Hallgassa élőben!
2020. 11. 26. 06:30 | [email protected]

„Én csinálok itt mindent, legyen szó mosásról, takarításról, pályakarbantartásról. Időm 99 százalékát a klubházban és környékén töltöm. Túlzás nélkül mondhatom, ez az életem.”

Hasonló elhivatottságról tanúskodó megnyilvánulást hallottam már néhányat. Az adott sporttelepre nézve pillanatnyi győzködés sem kellett arról, hogy a szavak mögött munka áll. Sok munka. A látvány önmagáért beszélt. Patikatisztaság a szertárban, gondosan elrendezett szerelésekkel, tiszta cipőkkel a polcokon, labdákkal az állványokon. Ragyogó rend az előtérben, az irodákban és más helyiségekben. Az ápoltságot és odafigyelést tükröző, szakértelemről árulkodó játéktért illetően már akadtak segítők. Másképp nem is lehetne teljes a kép, mert véges az ember teherbíró képessége, különösen, ha nem munkahelynek tekinti az állását, hanem hivatásnak, sőt ha lehet, talán még annál is többnek.

Ahogy a kisvárosi labdarúgóklub gondnokának, úgy sok, hasonlóan elkötelezett (sors)társának

úgy vált a futball a mindennapjai részévé, hogy ő maga sosem volt igazolt versenyző

egyetlen sportos mozgásformában sem. Indíttatást a család adott fanatikus apával az élen és focizó testvérekkel az oldalvízen. Innen a közeg befogadása, azoknak jó körülmény biztosítása, akik fiatalként vagy az idősebb generációhoz tartozva rendszeresen járnak futballozni, edzeni, futni, erősíteni. (A jelenlegi járványhelyzetre mindez speciálisan értendő.) Szolgálat ez a javából, az áldozatvállalás magas foka, amelyben az elismerés azok szájából gyakori vendég, akik látogatóként érkeznek a létesítménybe. A hazaiak már megszokták (és elvárják), hogy minden úgy van a helyén, ahogy annak lennie kell, mert a jól ismert képlet szerint könnyű rendet tartani úgy, ha oda kerülnek vissza a tárgyak, ahonnan elvettük őket.

Az egylet függelmi viszonyában alul elhelyezkedő munkavállaló azonban nem vesz el az egészből, hanem nagyon is sokat hozzárak ahhoz, amit a külföldről hazatérők előszeretettel (és jogosan) emlegetnek. Nevezetesen, hogy a profik világa attól (is) működik kiválóan, mert valamennyi szereplő nemcsak hogy tudja, mit kell elvégeznie a saját területén, de azt a tudásához mérten a lehető legjobban meg is teszi. Nap nap után.

Az amatőrök életétől sem idegen ez a mentalitás, más kérdés, hogy a megbecsülés sokszor ezzel nincs arányban.

Pedig ahol akad egy gondos gondnok, ott oszlanak a gondok.

Hozzászólások