Miért nem megy két éve a szerbek ellen?

Nem, nem és nem. Utoljára két éve, az athéni döntőben sikerült megverni a szerbeket, azóta nem. Persze, az a találkozó sem volt sétagalopp, a lefújás előtti pillanatokban sikerült fordítani.

A déli szomszédok - akkor még Szerbiát és Montenegrót képviselték - a parton zokogtak, Kemény Dénes szövetségi kapitány Sydneyben is nyertes fiai pedig átvették az ötkarikás aranyérmet. Azóta viszont mindig Sapicék győzedelmeskednek. A nemrég zárult belgrádi Európa-bajnokságon is ez a két gárda vívta a döntőt, s bejött a papírforma: a vendéglátók diadalmaskodtak. A mieink egyik legjobbja, a 26 éves Madaras Norbert különösen szomorú volt a lefújás után, ugyanis neki már csak a kontinensbajnoki arany hiányzik az éremkollekciójából. Olimpiai és világbajnoki győzelme már van, Európa-bajnoki még nincs. Persze, ideje még van a pótlásra.

- Két éve semmi nem jön össze a szerbek ellen. Miért?

- Több oka is van. A tényekkel nem érdemes vitatkozni, valamit tudnak, amit mi nem. A tavalyi, montreali vb döntőjében 8-7-re vertek bennünket, nem sokkal később, a belgrádi Világliga-finálén 16-6-ra. A budapesti Világkupa-döntőn egy góllal múltak felül bennünket a hosszabbításban, valamint az Eb-döntőn is alulmaradtunk 9-8-ra. Bosszantó. Még akkor is, ha csak a Világliga-döntőn ütöttek ki bennünket, a többi találkozón alakulhatott volna fordítva is. Ráadásul a 16-6-nál nem voltak ott az idősebbek, a vb után pihenőt kaptak, ezért Kásás, Szécsi, Fodor és Kiss Gergely is hiányzott az alapcsapatból. Nélkülük azért más ez a gárda. Maradva a lényegnél: ellenfelünknél is akadnak új arcok, történtek személycserék, ám nem olyan jelentősek, mint nálunk. Kemény Dénes kapitány már Pekingre építi a csapatot, sok fiatalt dob mély vízbe.

- Ennyi az egész?

- Egy dolog elvitathatatlan, ők a kiélezett szituációk-ban hozzá tudnak tenni valami pluszt, amit mi nem. Nálunk meghatározó játékosok távoztak különböző okok miatt, Benedek Tibor a szívbetegsége miatt mondta le a válogatottságot, a védők közül a kétszeres olimpiai bajnok Steinmetz Barna, Vári Attila, valamint Varga Tamás nem kapott meghívót a kapitánytól. Steinmetz már a tavalyi vb-n sem volt ott, Várival együtt vállalta a felkészülést a mostani Eb-re, de nem kerültek az utazó csapatba.

- Mit gondol, az említet-teknek helyük lett volna a mostani gárdában?

- Ezt nem az én dolgom eldönteni. A kapitány hozta a döntést, amit mindannyian tiszteletben tartunk. Kemény Dénes a két év múlva esedékes ötkarikás játékokra készül, s ennek szellemében válogat. Szerettem a említettekkel pólózni, szerintem ők is szeretettel gondolnak az együtt töltött évekre, sokat adtak a sportágnak, és sokat is kaptak tőle.

- Visszatérve a mostani döntőre. Remekül kezdtek, 5-2-re elhúztak, aztán elkótyavetyélték az előnyt. Mi okozta a rövidzárlatot?

- Nem voltunk elég higgadtak. A hazaiak fordítottak 6-5-re, egyenlítettünk, aztán újra elléptek 8-6-ra, ezt is sikerült egalizálnunk, ám 9-8-as vezetésüknél már nem tudtunk újítani. Sajnálom, mert végig úgy éreztem, hozható a találkozó. Pokoli volt a hangulat, hatezer néző nem nekünk szurkolt, de ez nem befolyásolt, hozzászoktunk a nehéz pillanatokhoz. Korán, a második negyed elején szereztünk háromgólos előnyt, még túl sok volt a meccsből.

