A favorit meglepetése

Egyetlen világverseny sem ért még véget valamilyen meglepetés nélkül. Miért lenne ez másképp a nyári ötkarikás játékok történetében? Miért ez lenne másképp a téli olimpiákon? Már akár csak egy-két emberöltőt visszautazva az időben is találhatunk furcsa történeteket, eseményeket. Olyanokat, amelyek egy-egy versenyt örökre emlékezetessé, illetve egy-egy sportolót – némi túlzással – halhatatlanná tettek.

A hősöket, a legemlékezetesebb összecsapásokat, esetleges mélyrepüléseket, bukásokat elsősorban az olimpiai játékok termelték és termelik. A rangos sport­események között akadnak olyanok, amelyekre szívesen emlékszem vissza még úgy is, hogy nem az eget rengető eredmények maradtak meg az emberben, hanem a sportolók elhivatottsága, a vasakaratuk vívta ki a sztárstátuszt, a közönség, a közvélemény megbecsülését és szeretetét.

Ha már a kínai fővárosban éppen a téli olimpia zajlik, hozzunk elő példákat a téli játékokról! A kanadai Calgary kapóra is jön. A síugrást nagysáncon a szenzációs finn Nykänen nyerte. Ám itt szerzett világraszóló hírnevet a tök utolsó brit Eddie is, a sas, aki épségben leszállt. De ezen az olimpián lopta be magát az emberek szívébe a jamaicai bobcsapat is. A rajthoz állásuk, a csúszásuk örökre emlékezetes marad. Így azután most Pekingben már meg sem lepődtem, hogy a kettes bobok küzdelmeiben is ott volt Jamaica. Sőt, Brazília, valamint Trinidad és Tobago is.

Paradoxonnak tűnik, de számomra mégis az eddigi legnagyobb meglepetést egy papírforma szerinti győzelem okozta. 

Amikor bekapcsolódtam a sílövészet férfi váltóversenyének közvetítésébe, a szpíker éppen a fő esélyes norvég kvartettet temette. Bizonygatta, hogy az oroszok nyernek, és a skandinávok több mint egyperces hátrányuk miatt még a dobogóra sem érhetnek fel. Hittem neki, így csak ímmel-ámmal figyeltem a közvetítést. A norvég Johannes Bö az egy percet negyven másodpercre faragta, ám ez is behozhatatlan hátránynak tűnt. Az orosz váltóban ugyanis a két egyéni számban is bronzérmes Latyipov következett. Így formalitásnak tűnt a záró etap. Az utolsó lövészetig minden tökéletesen alakult a számukra, ekkor azonban Latyipov keze megremegett, és csak háromszor talált, így két büntető­körre mehetett. Ezzel elérkezett a norvég Christiansen pillanata, aki negyedikként váltott, és az első helyre hozta be csapatát. Azt a Norvégiát, amelyik előzetesen abszolút favoritja volt a stafétának.