Éljen a foci!

A magyar futball szereplőit olykor azzal a kritikával illetik, hogy álomvilágban élnek, képtelenek szembenézni a helyzetükkel, egyre hülyítik saját magukat, maradék híveiket, szűkebb és tágabb környezetüket. Most megkövetjük őket, és ezennel kijelentjük: a 2018-as országgyűlési választások kapcsán látottakkal, hallottakkal összevetve labdarúgásunkban kizárólag kíméletlenül tisztán látó, az önmarcangolásig őszinte, tiszteletre méltó gentlemanek serénykednek.

Némely politikushoz, pártvezérhez képest feltétlenül. Futballnyelvre fordítva ők ugyanis az alábbiakat mondták, cselekedték, mulasztották az április 8-i „mérkőzésre” készülve és azt követően.

A mindenki számára nyilvánvalóan kieső, pont nélküli csapat edzője arról handabandázott, hogy biztosan bent maradnak, ez nem is kérdés, sőt ők a bajnok­esélyes legádázabb kihívói.

A Csongrád megyei első osztályú házi rangadó győztes trénere másnap arra ébredt, hogy ő a szövetségi kapitány és az MLSZ elnöke egy személyben, ezért azóta is utasításokat osztogat, üzeneteket fogalmaz NB I-es kollégáinak és a válogatott mesterének.

A nagy meccs előtti pillanatokban, látva az arénába özönlő tömeget, többen hangoztatták, hogy ez a nap a futball ünnepe, de pusztán a csak számukra váratlan vereség ténye és valóban meghökkentő aránya miatt három órával később hasonló meggyőződéssel sivították, hogy e nap a futball szégyene volt.

Saját csapatának legkártékonyabb, legharsányabb tagja előzetes és indokolatlan győzelmi mámorában arra intett, hogy a vesztes nem törődik majd bele a vereségbe, ezért zavargásokat robbant ki; aztán meg, miután megint ő maradt alul, arra hívta fel „szurkolóit”, hogy ne törődjenek bele a vereségbe, és robbantsanak ki zavargásokat.

A kudarcból még alig ocsúdó, jobbára luftokat rúgó balbekk (és balfácán) világgá kürtölte, hogy a bajnok a jövőben is retteghet tőle, és így folytatta, míg csak saját klubtársa az öltözőben – szó szerint – a szavába nem vágott, amitől ő kiterült és eszméletét vesztette.

Mint sokan mások is a hazai közéletben. Ha mindez valóban a magyar futballban történt volna, ezek a jó urak már csak csapatorvosukkal lennének munka­kapcsolatban. Szurkolóik mindenesetre mindenképpen többet, jobbat érdemelnének, és a háromszoros bajnokra is ráférne egy valódi ellenfél, hogy a középhátvédnek eszébe ne jusson a saját ötösén húzogatni és kötényeket osztani.