upMenedzseri feladatok

Évtizedeken át, a kommunizmus időszakában hivatalosan senki sem szerződhetett külföldre, maradt a disszidálás, sokan választották ezt a megoldást a hetvenes évek végén is. Aztán nagy nehezen engedélyezték a külföldi munkavállalást, igaz, eleinte csak 30. életévüket betöltött játékosok mehettek nyugatra, már túl a pályafutásuk zenitjén. Az első fecske a nyolc- vanas évek elején Bálint László, a Báró , az FTC söprögetője volt, aki Belgiumban próbált szerencsét, majd mehettek a többiek is. Ma szabad a vásár.

Az egyik legsikeresebb - válogatott labdarúgók sorát képviselő - menedzser, Vörösbaranyi József mesélt a játékosok kiárusításáról.

- Napi tíz-tizenként óra munkával telik ilyenkor, át-igazolási időszak idején. Manapság nem könnyű magyar futballistát eladni, de ha valaki megtalálja a megfelelő csapatot, nem lehetetlen. Ha a játékos szerződése itthon lejár, a dolog könnyebb. Ha élő szerződése van, az nehezíti a dolgot, lévén a klubjával is egyezkedni kell. Sok múlik a nemzeti együttesen, valamint a klubcsapatokon, nem mindegy, hogyan szerepelnek a nemzetközi porondon. Ha sikeresek, az a játékosokat is jócskán felértékeli.

- Akkor önöknek mostanában nincs könnyű dolguk...

- Valóban egyszerűbb lenne, ha a válogatott tétmeccseket nyerne, s eljutna világversenyre, a klubok pedig nem búcsúznának az első fordulóban a nemzetközi kupákban. Magyarországon három-négy iroda van, amely komolynak számít. A CMG, amely leginkább az MTK fiataljait képviseli, továbbá Vladan Filipovics és két korábbi válogatott labdarúgó, Hrutka János és Szalma József is jól dolgozik. Rendkívül korrekt viszonyt ápolok mindegyikükkel.

- Mely országot érdemes leginkább megcélozni?

- Úgy tűnik, most Anglia az elsőszámú célpont, rengeteg pénz mozog ott a futballban, s időben, pontosan fizetnek. Amiben a menedzser és a játékos megállapodik, azt meg is kapja. Ráadásul akik kikerültek a Premiershipbe és a másodosztálynak számító Championshipbe, nem égtek meg, mi több, letették a névjegyüket. Emiatt van kereslet a magyar játékosokra.

- Ön melyik eladást tartja a legnagyobb bravúrjának?

- Egy európai irodának vagyok a magyarországi képviselete, osztrák és német üzletemberek, valamint ismert futballisták alapították. Tíz éve foglalkozom ezzel. A csatár Ferenczi Istvánt kezdtem képviselni, úgy ítéltem meg, ez hiányszakma, nem voltak igazán modern eszközökkel dolgozó menedzserek. Olyanból volt sok, aki szerencsével kivitt játékost. De ők jobbára külföldön élő magyarok, akik megismerkedtek kinti klubvezetőkkel, s így kerülhettek ki honfitársaink. Nem voltak sokan a piacon, másodikként kaptam meg a licencemet hat esztendeje. Az MLSZ átigazolási szabályzatában szerepel, csak ilyen papírral dolgozhat bárki is. Vizsgáztunk, a FIFA által kiadott tesztet kellett kitölteni.

- A hírek szerint komoly kauciót is le kell tenni.

- Nem kell. Hatszázötvenezer forint volt a vizsgadíj, s biztosítást kellett kötni, ami húszmillió forintig ad garanciát. Ez nekem éves szinten másfél millió forintba kerül. Ez a labdarúgót védi abban az esetben, ha én butaságot csinálok, a játékost átverem, illetve olyan üzletbe viszem bele, ami számára hátrányos.

- Volt erre példa?

