Sport

2009.09.07. 02:29

Törő, a magyar bika

Dunaújváros - Ki nem mondott vágya volt Törő Szabolcsnak, hogy egyszer a spanyol bajnokságban kézilabdázhasson. A szélső hosszú újvárosi évek után az Asobalban szerepelhet.

Gallai Péter

Egészen pontosan tizenkét dunaújvárosi év - ebből négy Tatabányán - áll Törő Szabolcs mögött, aki nyáron a spanyol első osztályban szereplő, eibari székhelyű JD Arrate játékosa lett.

- Pedig sokáig vaciláltak, végül felhívták az onnan tizenhárom év után Tatabányára hazatérő edzőt, Debre Viktort, hogy mondjon véleményt rólam. Úgy látszik, meggyőző volt, mert leigazoltak. Ők három évet akartak aláírni velem, én viszont egyet, végül az utóbbiban állapodtunk meg.

- Tisztában van vele, hogy a világ legerősebb bajnokságában szerepelhet?

- Akkor tudatosult bennem igazán, amikor Szabó László, az ificsapat leköszönő edzője azt mondta: Szabi, tudod-e, hogy Lajosmizséről egészen Hispániáig jutottál! Bizony, nagyon nagy kihívás lesz számomra, de úgy érzem, hogy a stílusuk, s úgy általában a kinti világ az én világom is. Teljesen más, lazább életfelfogással. A csapat Eibarban székel, itt lakom én is. Közel van a tengerparthoz, a francia határhoz és a Riviérához, nagyon szép hely. Amikor lesz lehetőség, le lehet ugrani fürdeni, nyüzsgő az élet, más, mint Dunaújváros. A csarnokunk háromezres, a rangadókon telt ház szokott lenni. A körülményekről pedig csak annyit, hogy fantasztikusak. Mondhatom azt, hogy titkos vágyam teljesült ezzel a szerződéssel. Amúgy a nevem kimondásával sem lesz gond, alkatom ellenére én leszek a bika , hiszen a Toro spanyolul ezt jelenti.

- Amikor a bronzcsata utolsó meccsén szinte félpályáról, a dudaszó pillanatában bevágott egy hatalmas, a kapufát érintő gólt, utána elérzékenyült. Tizenkét év nem kis idő.

- Az a találat emlékezetes marad, az biztos. Persze hogy előjön rengeteg érzés, hiszen gyerekként kerültem ide, azután itt nőttem fel, itt igazgatták az életemet és pályámat, szeretetet kaptam. Úgy voltam vele, hogy a családomat - ismerősöket, barátokat, csapattársakat - hagyom itthon, hiszen nekem Dunaújváros az otthonom, itt van lakásom is. Amennyibben nincs a külföldi ajánlat, maradtam volna a Dunaferrnél. Annál az együttesnél, amelynek edzőjéről, Imre Vilmosról csak a legjobbakat tudom mondani, de Bene Gyulának is köszönettel tartozom, aki bízott bennem.

- Szerencséje lesz, hiszen nem egyedüli magyar a JD Arratében.

- A gyúrónk honfitárs, elkezdtem ugyan tanulni a spanyolt, de ő tud majd segíteni mindenben. Azért a pályán sem leszek egyedül, mert utánam leigazolták még Rédei Istvánt és Harsányi Viktort is.

- Említette: közel áll önhöz a kinti életforma. Tudjuk, imádja a látványos, trükkös, néha pimasz megoldásokat. A spanyol közönség ezekre biztosan még inkább vevő lesz, mint idehaza.

- Remélem, de azt majd meglátjuk, mit szól hozzá az edzői kollektíva. Apropó: stáb. Azért tényleg nem semmi népségről van szó, két évvel ezelőtt a másodedző fogadott Debre Viktorral, ha bejutnak az első hatba, akkor kerékpárral eljön Tatabanyára. Bekerültek, ő meg felült a drótszamárra, s odáig tekert.

- Első számú szélső, de nincs egyedül a posztján.

- Igen, ez így van, ketten vagyunk a bal szélen. Eddig mindig egyedül voltam, hatvan perceket játszottam, nem is tudom, milyen lesz a munkamegosztás a hamarosan kezdődő bajnokság alatt.

- Ráadásul egy külföditől mindig többet várnak, azaz elég pár rossz meccs, s máris kispados lehet az ember.

- Ezzel nehéz lesz megbirkózni, nagyobb lesz a felelősség és a teher is rajtam ezáltal. Azért nem vagyok olyan fajta, hogy ettől berezelnék.

- Grebenár Gáborral egy országba került, tartják majd a kapcsolatot?

- Persze, de inkább majd az interneten és telefonon, mert ő messze lakik, ötszáz kilométerre. Hú, az viszont biztos rossz lesz, amikor egymás ellen kell először játszanunk...

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!