32°
32°
16°
2019. 06. 19. 06:30 | jegyzet@mediaworks.hu

Korunk hőse, az amatőr sportoló, ha álmából keltik is föl, akkor is fújja, hogy csakis megfelelő mennyiségű és minőségű folyadék bevitelével hozhatja ki magából a maximumot. Vagy legalább az elvárható minimumot. Futók, kerékpárosok, triatlonosok a számukra íródó szak- és szórakoztató irodalmat olvasgatva akár a részletekben is elveszhetnek. Ott, ahol az ördög bújik meg.

Nem is csoda, hogy sokan tudományos alapossággal tudnak kiszáradni verseny vagy akár edzés közben.

A rekkenő hőség természetesen nagyszerű segítséget nyújt ehhez. A komoly állóképességet követelő, hosszútávú amatőrsport-események résztvevői alighanem mindannyian megtapasztalták már azt a szédelgést, ami megbízhatóan jelzi, hogy testük víztartalékait felemésztették. Sok ivás mellett is sikerül ez sokaknak, ha datolyaaszaló vagy banánérlelő hőségben igyekeznek a rajttól eljutni a célig, és a két végpont között hosszú órákig kell sportmozgást végezni.

A hosszútávfutásnak, a kerékpározásnak, a hosszútávú triatlonnak megvan az a jó oldala, hogy van ideje a résztvevőknek eltöprengeniük azon, hogy vajon miért is teszik azt, amit. A sportoló ráér önértékelést végezni, amatőr elmeorvosként megállapítva, hogy alighanem megőrült, csakis azért vághatott bele ebbe az egészbe. Márpedig hibbantan nem mindig hoz jó döntést az ember.

A televízió képernyője előtt ücsörögve, az országúti kerékpárversenyeket szemlélve, minden hobbikerékpáros elábrándozik azon, hogy milyen jó volna, ha neki is volna egy vízhordója, aki mindig a kellő időben jelenik meg a kulacsokkal. A profi mezőnyben gyakorlatilag soha ki nem fogyó kulacsot használnak a versenyzők. Bőségszaru izotóniás italra vagy vízre optimalizálva.

Persze amikor az amatőr bringás nekiindul a barátaival néhány órát kerékpározni, a vízhordók utáni vágy jelentősen csökkenhet. Megállni egy kútnál egy faluban, és ezzel lopva megpihenni, nagyon nagy gyönyörűség tud lenni. Hát még az micsoda örömforrás, ha a kellő tudományosság is érvényre jut a folyadékpótlásnál! Nincs annál nagyobb, mint ha a kerékpáros társaságban van olyan személyiség, aki kellő időben tudja a társait figyelmeztetni, hogy a kiszáradást csakis egy kocsmánál megállva tudják elkerülni. Mégpedig egy korsó sör elfogyasztásával. Aki egyedül indul kerekezni, és sporttáplálkozásilag nem érzi magát elég felkészültnek, hagyatkozzon csak a megérzésére és mások tapasztalatára. Ha edzés közben azt látja, hogy az út menti krimóban ismeretlen sporttársai sört isznak, álljon meg bátran, és kövesse a példájukat. Vízhordók hiányában a sörös hordó a túlélés záloga.

Hozzászólások