- Nem. Nem vesztem össze egyetlen, általam képviselt labdarúgóval sem. A szerződéskötéseket hosszú, idő-igényes egyeztetések előzik meg, a játékos helyett nem írhatok alá, ő fogadja el, s köti a megállapodást. Természetesen előfordult, hogy a közös munka nem volt sikeres, védencem gyorsan távozott.

- A hazatérő labdarúgók mindegyike elmondja: ő érzése szerint remekül helyt-állt, sőt, kiválóan futballozott, ám az új edző pikkelt rá.

- Van olyan is, hogy valaki nem nyújt megfelelőt, s elküldik. De tudok más példát is. Ferenczi István Szófiában hat meccsen öt gólt lőtt, mégis elzavarták, mert más érdekek játszottak szerepet. Később derült ki, mi volt a háttérben. Keleten kiszámíthatatlanabb a helyzet, Nyugat-Európában tisztábbak a viszonyok.

- Hallani legendákat: úgy köttetnek zsíros üzletek, hogy a menedzserek lefizetik az edzőt vagy az igazgatót. Igazak ezek a híresztelések?

- Ilyet nem tapasztaltam. Mi túl kicsik vagyunk ahhoz, hogy lefizessünk bárkit is. Meséltek róla, de ezzel nem találkoztam. A magyar labdarúgók eladását leginkább az könnyítené meg, ha javulna a futballunk. 83 játékossal van szerződésem. Ha kijutnánk világversenyre és csapatunk lenne a BL csoportkörében, a játékosokat könnyen el lehetne adni. A jelenleginél jóval magasabb áron. Most egy hazai, szerződéssel rendelkező futballista ára 200 ezer eurótól másfél millióig terjedhet. Azon múlik, milyen poszton bevethető az illető, hány éves, mennyire tehetős klub keresi. Kicsit későn kezdtem, már fogyott a pénz a futballban, korábban nagyobb pénzek mozogtak, a magyar és a nemzetközi fociban is érzékelhető volt a hanyatlás. Azzal együtt sem panaszkodom, hiszen kötöttem olyan megállapodásokat, amelyek egyértelműen sikeresek voltak. Ferenczit és Kabát Pétert remek feltételekkel adtam el a Levszki Szófiának, Ferenczit nemrégiben az angol a Barnsley együtteséhez. Később Kabátot Törökországba, majd Ausztriába. Kenesei Krisztiánt és Kovács Zoltánt Kínába, s rajtam, illetve a kollégámon keresztül került Torghelle a Crystal Palace-hoz, a Panathinaikoshoz, majd a PAOK-hoz. De a közelmúlt talán legnagyobb bravúrja Priskin Tamás eladása volt Watfordba. Amit sajnálni fogok, amíg élek, Ferenczihez kötődik. Tíz éve jelentkezett érte a Marseille, végül egy jogi vitán elbukott a dolog.

- A menedzserek jól élnek ebből az üzletből?

- Mások pénzügyeit nem ismerem. Én nyugodtan, jól élek. A menedzser csak egy helyről kaphat pénzt. Ha a játékossal van szerződése, tőle, ha nem, akkor az egyesülettől. Én mindig a játékossal állapodok meg, a FIFA által szabott összegeket vehetjük fel, ami a labdarúgó keresetének 7-10 százaléka. Én csak akkor kapok pénzt, ha a labdarúgó már hozzájutott a sajátjához. Sokat költünk, a telefonszámlám ilyenkor, átigazolási időszakban nyolcszázezer forint, s vannak egyéb költségek is. Ha meghívok valakit, nézze meg a játékosomat, a repülőjegyet és a szállást nem én fizetem, de az egyéb költségek - étterem, utazás - engem terhelnek. Költeni kell a későbbi nagy üzlet reményében.

Az egyik legsikeresebb - válogatott labdarúgók sorát képviselő - menedzser, Vörösbaranyi József mesélt a játékosok kiárusításáról.

