16°
21°
10°
2018. 10. 27. 06:30 | jegyzet@mediaworks.hu

Volt nekem egy csodálatos vívómesterem, a fantasztikus technikával, kiváló taktikai érzékkel megáldott, kétszeres olimpiai bajnok, kilencszeres világbajnok orosz tőrvívó, German Szvesnyikov. Amit ő nem tudott a vívásról, azt nem is volt érdemes tudni… Viszonylag hosszú időt töltött Magyarországon, de a mi csodálatosan szép nyelvünket, egy-két vívó-alapkifejezést leszámítva, nem sikerült elsajátítania; igaz nem is nagyon törekedett rá, így aztán a legtöbb tanítványát elveszítette.

Az edzéseken, az iskolavívások alatt még úgy-ahogy elboldogult, de a versenyeken, az éles szituációkban nem tudta átadni félelmetes tudását. Mire az ember a versenyeken átfordította az agyában az ő oroszul elhangzott tanácsait, utasításait, már rég kikapott… Próbáltam én őt tanítgatni, de a szúrás, lépés, lépéskitörésnél – nála: szuras, lepes, lepeskitores – messzebb nem igazán jutottam. Mondjuk, a sör, bor, pálinka, szinte hibátlanul ment neki.

Bár sokszor tűnt úgy, értette, amikor a környezetében magyarul beszéltek, mosolygott is, mint pék kutyája a meleg zsömlére, de megszólalni nem volt hajlandó.

Így aztán, bármennyire is zseniális mester volt, a szakvezetés – az én nagy bánatomra – érthető módon lemondott szolgálatairól.

A férfi-kézilabdaválogatott szövetségi kapitányai az utóbbi időben külföldi szakemberek voltak, és engem borzasztóan zavart, hogy – Xavi Sabatét leszámítva, aki legalább alapfokon elsajátította a magyart – egy kukkot sem beszéltek a nyelvünkön. Jobb híján vagy keverék angol nyelven, esetleg tolmács segítségével igyekeztek elmagyarázni az időkérések alatt, mit és hogyan kellene tenniük a játékosoknak. Csoda, hogy nem jutottak egyről a kettőre?

Egyik barátom, aki nem igazán jártas a sport világában, egyszer megdöbbenve kérdezte tőlem: mióta játszik egy csomó „jugó” a magyar válogatottban. Kérdő tekintetemre elmondta, amikor Ljubomir Vranjes mester felrajzolta a kis táblácskájára a figurákat, folyamatosan „jugózott”. Hát, igen, „you go” – aztán Vra­njes urat menesztették is a válogatott éléről…

A szerdai magyar–szlovák Eb-selejtezőn végre honi szakember, az energikus, empatikus, felkészült, tisztán, érthetően, röviden, célirányosan és hatékonyan utasításokat adó Csoknyai „Csoki” István irányította a nemzeti csapatunkat. Eltűntek a „jugók” a csapatból. Ment is minden, mint a karikacsapás, elvertük a szlovákokat, mint jég a határt!

Hozzászólások