- Korábban az volt a győzelmek kulcsa, hogy remekül használták ki az emberelőnyös helyzeteket, most nem.

- Igen, ez is a rutintalanság számlájára írható, de hozzá kell tenni, a szerbek nagyon jól védekeznek. Agresszívek, helyenként elég durvák. Igaz, ezen a téren mi is fejlődtünk, felvettük a kesztyűt, nem az agresszivitás döntött. Tény, rossz arányban használtuk ki az emberfórokat, ha jól emlékszem, ezúttal tizenhatból hármat, a Világkupa-döntőn tizenkettőből négyet. Gyengébb csapattal szemben nem gond, sok akciógólt lövünk, viszont a szerbek ellen nem szabad elszórakozni túl sok emberelőnyös helyzetet.

- Két éve a Vasasból igazolt a Pro Reccóhoz. Az olasz sztárcsapattal kiválóan alakult a tavalyi éve, Itáliában mindent megnyertek. Ez lesz a cél ezúttal is?

- Igen, a tulajdonos ennek szellemében erősítette meg a gárdát. A bajnokságot és az olasz kupát megnyertük, az Euroligában döntőt vívtunk, a Dubrovnikkal szemben maradtunk alul. Azonban ezt az olasz bajnoki finálé után rendezték, tehát a hazai győzelem elhomályosította. Az olasz póló hasonló, mint a foci, a bajnokság számít igazán. Ott pedig győztünk. A klubnál szisztematikus építkezés zajlik, egy éve bronzot szereztünk, kora nyáron pedig aranyat. Ez a cél az október 11-én rajtoló új idényben is. Eddig négy olasz válogatott volt a keretben, most hét lesz, valamint érkezik Savonából Kásás Tamás is. S marad Vujasinovic is, a szerbek kiválósága, aki három gólt lőtt nekünk az Eb-döntőn.

- Kásás Tamás érkezik, Szívós Márton távozik. Érdekes világ ez, az egyik magyar klasszisnak azért kell mennie, mert a másik jön.

- Ezt megint nem szeretném kommentálni, a vezetők döntése. Én szerettem Szívóssal játszani, s ugyanez lesz a helyzet Kásással is. Marci kimondottan jól játszott, szerintem maradhatott volna Olaszországban, másik élcsapatban, de ő inkább hazatért, a Dominót választotta. Én sem hiszem, hogy egy életen át Itáliában pólózok, de egyelőre nem akarok hazamenni.

- A pénz tartja kinn?

- Nem feltétlenül. Anyagi-lag is jobb, a másfélszeresét keresem, mint otthon, továbbá szempont, hogy szakmailag sem rosszabb, erős a csapat, komoly célok vannak. Ami szerencse, hogy a barátnőm ott van velem.

- Az olasz játékosok haverkodnak a külföldiekkel?

- Jó a hangulat, bár természetesen a honfitársaimmal más a viszony, lévén az olaszokkal a világversenyeken egymás ellen harcolunk. Vujasinoviccsal sincs gond, barátinak mondható a viszony.

- Az Európa-bajnoki döntő után is beszéltek?

- Nem túl sokat. Nem akadt közös témánk, nem voltunk egy hullámhosszon. Ő ünnepelt, én meg nem.

A déli szomszédok - akkor még Szerbiát és Montenegrót képviselték - a parton zokogtak, Kemény Dénes szövetségi kapitány Sydneyben is nyertes fiai pedig átvették az ötkarikás aranyérmet. Azóta viszont mindig Sapicék győzedelmeskednek. A nemrég zárult belgrádi Európa-bajnokságon is ez a két gárda vívta a döntőt, s bejött a papírforma: a vendéglátók diadalmaskodtak. A mieink egyik legjobbja, a 26 éves Madaras Norbert különösen szomorú volt a lefújás után, ugyanis neki már csak a kontinensbajnoki arany hiányzik az éremkollekciójából. Olimpiai és világbajnoki győzelme már van, Európa-bajnoki még nincs. Persze, ideje még van a pótlásra.