- Napi tíz-tizenként óra munkával telik ilyenkor, át-igazolási időszak idején. Manapság nem könnyű magyar futballistát eladni, de ha valaki megtalálja a megfelelő csapatot, nem lehetetlen. Ha a játékos szerződése itthon lejár, a dolog könnyebb. Ha élő szerződése van, az nehezíti a dolgot, lévén a klubjával is egyezkedni kell. Sok múlik a nemzeti együttesen, valamint a klubcsapatokon, nem mindegy, hogyan szerepelnek a nemzetközi porondon. Ha sikeresek, az a játékosokat is jócskán felértékeli.

- Akkor önöknek mostanában nincs könnyű dolguk...

- Valóban egyszerűbb lenne, ha a válogatott tétmeccseket nyerne, s eljutna világversenyre, a klubok pedig nem búcsúznának az első fordulóban a nemzetközi kupákban. Magyarországon három-négy iroda van, amely komolynak számít. A CMG, amely leginkább az MTK fiataljait képviseli, továbbá Vladan Filipovics és két korábbi válogatott labdarúgó, Hrutka János és Szalma József is jól dolgozik. Rendkívül korrekt viszonyt ápolok mindegyikükkel.

- Mely országot érdemes leginkább megcélozni?

- Úgy tűnik, most Anglia az elsőszámú célpont, rengeteg pénz mozog ott a futballban, s időben, pontosan fizetnek. Amiben a menedzser és a játékos megállapodik, azt meg is kapja. Ráadásul akik kikerültek a Premiershipbe és a másodosztálynak számító Championshipbe, nem égtek meg, mi több, letették a névjegyüket. Emiatt van kereslet a magyar játékosokra.

- Ön melyik eladást tartja a legnagyobb bravúrjának?

- Egy európai irodának vagyok a magyarországi képviselete, osztrák és német üzletemberek, valamint ismert futballisták alapították. Tíz éve foglalkozom ezzel. A csatár Ferenczi Istvánt kezdtem képviselni, úgy ítéltem meg, ez hiányszakma, nem voltak igazán modern eszközökkel dolgozó menedzserek. Olyanból volt sok, aki szerencsével kivitt játékost. De ők jobbára külföldön élő magyarok, akik megismerkedtek kinti klubvezetőkkel, s így kerülhettek ki honfitársaink. Nem voltak sokan a piacon, másodikként kaptam meg a licencemet hat esztendeje. Az MLSZ átigazolási szabályzatában szerepel, csak ilyen papírral dolgozhat bárki is. Vizsgáztunk, a FIFA által kiadott tesztet kellett kitölteni.

- A hírek szerint komoly kauciót is le kell tenni.

- Nem kell. Hatszázötvenezer forint volt a vizsgadíj, s biztosítást kellett kötni, ami húszmillió forintig ad garanciát. Ez nekem éves szinten másfél millió forintba kerül. Ez a labdarúgót védi abban az esetben, ha én butaságot csinálok, a játékost átverem, illetve olyan üzletbe viszem bele, ami számára hátrányos.

- Volt erre példa?

- Nem. Nem vesztem össze egyetlen, általam képviselt labdarúgóval sem. A szerződéskötéseket hosszú, idő-igényes egyeztetések előzik meg, a játékos helyett nem írhatok alá, ő fogadja el, s köti a megállapodást. Természetesen előfordult, hogy a közös munka nem volt sikeres, védencem gyorsan távozott.

- A hazatérő labdarúgók mindegyike elmondja: ő érzése szerint remekül helyt-állt, sőt, kiválóan futballozott, ám az új edző pikkelt rá.

- Van olyan is, hogy valaki nem nyújt megfelelőt, s elküldik. De tudok más példát is. Ferenczi István Szófiában hat meccsen öt gólt lőtt, mégis elzavarták, mert más érdekek játszottak szerepet. Később derült ki, mi volt a háttérben. Keleten kiszámíthatatlanabb a helyzet, Nyugat-Európában tisztábbak a viszonyok.

