pontosan tudja, mit kell tennie, hogy utóbbi ne ismétlődjön meg.

- Hihetetlennek tűnik, pedig igaz, utoljára 1924-ben szerepelt ilyen gyengén a küldöttség, akkor mindössze két aranyat s kevesebb érmet nyert, mint most. - Nem számoltam utána, mikor voltunk rosszabbak, tény, hogy az utóbbi évtizedekben jobban muzsikáltunk. Tény, a magyar sportban több van, mint amit most a mieink elértek. De egy dolgot fontosnak érzek: Athénban hiába volt nyolc aranyunk, a pekingihez képest csodálatos szereplés, ha mindezt beárnyékolták a doppingesetek. Négy éve összesen húsz ügy volt, s ezek húsz százaléka hozzánk kapcsolódott. Öt esetünk volt, ami nagyon nagy szám. Senkit nem érdekeltek az aranyaink, hanem a doppingbotrá-nyok. Reggelente rettegve vártam a postát, melyik versenyzőnk akadt fenn a vizsgálaton vagy követett el vétséget. Akkor azt mondtam, az összes aranyat odaadnám, ha nem arról beszélne a világ, hogy versenyzőink egy része nem tiszta eszközökkel harcol. Most nyugodt a lelkünk, kemény, következetes lépéseket foganatosítottunk, üzentünk, hogy csak tiszta sporto-lókkal vagyunk hajlandóak együttműködni. A világon sehol sem hoztak olyan szigorú szabályt, mint mi: aki vétkezik, soha nem vehet részt a sportvilág legnagyobb seregszemléjén. Örökös kitiltással büntetjük, ugyanis doppinggal nekünk nem kell semmilyen eredmény. Ezúttal három aranyat nyertünk, nem voltak balhék, ügyek, én ennek is nagyon örülök. Valamint annak, hogy a kajakosok és kenusok hozták magukat a két arannyal, Vajda Attila remekelt, Kovács Katalin és Janics Natasa megvédte négy évvel ezelőtti címét, a férfivízilabdázók pedig zsinórban harmadszor végeztek az élen. Kásás Tamás és társai hősök lettek.

- Kik okozták a legnagyobb csalódást?- Bár szereztek érmet, egy bronzot, a vívók mélyen a várakozás alatt maradtak. A dzsúdósok is elmaradtak a várakozástól, hat versenyző lépett tatamira, jó esetben hetedik helyezésekkel kellett beérniük. Ungvári Miklóst sajnálom, bírói tévedés fosztotta meg egy nagyon fényes éremtől. Kiváló sportoló és nagyszerű ember, biztosra veszem, hogy még nagyon sok örömöt fog nekünk szerezni. Az öttusázók szereplése is teljesen érthetetlen, olimpiai, világ- és Európa-bajnokok végeztek a vert mezőnyben, korábbi önmaguktól jócskán elmaradva, az első tízre esélyük sem volt, a húszba is alig, vagy be sem kerültek. Pedig minden feltétel adott volt számukra a felkészüléshez. Azt nem mi döntjük el, hogy egyes sportágakban a közeljövőben személycserék lesznek-e vagy sem, hanem a szövetségi illetékesek, ám természetesen konzultálunk róla. Amúgy nem vagyok annak a híve, hogy most azonnal rúgjunk ki mindenkit a gyengébben szereplőknél. Az viszont tény, beavatkozás feltétlenül szükséges, ugyanis érthetetlen, hogy néhány sportágban a korábbi sikeremberek önmaguk árnyékai voltak. Nagyon fontos, hogy mindenkiben legyen kellő önkritika és alázat, hiszen aki már átélte a sikert és a kudarcot, pontosan tudja, mit kell tennie, hogy utóbbi ne ismétlődjön meg.

- Hihetetlennek tűnik, pedig igaz, utoljára 1924-ben szerepelt ilyen gyengén a küldöttség, akkor mindössze két aranyat s kevesebb érmet nyert, mint most. - Nem számoltam utána, mikor voltunk rosszabbak, tény, hogy az utóbbi évtizedekben jobban muzsikáltunk. Tény, a magyar sportban több van, mint amit most a mieink elértek. De egy dolgot fontosnak érzek: Athénban hiába volt nyolc aranyunk, a pekingihez képest csodálatos szereplés, ha mindezt beárnyékolták a doppingesetek. Négy éve összesen húsz ügy volt, s ezek húsz százaléka hozzánk kapcsolódott. Öt esetünk volt, ami nagyon nagy szám. Senkit nem érdekeltek az aranyaink, hanem a doppingbotrá-nyok. Reggelente rettegve vártam a postát, melyik versenyzőnk akadt fenn a vizsgálaton vagy követett el vétséget. Akkor azt mondtam, az összes aranyat odaadnám, ha nem arról beszélne a világ, hogy versenyzőink egy része nem tiszta eszközökkel harcol. Most nyugodt a lelkünk, kemény, következetes lépéseket foganatosítottunk, üzentünk, hogy csak tiszta sporto-lókkal vagyunk hajlandóak együttműködni. A világon sehol sem hoztak olyan szigorú szabályt, mint mi: aki vétkezik, soha nem vehet részt a sportvilág legnagyobb seregszemléjén. Örökös kitiltással büntetjük, ugyanis doppinggal nekünk nem kell semmilyen eredmény. Ezúttal három aranyat nyertünk, nem voltak balhék, ügyek, én ennek is nagyon örülök. Valamint annak, hogy a kajakosok és kenusok hozták magukat a két arannyal, Vajda Attila remekelt, Kovács Katalin és Janics Natasa megvédte négy évvel ezelőtti címét, a férfivízilabdázók pedig zsinórban harmadszor végeztek az élen. Kásás Tamás és társai hősök lettek.

