2020. 05. 08. 06:30 | [email protected]

Történetünk egy Komárom-Esztergom megyei kis faluban, Szákszenden játszódott. Ez a község a nyolcvanas évek derekán Szák és Szend összevonásával jött létre. A környéket dolgos, becsületes népek lakták és lakják. Sosem ellenségeskedtek egymással, így az összeolvadás sem okozott gondot. Mindössze egy bibi akadt. Mi legyen a két focicsapattal? No, abban nem volt egyetértés és egyesületi egyesülés sem. Így mindkettő megmaradt. Ennek megfelelően egy bajnoki szezonban kétszer játszottak egymással. A Szák–Szend-mérkőzés igazi fociünnep volt Szákszenden. Összegyűlt a falu apraja-nagyja. A megyei bajnokságban hatszáz-hétszáz néző…

Bő emberöltővel ezelőtt egy napsütéses májusi délutánra esett az újabb derbi. Akkor éppen a szákiak voltak a vendéglátók.

A templom és a pálya tőszomszédságában fekvő kocsmában ebéd után meglehetősen emelkedett volt a hangulat, mivel a túlvégről már átruccantak a szendi drukkerek is egy itókára.

Akkoriban még a misejáró öltöny és a fehér nejlon ing dukált a vendéglőhöz és a nézőtérhez is. Így kicsípve poharazgattak ott szákiak és szendiek. Eközben egy kockás abrosszal borított asztalnál veszettül ultiztak, és a kártyások megígértették a poharazgatókkal, hogy a meccs minden részletét elmesélik nekik a lefújás után.

Eközben a pályaszéli vízvezeték csőből készített korlátot már több százan támasztották. A két gárda is bőszen melegített. A játékvezetők és a partjelzők is mozgolódtak. Ellenőrizték a hálók feszességét, a vonalazást… Már csak percek választották el a csapatokat és a szurkolókat a kezdéstől.

Ekkor arra lettek figyelmesek a nézők, hogy játékvezető a kezdőkörben állva úgy csapkodja az inge meg a nadrágja zsebét, hogy szinte porzik, majd tétova léptekkel odamegy a hazaiak kispadjához. A diskurzus után csak azt lehetett látni, hogy a technikai vezető átlendül a korláton, és lóhalálában beüget a kocsmába, és egy perc múlva két kártyával a kezében jön vissza. Sugdolódzik valamit a bíróval, aki aztán a sípjába fúj, és végre útjára indulhat a labda.

Azért a titokról, úgy a harmincadik perc tájékán fellebbent a fátyol, mert egy durva belemenés után „kiugrott” egy makk ász – sárga lap címén – a spori zsebéből.

Sőt, kicsit később egy piros ász is villant, és megfogyatkoztak a szendiek. Majd a találkozó hajrájában egy újabb makk ász talált gazdára egy renitens focistánál…

Az ultizókról nem született feljegyzés.

Hozzászólások