- Két éve semmi nem jön össze a szerbek ellen. Miért?

- Több oka is van. A tényekkel nem érdemes vitatkozni, valamit tudnak, amit mi nem. A tavalyi, montreali vb döntőjében 8-7-re vertek bennünket, nem sokkal később, a belgrádi Világliga-finálén 16-6-ra. A budapesti Világkupa-döntőn egy góllal múltak felül bennünket a hosszabbításban, valamint az Eb-döntőn is alulmaradtunk 9-8-ra. Bosszantó. Még akkor is, ha csak a Világliga-döntőn ütöttek ki bennünket, a többi találkozón alakulhatott volna fordítva is. Ráadásul a 16-6-nál nem voltak ott az idősebbek, a vb után pihenőt kaptak, ezért Kásás, Szécsi, Fodor és Kiss Gergely is hiányzott az alapcsapatból. Nélkülük azért más ez a gárda. Maradva a lényegnél: ellenfelünknél is akadnak új arcok, történtek személycserék, ám nem olyan jelentősek, mint nálunk. Kemény Dénes kapitány már Pekingre építi a csapatot, sok fiatalt dob mély vízbe.

- Ennyi az egész?

- Egy dolog elvitathatatlan, ők a kiélezett szituációk-ban hozzá tudnak tenni valami pluszt, amit mi nem. Nálunk meghatározó játékosok távoztak különböző okok miatt, Benedek Tibor a szívbetegsége miatt mondta le a válogatottságot, a védők közül a kétszeres olimpiai bajnok Steinmetz Barna, Vári Attila, valamint Varga Tamás nem kapott meghívót a kapitánytól. Steinmetz már a tavalyi vb-n sem volt ott, Várival együtt vállalta a felkészülést a mostani Eb-re, de nem kerültek az utazó csapatba.

- Mit gondol, az említet-teknek helyük lett volna a mostani gárdában?

- Ezt nem az én dolgom eldönteni. A kapitány hozta a döntést, amit mindannyian tiszteletben tartunk. Kemény Dénes a két év múlva esedékes ötkarikás játékokra készül, s ennek szellemében válogat. Szerettem a említettekkel pólózni, szerintem ők is szeretettel gondolnak az együtt töltött évekre, sokat adtak a sportágnak, és sokat is kaptak tőle.

- Visszatérve a mostani döntőre. Remekül kezdtek, 5-2-re elhúztak, aztán elkótyavetyélték az előnyt. Mi okozta a rövidzárlatot?

- Nem voltunk elég higgadtak. A hazaiak fordítottak 6-5-re, egyenlítettünk, aztán újra elléptek 8-6-ra, ezt is sikerült egalizálnunk, ám 9-8-as vezetésüknél már nem tudtunk újítani. Sajnálom, mert végig úgy éreztem, hozható a találkozó. Pokoli volt a hangulat, hatezer néző nem nekünk szurkolt, de ez nem befolyásolt, hozzászoktunk a nehéz pillanatokhoz. Korán, a második negyed elején szereztünk háromgólos előnyt, még túl sok volt a meccsből.

- Korábban az volt a győzelmek kulcsa, hogy remekül használták ki az emberelőnyös helyzeteket, most nem.

- Igen, ez is a rutintalanság számlájára írható, de hozzá kell tenni, a szerbek nagyon jól védekeznek. Agresszívek, helyenként elég durvák. Igaz, ezen a téren mi is fejlődtünk, felvettük a kesztyűt, nem az agresszivitás döntött. Tény, rossz arányban használtuk ki az emberfórokat, ha jól emlékszem, ezúttal tizenhatból hármat, a Világkupa-döntőn tizenkettőből négyet. Gyengébb csapattal szemben nem gond, sok akciógólt lövünk, viszont a szerbek ellen nem szabad elszórakozni túl sok emberelőnyös helyzetet.

- Két éve a Vasasból igazolt a Pro Reccóhoz. Az olasz sztárcsapattal kiválóan alakult a tavalyi éve, Itáliában mindent megnyertek. Ez lesz a cél ezúttal is?

