Jegyzet

2022.05.07. 06:30

Feltámadás sorozatban

Pajor-Gyulai László

Valljuk be, van ebben azért valami nyomasztó is. Nézzük a labdarúgó Bajnokok Ligája negyed- és elődöntőit, leesik az állunk, el sem hisszük, ilyen szinten is lehet űzni ezt a sportágat, katarzisok sorát éljük át igazi drámák tanújaként, csak keressük a szavakat, ugyanakkor bele sem tudunk gondolni, mennyire messze szaladt el tőlünk az igazi futball, az, amivel a legjobbak képesek ámulatba ejteni az egész világot.

Olcsó poén lenne összehasonlítani a magyar és az európai csúcsfutballt, és nem is lenne igazságos. A lemaradás több évtizedes, és senki ne érveljen az utóbbi évtizedben gombamód kinövő stadionok tucatjaival, mert nagyon nem erről van szó. Attól, hogy olyan cipőben futunk, mint Usain Bolt, még ránk verne száz méteren nyolcvanat, ez a könnyebb része a történetnek. Jóval nehezebb a szakmai rész, az ott jelentkező kihívásokkal már nehezebb és időigényesebb boldogulni, hogy ismét egy buta hasonlattal éljek: hiába kapnék egy hentesboltot és mellé egymilliárd forintot, hamar tönkretenném, mert egész egyszerűen nem értek hozzá. Azon, hogy ebben mennyit léptünk előre, lehetne vitatkozni egy sort, ám van itt más, sokkal inkább számonkérhető tényező is.

„A klub történelme az, amely segít minket tovább küzdeni akkor is, amikor minden veszni látszik.”

Ezt Carlo Ancelotti mondta, miután a PSG és a Chelsea után csapata, a Real Madrid a Manchester Cityt is a padlóról felállva, reménytelen helyzetből takarította el maga elől a döntőig vezető úton. Aki rákattintott a meccs után az öltözőben készült videókra, az önfeledten táncoló, boldog fiatalembereket látott, akiknek a zöme mellesleg forintban számolva multimilliárdos, de eszükbe sem jutott a pénz, sokkal inkább szinte üdvözült tekintettel hajtogatták, mennyire büszkék, hogy méltóak lettek a klub hagyományaihoz, részesei lehetnek a Real Madrid történelmének.

Láthattunk ugyanazon a napon egy másik feltámadást is: a Paks 3–0-ra vezetett Gyirmóton, a vendégek azonban az utolsó húsz percben kiegyenlítettek. Még Bognár György, a paksiak vezetőedzője is az NB II aljára lőtte be a találkozó színvonalát, ám kívülről nézve nekem ennél is jobban fájt az a közöny, ahogyan abban az utolsó húsz percben a csapata futballozott. Nyoma sem volt annak a felelősségnek, amivel egy játékos a pénzéért tartozik a klubjának, a szurkolóinak, a hagyományoknak – persze, csak ha van ilyen egyáltalán. Ha végigtekintünk a mezőnyön, bizony sok helyen ezekből nagy a hiány, és így igazán nincs is min csodálkozni.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!