- Hallani legendákat: úgy köttetnek zsíros üzletek, hogy a menedzserek lefizetik az edzőt vagy az igazgatót. Igazak ezek a híresztelések?

- Ilyet nem tapasztaltam. Mi túl kicsik vagyunk ahhoz, hogy lefizessünk bárkit is. Meséltek róla, de ezzel nem találkoztam. A magyar labdarúgók eladását leginkább az könnyítené meg, ha javulna a futballunk. 83 játékossal van szerződésem. Ha kijutnánk világversenyre és csapatunk lenne a BL csoportkörében, a játékosokat könnyen el lehetne adni. A jelenleginél jóval magasabb áron. Most egy hazai, szerződéssel rendelkező futballista ára 200 ezer eurótól másfél millióig terjedhet. Azon múlik, milyen poszton bevethető az illető, hány éves, mennyire tehetős klub keresi. Kicsit későn kezdtem, már fogyott a pénz a futballban, korábban nagyobb pénzek mozogtak, a magyar és a nemzetközi fociban is érzékelhető volt a hanyatlás. Azzal együtt sem panaszkodom, hiszen kötöttem olyan megállapodásokat, amelyek egyértelműen sikeresek voltak. Ferenczit és Kabát Pétert remek feltételekkel adtam el a Levszki Szófiának, Ferenczit nemrégiben az angol a Barnsley együtteséhez. Később Kabátot Törökországba, majd Ausztriába. Kenesei Krisztiánt és Kovács Zoltánt Kínába, s rajtam, illetve a kollégámon keresztül került Torghelle a Crystal Palace-hoz, a Panathinaikoshoz, majd a PAOK-hoz. De a közelmúlt talán legnagyobb bravúrja Priskin Tamás eladása volt Watfordba. Amit sajnálni fogok, amíg élek, Ferenczihez kötődik. Tíz éve jelentkezett érte a Marseille, végül egy jogi vitán elbukott a dolog.

- A menedzserek jól élnek ebből az üzletből?

- Mások pénzügyeit nem ismerem. Én nyugodtan, jól élek. A menedzser csak egy helyről kaphat pénzt. Ha a játékossal van szerződése, tőle, ha nem, akkor az egyesülettől. Én mindig a játékossal állapodok meg, a FIFA által szabott összegeket vehetjük fel, ami a labdarúgó keresetének 7-10 százaléka. Én csak akkor kapok pénzt, ha a labdarúgó már hozzájutott a sajátjához. Sokat költünk, a telefonszámlám ilyenkor, átigazolási időszakban nyolcszázezer forint, s vannak egyéb költségek is. Ha meghívok valakit, nézze meg a játékosomat, a repülőjegyet és a szállást nem én fizetem, de az egyéb költségek - étterem, utazás - engem terhelnek. Költeni kell a későbbi nagy üzlet reményében.

Az egyik legsikeresebb - válogatott labdarúgók sorát képviselő - menedzser, Vörösbaranyi József mesélt a játékosok kiárusításáról.

- Napi tíz-tizenként óra munkával telik ilyenkor, át-igazolási időszak idején. Manapság nem könnyű magyar futballistát eladni, de ha valaki megtalálja a megfelelő csapatot, nem lehetetlen. Ha a játékos szerződése itthon lejár, a dolog könnyebb. Ha élő szerződése van, az nehezíti a dolgot, lévén a klubjával is egyezkedni kell. Sok múlik a nemzeti együttesen, valamint a klubcsapatokon, nem mindegy, hogyan szerepelnek a nemzetközi porondon. Ha sikeresek, az a játékosokat is jócskán felértékeli.

- Akkor önöknek mostanában nincs könnyű dolguk...

- Valóban egyszerűbb lenne, ha a válogatott tétmeccseket nyerne, s eljutna világversenyre, a klubok pedig nem búcsúznának az első fordulóban a nemzetközi kupákban. Magyarországon három-négy iroda van, amely komolynak számít. A CMG, amely leginkább az MTK fiataljait képviseli, továbbá Vladan Filipovics és két korábbi válogatott labdarúgó, Hrutka János és Szalma József is jól dolgozik. Rendkívül korrekt viszonyt ápolok mindegyikükkel.