- Igen, a tulajdonos ennek szellemében erősítette meg a gárdát. A bajnokságot és az olasz kupát megnyertük, az Euroligában döntőt vívtunk, a Dubrovnikkal szemben maradtunk alul. Azonban ezt az olasz bajnoki finálé után rendezték, tehát a hazai győzelem elhomályosította. Az olasz póló hasonló, mint a foci, a bajnokság számít igazán. Ott pedig győztünk. A klubnál szisztematikus építkezés zajlik, egy éve bronzot szereztünk, kora nyáron pedig aranyat. Ez a cél az október 11-én rajtoló új idényben is. Eddig négy olasz válogatott volt a keretben, most hét lesz, valamint érkezik Savonából Kásás Tamás is. S marad Vujasinovic is, a szerbek kiválósága, aki három gólt lőtt nekünk az Eb-döntőn.

- Kásás Tamás érkezik, Szívós Márton távozik. Érdekes világ ez, az egyik magyar klasszisnak azért kell mennie, mert a másik jön.

- Ezt megint nem szeretném kommentálni, a vezetők döntése. Én szerettem Szívóssal játszani, s ugyanez lesz a helyzet Kásással is. Marci kimondottan jól játszott, szerintem maradhatott volna Olaszországban, másik élcsapatban, de ő inkább hazatért, a Dominót választotta. Én sem hiszem, hogy egy életen át Itáliában pólózok, de egyelőre nem akarok hazamenni.

- A pénz tartja kinn?

- Nem feltétlenül. Anyagi-lag is jobb, a másfélszeresét keresem, mint otthon, továbbá szempont, hogy szakmailag sem rosszabb, erős a csapat, komoly célok vannak. Ami szerencse, hogy a barátnőm ott van velem.

- Az olasz játékosok haverkodnak a külföldiekkel?

- Jó a hangulat, bár természetesen a honfitársaimmal más a viszony, lévén az olaszokkal a világversenyeken egymás ellen harcolunk. Vujasinoviccsal sincs gond, barátinak mondható a viszony.

- Az Európa-bajnoki döntő után is beszéltek?

- Nem túl sokat. Nem akadt közös témánk, nem voltunk egy hullámhosszon. Ő ünnepelt, én meg nem.

A déli szomszédok - akkor még Szerbiát és Montenegrót képviselték - a parton zokogtak, Kemény Dénes szövetségi kapitány Sydneyben is nyertes fiai pedig átvették az ötkarikás aranyérmet. Azóta viszont mindig Sapicék győzedelmeskednek. A nemrég zárult belgrádi Európa-bajnokságon is ez a két gárda vívta a döntőt, s bejött a papírforma: a vendéglátók diadalmaskodtak. A mieink egyik legjobbja, a 26 éves Madaras Norbert különösen szomorú volt a lefújás után, ugyanis neki már csak a kontinensbajnoki arany hiányzik az éremkollekciójából. Olimpiai és világbajnoki győzelme már van, Európa-bajnoki még nincs. Persze, ideje még van a pótlásra.

- Két éve semmi nem jön össze a szerbek ellen. Miért?

- Több oka is van. A tényekkel nem érdemes vitatkozni, valamit tudnak, amit mi nem. A tavalyi, montreali vb döntőjében 8-7-re vertek bennünket, nem sokkal később, a belgrádi Világliga-finálén 16-6-ra. A budapesti Világkupa-döntőn egy góllal múltak felül bennünket a hosszabbításban, valamint az Eb-döntőn is alulmaradtunk 9-8-ra. Bosszantó. Még akkor is, ha csak a Világliga-döntőn ütöttek ki bennünket, a többi találkozón alakulhatott volna fordítva is. Ráadásul a 16-6-nál nem voltak ott az idősebbek, a vb után pihenőt kaptak, ezért Kásás, Szécsi, Fodor és Kiss Gergely is hiányzott az alapcsapatból. Nélkülük azért más ez a gárda. Maradva a lényegnél: ellenfelünknél is akadnak új arcok, történtek személycserék, ám nem olyan jelentősek, mint nálunk. Kemény Dénes kapitány már Pekingre építi a csapatot, sok fiatalt dob mély vízbe.

