13°
22°
12°
2018. 07. 10. 06:30 | jegyzet@mediaworks.hu

Miközben Európa minden tekintetben fokozatosan veszíti el – vagy már el is veszítette – vezető szerepét, akad még egy „pálya”, ahol kontinensünk fölénye egyre behozhatatlanabbnak és nyomasztóbbnak tűnik: a labdarúgás. Ezt nap mint nap tapasztalhatjuk – a földkerekség legerősebb ligája címért az angol és a spanyol vetekszik, a legfénylőbb csillagok európai klubokban futballoznak –, de a legnyilvánvalóbb bizonyítékot a harmadik évezredben a világbajnokság adja.

Hiszen míg korábban az is egyetlenegyszer fordult elő, hogy egymást követő két tornán európai csapat diadalmaskodott – 1934-ben és ’38-ban –, 2006 és 2018 között már négy győzelem sorjázik egymás után. Amiből persze még lehet öt, hat is. Az is mindössze ötödször fordul elő – 1934, ’66, ’82 és 2006 után –, hogy minden más földrész kiszorul a legjobb négyből.

Adódik a kérdés, vajon miért? Bizonyára nem azért, mert Európa általában véve, így gazdasági téren egyre inkább a világ fölé nő, éppen ellentétes folyamat zajlik. A Föld országait népességük szerint listázva azt láthatjuk, hogy a 21. franciák, a 22. angolok (illetve britek), a 79. belgák és a 131. horvátok vívják ma és holnap Oroszországban az elődöntőt. Az ok tehát nem is a nagy merítési lehetőségben keresendő, ez esetben ugyanis ki lehetne írni az „örökös” kínai–indiai finálét.

A magyarázat az lehet,

hogy a többi földrész majdnem összes nemzete elveszítette vagy feladta az önálló arcát, futballkultúráját, ehelyett Európát másolja, olykor majmolja.

Nincsenek már amerikaiak, akik 1950-ben megfricskázták az angolokat, észak-koreaiak, akik 1966-ban kiejtették az olaszokat, algériaiak, akiket 1982-ben alig tudtak kibundázni a németek és az osztrákok, kameruniak, akik 1990-ben a címvédő argentinok legyőzésével nyitottak, nigériaiak, akik 1994-ben, Costa Rica-iak, akik 2014-ben nyerték a csoportkört. De legfőképpen nagyon hiányzik az ösztönös, virtuóz, latin Dél-Amerika. Mindenki európai próbál lenni, és ez azért még nekünk megy a legjobban.

Körülbelül úgy áll a helyzet, mintha a nemzetközi népdalverseny minden résztvevője Dankó Pista nótáival lépne fel, a konyhaművészek világbajnokságán pedig gulyásleves, marhalábszárpörkölt, somlói galuska lenne a kötelező menü­sor. Valószínűleg Magyarország nyerne.

Arról viszont, hogy ehhez a futballban milyen szabályrendszert kellene megalkotni, sajnos halvány fogalmam sincs.

Hozzászólások