U20-as válogatott: Kairó után London a cél!

A felcsúti akadémia egyik rendezvényén nagyobb tapsot kapott, mint a világ futballjának első embere, a FIFA főnöke, Sepp Blatter. Előzőleg Ferihegyen, az érkezéskor is rendkívüli ünneplésben volt része, bármerre jár az országban, ölelgetik, a kezét szorongatják. A 20 évesek labdarúgó-válogatottjának mestere, Egervári Sándor joggal népszerű. - A reptéren elképesztő hangulat uralkodott, amikor hazatértek. Számított ilyen fogadtatásra? - Mivel nem akármilyen sikert értünk el, gondoltuk, hogy sokan várnak majd bennünket, de ilyen fiesztára nem számítottunk. Ötszázan voltak a váróban, s legalább ennyien kívül rekedtek. Nagyon megünnepeltek bennünket, megható pillanatok voltak. A két unokám - az egyik há- rom-, a másik hatéves - is kint volt, bár elmúlt éjfél, nem bántam, hogy alvás helyett ők is kijöttek a szüleikkel.

- Mi volt az első mondatuk a nagypapához? - Hajrá magyarok! Ők is megtanulták az utóbbi hetekben, mint nagyon sok, hozzájuk hasonló kisgyerek. Az egész ország szurkolt nekünk.

- Ez a csúcsa rendkívül sikeres edzői karrierjének? - Abban a tekintetben igen, hogy ezúttal nem egy kisebb közösséget képviseltünk, hanem egy egész országot, ebből következőleg az egész nemzet ránk figyelt. Jó döntést hoztam, amikor igent mondtam a felkérésre. Sok sikerben volt részem korábban, nagyszerű klubokban dolgozhattam, remek labdarúgókkal, például Dunaújvárosban. Mivel ez az élmény a legfrissebb, érthetően felértékelődik a szememben. Az utolsó, magyar vonatkozású vb-n is jelen voltam, 1986-ban, a mexikói világbajnokságon, dr. Mezey György segítőjeként. Ám míg ott nem én voltam a szakmai munka első számú felelőse, ezúttal az én iránymutatásommal készültünk, én adtam az utasításokat a meccseken. Kivéve az elődöntőt, amikor a lelátóra száműztek.

- Az egyiptomi vb előtt azt mondta, csapata reményteljes, a cél továbbjutni a csoportból, ha ez összejön, már nem lesz csalódott. Ezzel szemben majdnem a döntőig meneteltek. A rajt előtt nem bízott az éremben? - Bár nem akartunk semmit elkiabálni, a nyolc közé jutást fogalmaztuk meg. Úgy gondoltuk, ha a nyolc közé kerülünk, az már óriási bravúr, az amúgy kétségkívül fejlődő magyar futball jelenlegi helyzetében több, mint ami elvárható. Menet közben a legszebb álmaink valósultak meg, az európai együttesek közül mi jutottunk legtovább, a négy közé rajtunk kívül dél-amerikai, közép-amerikai és afrikai együttes került. Ott már nagyon jól éreztük magunkat, de tovább emeltük a lécet, újabb egy centivel feljebb jutottunk, összejött a bronz, ami óriási dolog.

- Juthattak volna tovább is, Ghána ellen nem sok hiányzott az egyenlítéshez. Egyöntetű a vélemény, ha eljutnak a hosszabbításig, ott kivívták volna a finálét. - De nem jutottunk el. Az elején egy hibából gólt kaptunk, ami megzavarta a gárdát, aztán jött még egy találat, utána átvettük az irányítást, szépítettünk. A második félidőben érett az egyenlítő találatunk, ám az ellenfél akkora gólt lőtt, mint korábban talán soha. Még innen is felálltunk, rohamoztunk, gólt lőttünk, ám hiába szorítottuk be az ellenfelet, a hátralevő időt kihúzták, s jutottak a fináléba.

- Amit meg is nyertek. - Most mondhatnám azt, ha mi harcolunk az aranyért, mi is megvertük volna a brazilokat, azonban ez nem ilyen egyszerű. Minden mérkőzés más. A dél-amerikaiak egyéni képességek tekintetében jobbak, mint a ghánaiak, sőt, megkockáztatom, bárkinél, ám a döntőben nem éreztem őket elég motiváltnak, úgy gondolták, majd valaki úgyis betalál, s övék az arany. Ám nem talált be senki, a büntetőpárbajt pedig elbukták.

- Egyénileg kivel volt leginkább elégedett? - Mindenkivel, az egyéni értékelés az öltözőre tartozik. A srácoknak elmondtam, miben nyújtottak jót vagy rosszat, de ez köztünk marad. Én csapatot dirigáltam, közös a sikerünk, mint ahogy a kudarcunk is az lett volna.

- Lesz olyan játékos, akire nem számít a folytatásban? - Elképzelhető, de korai még erről beszélni. Voltak jobb és gyengébb teljesítmények egyaránt, ám én Egyiptomban mindenkinek megköszöntem a munkáját. A keret zömével biztosan folytatom a munkát, a közös cél, hogy ott legyünk a 2012-es olimpián.