- Ennyi az egész?

- Egy dolog elvitathatatlan, ők a kiélezett szituációk-ban hozzá tudnak tenni valami pluszt, amit mi nem. Nálunk meghatározó játékosok távoztak különböző okok miatt, Benedek Tibor a szívbetegsége miatt mondta le a válogatottságot, a védők közül a kétszeres olimpiai bajnok Steinmetz Barna, Vári Attila, valamint Varga Tamás nem kapott meghívót a kapitánytól. Steinmetz már a tavalyi vb-n sem volt ott, Várival együtt vállalta a felkészülést a mostani Eb-re, de nem kerültek az utazó csapatba.

- Mit gondol, az említet-teknek helyük lett volna a mostani gárdában?

- Ezt nem az én dolgom eldönteni. A kapitány hozta a döntést, amit mindannyian tiszteletben tartunk. Kemény Dénes a két év múlva esedékes ötkarikás játékokra készül, s ennek szellemében válogat. Szerettem a említettekkel pólózni, szerintem ők is szeretettel gondolnak az együtt töltött évekre, sokat adtak a sportágnak, és sokat is kaptak tőle.

- Visszatérve a mostani döntőre. Remekül kezdtek, 5-2-re elhúztak, aztán elkótyavetyélték az előnyt. Mi okozta a rövidzárlatot?

- Nem voltunk elég higgadtak. A hazaiak fordítottak 6-5-re, egyenlítettünk, aztán újra elléptek 8-6-ra, ezt is sikerült egalizálnunk, ám 9-8-as vezetésüknél már nem tudtunk újítani. Sajnálom, mert végig úgy éreztem, hozható a találkozó. Pokoli volt a hangulat, hatezer néző nem nekünk szurkolt, de ez nem befolyásolt, hozzászoktunk a nehéz pillanatokhoz. Korán, a második negyed elején szereztünk háromgólos előnyt, még túl sok volt a meccsből.

- Korábban az volt a győzelmek kulcsa, hogy remekül használták ki az emberelőnyös helyzeteket, most nem.

- Igen, ez is a rutintalanság számlájára írható, de hozzá kell tenni, a szerbek nagyon jól védekeznek. Agresszívek, helyenként elég durvák. Igaz, ezen a téren mi is fejlődtünk, felvettük a kesztyűt, nem az agresszivitás döntött. Tény, rossz arányban használtuk ki az emberfórokat, ha jól emlékszem, ezúttal tizenhatból hármat, a Világkupa-döntőn tizenkettőből négyet. Gyengébb csapattal szemben nem gond, sok akciógólt lövünk, viszont a szerbek ellen nem szabad elszórakozni túl sok emberelőnyös helyzetet.

- Két éve a Vasasból igazolt a Pro Reccóhoz. Az olasz sztárcsapattal kiválóan alakult a tavalyi éve, Itáliában mindent megnyertek. Ez lesz a cél ezúttal is?

- Igen, a tulajdonos ennek szellemében erősítette meg a gárdát. A bajnokságot és az olasz kupát megnyertük, az Euroligában döntőt vívtunk, a Dubrovnikkal szemben maradtunk alul. Azonban ezt az olasz bajnoki finálé után rendezték, tehát a hazai győzelem elhomályosította. Az olasz póló hasonló, mint a foci, a bajnokság számít igazán. Ott pedig győztünk. A klubnál szisztematikus építkezés zajlik, egy éve bronzot szereztünk, kora nyáron pedig aranyat. Ez a cél az október 11-én rajtoló új idényben is. Eddig négy olasz válogatott volt a keretben, most hét lesz, valamint érkezik Savonából Kásás Tamás is. S marad Vujasinovic is, a szerbek kiválósága, aki három gólt lőtt nekünk az Eb-döntőn.

- Kásás Tamás érkezik, Szívós Márton távozik. Érdekes világ ez, az egyik magyar klasszisnak azért kell mennie, mert a másik jön.