- Mely országot érdemes leginkább megcélozni?

- Úgy tűnik, most Anglia az elsőszámú célpont, rengeteg pénz mozog ott a futballban, s időben, pontosan fizetnek. Amiben a menedzser és a játékos megállapodik, azt meg is kapja. Ráadásul akik kikerültek a Premiershipbe és a másodosztálynak számító Championshipbe, nem égtek meg, mi több, letették a névjegyüket. Emiatt van kereslet a magyar játékosokra.

- Ön melyik eladást tartja a legnagyobb bravúrjának?

- Egy európai irodának vagyok a magyarországi képviselete, osztrák és német üzletemberek, valamint ismert futballisták alapították. Tíz éve foglalkozom ezzel. A csatár Ferenczi Istvánt kezdtem képviselni, úgy ítéltem meg, ez hiányszakma, nem voltak igazán modern eszközökkel dolgozó menedzserek. Olyanból volt sok, aki szerencsével kivitt játékost. De ők jobbára külföldön élő magyarok, akik megismerkedtek kinti klubvezetőkkel, s így kerülhettek ki honfitársaink. Nem voltak sokan a piacon, másodikként kaptam meg a licencemet hat esztendeje. Az MLSZ átigazolási szabályzatában szerepel, csak ilyen papírral dolgozhat bárki is. Vizsgáztunk, a FIFA által kiadott tesztet kellett kitölteni.

- A hírek szerint komoly kauciót is le kell tenni.

- Nem kell. Hatszázötvenezer forint volt a vizsgadíj, s biztosítást kellett kötni, ami húszmillió forintig ad garanciát. Ez nekem éves szinten másfél millió forintba kerül. Ez a labdarúgót védi abban az esetben, ha én butaságot csinálok, a játékost átverem, illetve olyan üzletbe viszem bele, ami számára hátrányos.

- Volt erre példa?

- Nem. Nem vesztem össze egyetlen, általam képviselt labdarúgóval sem. A szerződéskötéseket hosszú, idő-igényes egyeztetések előzik meg, a játékos helyett nem írhatok alá, ő fogadja el, s köti a megállapodást. Természetesen előfordult, hogy a közös munka nem volt sikeres, védencem gyorsan távozott.

- A hazatérő labdarúgók mindegyike elmondja: ő érzése szerint remekül helyt-állt, sőt, kiválóan futballozott, ám az új edző pikkelt rá.

- Van olyan is, hogy valaki nem nyújt megfelelőt, s elküldik. De tudok más példát is. Ferenczi István Szófiában hat meccsen öt gólt lőtt, mégis elzavarták, mert más érdekek játszottak szerepet. Később derült ki, mi volt a háttérben. Keleten kiszámíthatatlanabb a helyzet, Nyugat-Európában tisztábbak a viszonyok.

- Hallani legendákat: úgy köttetnek zsíros üzletek, hogy a menedzserek lefizetik az edzőt vagy az igazgatót. Igazak ezek a híresztelések?