- Hihetetlennek tűnik, pedig igaz, utoljára 1924-ben szerepelt ilyen gyengén a küldöttség, akkor mindössze két aranyat s kevesebb érmet nyert, mint most. - Nem számoltam utána, mikor voltunk rosszabbak, tény, hogy az utóbbi évtizedekben jobban muzsikáltunk. Tény, a magyar sportban több van, mint amit most a mieink elértek. De egy dolgot fontosnak érzek: Athénban hiába volt nyolc aranyunk, a pekingihez képest csodálatos szereplés, ha mindezt beárnyékolták a doppingesetek. Négy éve összesen húsz ügy volt, s ezek húsz százaléka hozzánk kapcsolódott. Öt esetünk volt, ami nagyon nagy szám. Senkit nem érdekeltek az aranyaink, hanem a doppingbotrá-nyok. Reggelente rettegve vártam a postát, melyik versenyzőnk akadt fenn a vizsgálaton vagy követett el vétséget. Akkor azt mondtam, az összes aranyat odaadnám, ha nem arról beszélne a világ, hogy versenyzőink egy része nem tiszta eszközökkel harcol. Most nyugodt a lelkünk, kemény, következetes lépéseket foganatosítottunk, üzentünk, hogy csak tiszta sporto-lókkal vagyunk hajlandóak együttműködni. A világon sehol sem hoztak olyan szigorú szabályt, mint mi: aki vétkezik, soha nem vehet részt a sportvilág legnagyobb seregszemléjén. Örökös kitiltással büntetjük, ugyanis doppinggal nekünk nem kell semmilyen eredmény. Ezúttal három aranyat nyertünk, nem voltak balhék, ügyek, én ennek is nagyon örülök. Valamint annak, hogy a kajakosok és kenusok hozták magukat a két arannyal, Vajda Attila remekelt, Kovács Katalin és Janics Natasa megvédte négy évvel ezelőtti címét, a férfivízilabdázók pedig zsinórban harmadszor végeztek az élen. Kásás Tamás és társai hősök lettek.

- Hihetetlennek tűnik, pedig igaz, utoljára 1924-ben szerepelt ilyen gyengén a küldöttség, akkor mindössze két aranyat s kevesebb érmet nyert, mint most. - Nem számoltam utána, mikor voltunk rosszabbak, tény, hogy az utóbbi évtizedekben jobban muzsikáltunk. Tény, a magyar sportban több van, mint amit most a mieink elértek. De egy dolgot fontosnak érzek: Athénban hiába volt nyolc aranyunk, a pekingihez képest csodálatos szereplés, ha mindezt beárnyékolták a doppingesetek. Négy éve összesen húsz ügy volt, s ezek húsz százaléka hozzánk kapcsolódott. Öt esetünk volt, ami nagyon nagy szám. Senkit nem érdekeltek az aranyaink, hanem a doppingbotrá-nyok. Reggelente rettegve vártam a postát, melyik versenyzőnk akadt fenn a vizsgálaton vagy követett el vétséget. Akkor azt mondtam, az összes aranyat odaadnám, ha nem arról beszélne a világ, hogy versenyzőink egy része nem tiszta eszközökkel harcol. Most nyugodt a lelkünk, kemény, következetes lépéseket foganatosítottunk, üzentünk, hogy csak tiszta sporto-lókkal vagyunk hajlandóak együttműködni. A világon sehol sem hoztak olyan szigorú szabályt, mint mi: aki vétkezik, soha nem vehet részt a sportvilág legnagyobb seregszemléjén. Örökös kitiltással büntetjük, ugyanis doppinggal nekünk nem kell semmilyen eredmény. Ezúttal három aranyat nyertünk, nem voltak balhék, ügyek, én ennek is nagyon örülök. Valamint annak, hogy a kajakosok és kenusok hozták magukat a két arannyal, Vajda Attila remekelt, Kovács Katalin és Janics Natasa megvédte négy évvel ezelőtti címét, a férfivízilabdázók pedig zsinórban harmadszor végeztek az élen. Kásás Tamás és társai hősök lettek.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!