- Ezt megint nem szeretném kommentálni, a vezetők döntése. Én szerettem Szívóssal játszani, s ugyanez lesz a helyzet Kásással is. Marci kimondottan jól játszott, szerintem maradhatott volna Olaszországban, másik élcsapatban, de ő inkább hazatért, a Dominót választotta. Én sem hiszem, hogy egy életen át Itáliában pólózok, de egyelőre nem akarok hazamenni.

- A pénz tartja kinn?

- Nem feltétlenül. Anyagi-lag is jobb, a másfélszeresét keresem, mint otthon, továbbá szempont, hogy szakmailag sem rosszabb, erős a csapat, komoly célok vannak. Ami szerencse, hogy a barátnőm ott van velem.

- Az olasz játékosok haverkodnak a külföldiekkel?

- Jó a hangulat, bár természetesen a honfitársaimmal más a viszony, lévén az olaszokkal a világversenyeken egymás ellen harcolunk. Vujasinoviccsal sincs gond, barátinak mondható a viszony.

- Az Európa-bajnoki döntő után is beszéltek?

- Nem túl sokat. Nem akadt közös témánk, nem voltunk egy hullámhosszon. Ő ünnepelt, én meg nem.

- Két éve semmi nem jön össze a szerbek ellen. Miért?

- Több oka is van. A tényekkel nem érdemes vitatkozni, valamit tudnak, amit mi nem. A tavalyi, montreali vb döntőjében 8-7-re vertek bennünket, nem sokkal később, a belgrádi Világliga-finálén 16-6-ra. A budapesti Világkupa-döntőn egy góllal múltak felül bennünket a hosszabbításban, valamint az Eb-döntőn is alulmaradtunk 9-8-ra. Bosszantó. Még akkor is, ha csak a Világliga-döntőn ütöttek ki bennünket, a többi találkozón alakulhatott volna fordítva is. Ráadásul a 16-6-nál nem voltak ott az idősebbek, a vb után pihenőt kaptak, ezért Kásás, Szécsi, Fodor és Kiss Gergely is hiányzott az alapcsapatból. Nélkülük azért más ez a gárda. Maradva a lényegnél: ellenfelünknél is akadnak új arcok, történtek személycserék, ám nem olyan jelentősek, mint nálunk. Kemény Dénes kapitány már Pekingre építi a csapatot, sok fiatalt dob mély vízbe.

- Ennyi az egész?

- Egy dolog elvitathatatlan, ők a kiélezett szituációk-ban hozzá tudnak tenni valami pluszt, amit mi nem. Nálunk meghatározó játékosok távoztak különböző okok miatt, Benedek Tibor a szívbetegsége miatt mondta le a válogatottságot, a védők közül a kétszeres olimpiai bajnok Steinmetz Barna, Vári Attila, valamint Varga Tamás nem kapott meghívót a kapitánytól. Steinmetz már a tavalyi vb-n sem volt ott, Várival együtt vállalta a felkészülést a mostani Eb-re, de nem kerültek az utazó csapatba.

- Mit gondol, az említet-teknek helyük lett volna a mostani gárdában?

- Ezt nem az én dolgom eldönteni. A kapitány hozta a döntést, amit mindannyian tiszteletben tartunk. Kemény Dénes a két év múlva esedékes ötkarikás játékokra készül, s ennek szellemében válogat. Szerettem a említettekkel pólózni, szerintem ők is szeretettel gondolnak az együtt töltött évekre, sokat adtak a sportágnak, és sokat is kaptak tőle.

- Visszatérve a mostani döntőre. Remekül kezdtek, 5-2-re elhúztak, aztán elkótyavetyélték az előnyt. Mi okozta a rövidzárlatot?

- Nem voltunk elég higgadtak. A hazaiak fordítottak 6-5-re, egyenlítettünk, aztán újra elléptek 8-6-ra, ezt is sikerült egalizálnunk, ám 9-8-as vezetésüknél már nem tudtunk újítani. Sajnálom, mert végig