- Ilyet nem tapasztaltam. Mi túl kicsik vagyunk ahhoz, hogy lefizessünk bárkit is. Meséltek róla, de ezzel nem találkoztam. A magyar labdarúgók eladását leginkább az könnyítené meg, ha javulna a futballunk. 83 játékossal van szerződésem. Ha kijutnánk világversenyre és csapatunk lenne a BL csoportkörében, a játékosokat könnyen el lehetne adni. A jelenleginél jóval magasabb áron. Most egy hazai, szerződéssel rendelkező futballista ára 200 ezer eurótól másfél millióig terjedhet. Azon múlik, milyen poszton bevethető az illető, hány éves, mennyire tehetős klub keresi. Kicsit későn kezdtem, már fogyott a pénz a futballban, korábban nagyobb pénzek mozogtak, a magyar és a nemzetközi fociban is érzékelhető volt a hanyatlás. Azzal együtt sem panaszkodom, hiszen kötöttem olyan megállapodásokat, amelyek egyértelműen sikeresek voltak. Ferenczit és Kabát Pétert remek feltételekkel adtam el a Levszki Szófiának, Ferenczit nemrégiben az angol a Barnsley együtteséhez. Később Kabátot Törökországba, majd Ausztriába. Kenesei Krisztiánt és Kovács Zoltánt Kínába, s rajtam, illetve a kollégámon keresztül került Torghelle a Crystal Palace-hoz, a Panathinaikoshoz, majd a PAOK-hoz. De a közelmúlt talán legnagyobb bravúrja Priskin Tamás eladása volt Watfordba. Amit sajnálni fogok, amíg élek, Ferenczihez kötődik. Tíz éve jelentkezett érte a Marseille, végül egy jogi vitán elbukott a dolog.

- A menedzserek jól élnek ebből az üzletből?

- Mások pénzügyeit nem ismerem. Én nyugodtan, jól élek. A menedzser csak egy helyről kaphat pénzt. Ha a játékossal van szerződése, tőle, ha nem, akkor az egyesülettől. Én mindig a játékossal állapodok meg, a FIFA által szabott összegeket vehetjük fel, ami a labdarúgó keresetének 7-10 százaléka. Én csak akkor kapok pénzt, ha a labdarúgó már hozzájutott a sajátjához. Sokat költünk, a telefonszámlám ilyenkor, átigazolási időszakban nyolcszázezer forint, s vannak egyéb költségek is. Ha meghívok valakit, nézze meg a játékosomat, a repülőjegyet és a szállást nem én fizetem, de az egyéb költségek - étterem, utazás - engem terhelnek. Költeni kell a későbbi nagy üzlet reményében.

- Napi tíz-tizenként óra munkával telik ilyenkor, át-igazolási időszak idején. Manapság nem könnyű magyar futballistát eladni, de ha valaki megtalálja a megfelelő csapatot, nem lehetetlen. Ha a játékos szerződése itthon lejár, a dolog könnyebb. Ha élő szerződése van, az nehezíti a dolgot, lévén a klubjával is egyezkedni kell. Sok múlik a nemzeti együttesen, valamint a klubcsapatokon, nem mindegy, hogyan szerepelnek a nemzetközi porondon. Ha sikeresek, az a játékosokat is jócskán felértékeli.

- Akkor önöknek mostanában nincs könnyű dolguk...

- Valóban egyszerűbb lenne, ha a válogatott tétmeccseket nyerne, s eljutna világversenyre, a klubok pedig nem búcsúznának az első fordulóban a nemzetközi kupákban. Magyarországon három-négy iroda van, amely komolynak számít. A CMG, amely leginkább az MTK fiataljait képviseli, továbbá Vladan Filipovics és két korábbi válogatott labdarúgó, Hrutka János és Szalma József is jól dolgozik. Rendkívül korrekt viszonyt ápolok mindegyikükkel.

- Mely országot érdemes leginkább megcélozni?

- Úgy tűnik, most Anglia az elsőszámú célpont, rengeteg pénz mozog ott a futballban, s időben, pontosan fizetnek. Amiben a menedzser és a játékos megállapodik, azt meg is kapja. Ráadásul akik kikerültek a Premiershipbe és a másodosztálynak számító Championshipbe, nem égtek meg, mi több, letették a névjegyüket. Emiatt van kereslet a magyar játékosokra.

- Ön melyik eladást tartja a legnagyobb bravúrjának?

- Egy európai irodának vagyok a magyarországi képviselete, osztrák és német üzletemberek, valamint ismert futballisták alapították. Tíz éve foglalkozom ezzel. A csatár Ferenczi Istvánt kezdtem képviselni, úgy ítéltem meg, ez hiányszakma, nem voltak igazán modern eszközökkel dolgozó menedzserek. Oly